Bolyai Önképző Műhely

Láncreakció BOM-osok BOM-osoknak I.

Megjelent a Bon-BOM 2022 februári számában

Csernus Mihály, HR-tanácsadó és néptáncoktató

-Csernus Mihály vagyok, 2017-ben végeztem a Bolyai Önképző Műhelyben Balázs Géza tanár úr évfolyamában. Szakmámat tekintve jelenleg HR-tanácsadóként dolgozom, de abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy mellette aktívan tudok az egyik nagyon fontos hobbimnak élni, mivel most már másfél éve tanítok néptáncot.

 Hogyan és mikor kerültél kapcsolatba a BOM-mal?

-Középiskolai történelem tanárom ajánlására jelentkeztem a BOM-ba 2014-ben.

 Mi volt a legemlékezetesebb számodra a BOM-ban?

-Nagyon sok emlékezetes élményem a BOM-os időszakomból, talán ebből a legemlékezetesebb a 2015-ös erdélyi utazás volt. Gyönyörű tájakon voltunk (Sztána, Tordai-hasadék, Torockó, Székelykő), nagyon sokat beszélgettünk, jól éreztük magunkat és testben és lélekben is gazdagodtunk.

Mit tartasz életed eddigi legfontosabb eseményének, sikerének?

-Nehéz választani egy kiemelkedő eseményt, legfontosabb sikert, de talán, amit most jelentősnek élek meg, hogy 2020 ősze óta foglalkozom néptánc oktatással, és az a fejlődési folyamat, amit tapasztalok és látok a táncosoknál, ezt egy komoly sikerként élem meg.

 Legkedvesebb könyved, filmed, zeneszámod, amelyet a BOM-osoknak szívesen ajánlanál.

-Filmek közül a Testről és lélekről volt az, ami az egyik legjobban tetszett. Sokat beszélgettünk a filmről, amit azóta is magammal viszek. Könyvek közül pedig az Iskola a határon-t tudnám kiemelni, ami amúgy is nagy kedvencem volt már előtte, de hogy volt lehetőségünk elmenni és egy szombathelyi kirándulás alkalmával látni magát az „Iskolát”, és beszélgetni a könyvről Fűzfa Balázs tanár úrral, aki a téma nagy szakértője, külön csemege volt számomra, számunkra.

 Kitől kérdeznéd meg ugyanezeket?

-Tiborcz Danitól.

Tiborcz Dániel, végzett teológus, jelenleg Rómában tanul

-Szombathelyen születettem az Evangélikus Hittudományi Egyetemen (EHE) végeztem, 2016—2019 között voltam a Bolyai Önképző Műhely hallgatója. 2016-ban, Balázs Géza tanár úr az Evangélikus Hittudományi Egyetemen tanított retorikát, én pedig részt vettem a kurzusán, elsőévesként. Tavasszal jelentkeztem a Kazinczy szépkiejtési versenyre, ezután Tanár úr elhívott a BOM-ba.

Mi volt a legemlékezetesebb számodra a BOM-ban?

–           Számomra mindig azok az alkalmak voltak a legfelpezsdítőbbek, amikor több napot tölthettünk együtt. Ilyenek voltak az év eleji befogadó táborok, valamint kirándulások, például a 2018-as váci. Ezeken az alkalmakon volt idő beszélgetésre, a másik ember személyisége is jobban kidomborodik, ezek pedig kiemelt pillanatok.

Mit tartasz életed eddigi legfontosabb eseményének, sikerének? (a BOM-tól függetlenül)

–           Egyet nagyon nehéz kiemelni, de ha az egyetemista életemről van szó, akkor mindenképp büszke vagyok arra, hogy második évemet töltöm külföldön. A teológiát Budapesten kezdtem el, majd egy évet tanulhattam a bajorországi Neuendettelsauban, jelenleg pedig Rómában tanulok ökumenikus teológiát, miután végeztem az EHE elméleti képzésével. Ezt összekötném azzal, hogy büszke vagyok arra, hogy mindig igyekszem fejleszteni magam és ebben soha nem szeretnék megrekedni.

Legkedvesebb könyved, filmed, zeneszámod, amelyet a BOM-osoknak szívesen ajánlanál:

–           Könyv: Sok kedvencem van, de most Rómában vagyok: Szerb Antal: Utas és holdvilág. Nem film, hanem sorozat; Ifjú pápa, Új pápa. Paolo Sorrentino zseniálisat alkotott az egyházi emberek belső vívódásairól (is). Zeneszám: Bagossy Brothers Company: Óriások (Súgó barlang verzió). Nincs indoklás, hallgasd meg!

Kitől kérdeznéd meg ugyanezeket?

–           Egri Dó.

Egri Dorottya

Egri Dorottya, aki most végez, de már tanít

 – Végzős hallgató vagyok az ELTE magyar–német tanárképzésén. Jelenleg egy XIII. kerületi gimnáziumban végzem az összefüggő tanítási gyakorlatomat. A BOM aktív tagja 2017 és 2021 között voltam. Tehát 2017-ben kerültem a BOM-ba, Tiborcz Dani ajánlotta a csoportot. Amikor részt vettem a felvételi beszélgetésen, még fogalmam sem volt, hova jelentkezem, szinte több kérdésem volt, mint amennyit nekem tettek fel. Azonnal megtetszett a jelenlévők kedvessége és nyitottsága, az, hogy elsősorban nem a papírjaim és az elért eredményeim érdekelték őket, hanem a világlátásom és az érdeklődésem.

Mi volt a legemlékezetesebb számodra a BOM-ban?

–           Az a befogadó tábor, amit végzősként (2000-ben, Ceglédfürdőn) az új jelentkezőknek szerveztünk. Izgalmas volt megtervezni a koncepciót, felkeresni az előadókat és megismerni az új évfolyamot. Tetszett, hogy a másik oldalról láthatom ugyanazt a tábort, amin korábban gólyaként vettem részt, nem pedig szervezőként, hiszen ekkor már a mi feladatunk volt megteremteni azt a légkört, amit előtte nekünk teremtettek.

Mit tartasz életed eddigi legfontosabb eseményének, sikerének?

–           Tanárként a legnagyobb sikereim mindig a diákjaimhoz kötődnek. Nem tudok egyetlen eredményt kiemelni, amire a legbüszkébb vagyok, azok a pillanatok éltetnek, amikor a diákjaim hozzáállásában megváltozik valami az én munkámnak köszönhetően: amikor az osztályomban egy korábban passzív tanuló elkezd jelentkezni; amikor egy magándiákom kijelenti, hogy élvezi, ha németül beszélhet; amikor egy diák önként, puszta érdeklődésből túlteljesíti az elvárásaimat például azzal, hogy utánanéz valaminek, holott nem várhat érte plusz jutalmat. Ilyenkor tudom, hogy valamit jól csináltam.

Legkedvesebb könyved, filmed, zeneszámod, amelyet a BOM-osoknak szívesen ajánlanál.

–           Könyv: Anna Karenina. Az örök kedvenc, ami behúz, ami képes rengeteg szereplőt úgy ábrázolni, mintha ezer éve ismerném. Az Anna Karenina számomra mindig is arról szólt elsősorban (de persze nem kizárólag), hogy milyen formái, átalakulásai, megnyilvánulásai lehetnek a szeretetnek vagy akár a hiányának különböző emberi viszonyokban. Film: Nincsen kedvencem, de ha elvonatkoztatok a legismertebb klasszikusoktól (amiket úgyis mindenki látott), a Fiatal és gyönyörű jut eszembe Francois Ozontól. Zavarbaejtő, szépen fényképezett, izgalmas beszélgetéseket kiváltó film. Több olyan nehéz kérdést is feszeget, amelyek közel állnak hozzám: a tinédzserlélek, a női lélek, a szexualitáshoz kötődő frusztrációk, a nevelési elvek és viselkedésminták, szülőség, felnövés. Zeneszám: A kedvenc számom naponta változik, ma éppen a Yesterday is here Tom Waitstől, amit egyébként Dunántúli sláger címen gyakorlatilag mindenki feldolgozott, aki tud magyarul és ismeri a kottát.

Kitől kérdeznéd meg ugyanezeket?

–           Horváth Eve.

(Folytatjuk)

Megosztás:

Facebook
LinkedIn
Email
Print

Kapcsolódó tartalmak