Írások keresése

1 - 9 eredmény megjelenítve a 9 találatból.

Ceglédfürdő, befogadótábor 2018. Gondolatok a hétvégéről; juniorreakciók

18. tanévét jól ismert környezetben és remek időben kezdte a Bolyai Önképző Műhely: a ceglédfürdői ifjúsági táborban. Itt találkoztak a régi-új bolyaisok, köszöntötték a 23 új bolyaist.

A tábor témája: egyéni felelősségvállalás a társadalomban, az egyén feladatai a környezete érdekében, a kultúra, azon belül a művészet lehetősége az egyén életének, szemléletének alakításában.

Pölcz Ádám summa cum laude

A nyelvművelés retorikai gyökerei címmel 2018. június 6-án védte meg az ELTE alkalmazott nyelvészeti doktori programjában készült PhD-értekezését Pölcz Ádám, az ELTE TÓK tanársegédje, a Bolyai Műhely Alapítvány korábbi irodavezetője (2012–2017), jelenleg az IKU irodavezetője és a Bolyai Műhely Alapítány kuratóriumi tagja (2018–). Amint az egyik bizottsági tag hangsúlyozta, Pölcz Ádám értekezése három csomópont köré épül: a retorika, a nyelvművelés és a „nyelvérzék”-kutatás.

Kulisszatitkok a haladók pécsi kirándulásáról

"Vegyes érzésekkel szálltam – akarom írni: másztam – be a hétszemélyes Opel Zafira leghátsó üléssorába. Nyilván nem kellene így lennie, de az ember mégsem tudhatja, egészen pontosan mire számítson, ha szinte egy tucatnyi másik személlyel nekivág egy hosszú, hétvégi programnak. Még a főváros határát jelző táblát sem hagytuk el, amikor teljesen feloldódott bennem a leheletnyi kétely. Amikor berobogtunk Pécsre, már biztos voltam abban, hogy ebben a társaságban a helyem."

Két alumnus élményei a váci felezőtáborban

„A Bolyairól lévén szó…” –​ Pénzügy, vita, városnézés

Alumnusként mindig nagy élmény számomra visszatérni a Bolyai Önképző Műhelybe, ahol találkozhatok a régi bolyais évfolyamtársaimmal. Örömmel hallottam a Vácon tartandó felezőtáborról, amelyet egy innovatív kezdeményezésnek tartok. A tábor lehetőséget nyújtott az együttlétre, a találkozásra és nosztalgiázásra, ráadásul Pest megye talán legszebb városában. Emellett érdekesnek és fölöttébb hasznosnak találtam a tábor meghirdetett programját, az előadást a lakossági pénzügyekről. „Bölcsészlelkű” emberként, aki egy könyvtárban vagy múzeumban jobban érzi magát, mint egy bankban, fölöttébb szükségét éreztem a továbbképzésnek ezen a területen, és nem is csalódtam.

 

A múmiakiállítás margójára

Vácon a Tragor Ignác Múzeum egyik szenzációja a több mint két évtizede fölfedezett múmiák kiállítása. A fehér barátok (domonkosok) templomának lezárt kriptájában a 19. század elejéig temetkeztek a jómódú váci polgárok, majd a kriptát szabály szerint lezárták. Amikor felnyitották, meglepődve tapasztalták, hogy véletlenszerű, különleges körülmények miatt a holttestek mumifikálódtak. A halottak, ruházatuk, temetési mellékleteik, koporsóik szenzációs kutatási lehetőséget nyújtottak a kutatóknak, a múmiák kiállítása (Memento mori) pedig jelentős turisztikai vonzerőt jelentett. A húszéves kiállítást 2017-ben mintaszerűen felújították, s ezt a kiállítást tekintette meg a Bolyai Önképző Műhely „felezőtábora” 2017. február 11-én.

A két párduc

A két párduc

Luchino Visconti (1906–1976) A párduc (1963) című filmje és Giuseppe Tomasi di Lampedusa A párduc (1958) című regénye.

Visconti észak-olasz arisztokrata családból származik, a család neve a vicomte főnemesi címre megy vissza. Tomasi di Lampedusa szicíliai herceg (+1957), aki halálos betegen írta meg egyetlen jelentős művét, amely halála után lett egyszerre híres. Mindketten arisztokrata származásúak, s az olasz egység létrejöttének centenáriumán fordultak ehhez a témához. Mindkettejükben munkált a hagyományhoz való visszatérés, a tartósság és a stabilitás vágya egy instabil világban. A film ezzel a mondattal indul: „A dolgoknak meg kell változniuk, hogy ugyanazok maradjanak.”, s ezt később Tancredi így ismétli: „Hogy minden a régiben maradhasson, valaminek meg kell változnia”. A film tömörít, az 5. és 7-8. részt nem dolgozza fel. Egyébként nagyon hitelesen követi a regénybeli eseményeket. Visconti erőteljesebben ábrázol, több benne a szatirikus elem. – Salina herceg: „Én egy szerencsétlen nemzedékhez tartozom, mely a régi és az új idők mezsgyéjén egyik lábával abban, a másikkal ebben áll, s mind a kettőben rosszul érzi magát.” (215) Búcsú az arisztokráciától, egy új osztály felemelkedése, párducok után hiénák: „Mindennek nem volna szabad így maradnia; és mégis örökké így lesz; természetesen emberi értelemben örökké, vagyis egy-két századon át… Aztán majd megváltozik, de rosszabb lesz. Mi voltunk a párducok, az oroszlánok; s akik a helyünkre lépnek, azok a sakálok és hiénák lesznek…” (221), Ha „ez az osztály is letűnne a színről, azonnal kialakulna egy hozzá hasonló másik, ugyanazokkal az értékekkel és ugyanazokkal a hibákkal…” (221) Minden társadalmi réteg finomodik, majd dekadenciában fölszámolja önmagát. Máshol véresen számoltak le ezzel az osztállyal. „Életének záró mérlegét készítette, ki akarta szemelgetni a passzívák mérhetetlen hamutengeréből a boldog pillanatok aranyszemcséit.” (195) Álomkönyvem margójára: „Minden szicíliai életmegnyilvánulás át van itatva álommal…” (212) (Visconti: A párduc, 1963; Lampedusa: A párduc, 1958)

Balázs Géza

 

A történelem jeges szele

Megrázó utóhang a héregi kiránduláshoz

A juniorokkal 2017 novemberében a festői szépségű Gerecse hegységben fekvő Héregen jártunk. Ismerkedtünk a falu történetével, néprajzával, kirándultunk a hegyekben. Meglátogattunk egy vadászházat. S közben elhaladtunk egy erdészház mellett is, amelyre akkor nagyon nem figyeltünk oda. A kirándulás után néhány nappal a HVG-ben (2017. nov. 16.) ezt olvassuk: „Isten kegyelmét kérve és összes bűneink újabb megbánásával határoztuk el a halálban való együttmaradást.” – írta 1945. március 24-én Héregen kelt búcsúlevelében a katolikus hitében mindaddig megingathatatlan professzor házaspár. Drámai döntésüket az előző napi „mély megaláztatás” után hozták meg, s úgy fogalmaztak, remélik, „hogyha a katona a háborúban nem gyilkos”, akkor a Jóisten őket sem tekinti majd öngyilkosnak. Soraikat aláírva a közigazgatástan nemzetközi szaktekintélye, Magyary Zoltán főbe lőtte filozófusként és nőmozgalmárként ismert feleségét, Techert Margitot, majd a fegyvert önmaga felé fordította. A lap cikke így folytatódik: A háború viszontagságai elől a német megszállást követően Tatára, majd a nyilas puccs után egy 25 kilométerre lévő erdészházba menekülő két „gyanús” tudósra a szovjet csapatok leltek rá. A búcsúlevél tanúsága szerint a mély megaláztatást a többszöri kifosztásuk mellett az jelentette, hogy szemtanúi voltak annak, amikor részeg katonák nőket erőszakoltak meg, az 56 esztendős férfit – életében először – ököllel bántalmazták, s egy előzékenynek mutatkozó tiszt láthatóan szemet vetett a 44 éves, jól ápolt asszonyra…

Magyary Zoltánról Bereményi Géza készített filmet A tanítványok címmel (1985); de a filmtörténet erre a tragikus esetre már nem terjed ki.

Balázs Géza