Október 20-án ünnepelte a világ a huszadik század egyik legnagyobb hatású, és egyben legeredetibb zeneszerzőjének, John Cage-nek (1912-1992) századik születésnapját. Erről a jeles napról a világon gyakorlatilag mindenhol megemlékeztek, ahol a „nyugati”, „kortárs” vagy „komolyzene” fogalma egyáltalán jelent valamit. Ez alól szerencsére Budapest sem volt kivétel - s ki más is játszhatott volna ezen a napon a nagy amerikai mester emlékére, mint a részben éppen Cage ütőhangszeres darabjainak tolmácsolása révén méltán világhírnévre szert tett Amadinda együttes.

Tizenegy BOM-os hallgató nézte meg október 13-án, szombaton (zárás előtti napon) a Műcsarnok Mi a magyar? című kiállítását. Egy olyan, 52 alkotó munkáiból válogatott kiállítást, amely kérdezve, azaz iróniával, kritikával, a groteszk nyelvén, valamire utalva, játékosan ki- és visszafordítva, de semmiképpen sem az egyetlen megoldást feltételezve gondolkodik el e kétszáz éves kérdésen. Széchenyi és a külföldi (főképpen francia, angol) szembesüléseink óta nevezetes kötetek foglalkoztak (1937, 1939; 2005) a magyar identitás leírásával (a zenében is évtizedekig folyt a vita), mindig azzal a szándékkal, hogy a nemzeti sorskérdésként értelmezett önmeghatározás diskurzusából valamiféle öntisztulási folyamat következzen.

Első találkozásunkra október 6-án került sor, amikor is Gyarmathy Lívia Együttélés című filmjéről és Losonczi Ágnes Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben című könyvéről beszélgettünk.

„Mind a művészet, mind a tudomány a világot tükrözi vissza. A nagy különbség, hogy utóbbi objektivitásának végén a tudóstól független törvény születik. A művészet ezzel szemben az alkotó és a befogadó szubjektivitásán alapul.” – ezzel a gondolattal nyitotta meg első találkozónkat Juhász András Tanár Úr, aki arra kérte a csoport tagjait, egy mondatban mindenki foglalja össze, hogy számára miről szólt Gyarmathy Lívia Együttélés című alkotása. 

"Könnyű kimondani ezeket a szavakat, egymás után, de hogy mit is jelentenek és milyen kapcsolatban állnak, azt már teljesen más dolog megfogalmazni. Mi mégis megpróbálkoztunk vele 2012. október 6-án a Bolyai Önképző Kör első találkozóján. Segítségül Gyarmathy Lívia Együttélés című filmjét, Losonczi Ágnes Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben című könyvét, valamint eddigi tapasztalatainkat használ(hat)tuk fel. Azonban végleges definícióra mégsem leltünk..."

Hajni elgondolkoztató beszámolója olvasásra vár. :)

"Kevés olyan megrázó darabot láttam, mint a BOM-osok egy részével megnézett Blackbird. Valamilyen szinten még mindig nyomaszt, ha rá kell gondolnom, és fel kell dolgoznom, valószínűleg azért, mert egy olyan örökéletű bűnt hoz emberközelbe, amelyre nem tudunk nem bűnként gondolni..."

Ti hogy éltétek meg a darabot? Hargitai Ági beszámolója érdekes kérdéseket vet fel a pénteki színházi darabbal kapcsolatban.

Két mű egymás mellett: Gyarmathy Lívia (1932) Együttélés (1982) című filmje és Losonczi Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben (Gondolat, 1977) című könyve

Amire leginkább szükség lenne: tudatos életmód

Olvassátok el Balázs Géza írását!

"Szeptember 14-16. között rendezte meg tizedik táborát a Bolyai Önképző Műhely. Az eseményen gólyaként vehettem részt, háromnapos ízelítőt kapva az elkövetkezendő három év lényegéből..."

Olvassátok el Hargitai Ági beszámolóját a gólyatáborról. Megéri. :)