Szikrázó tehetség
Balázs Géza Szikrázó tehetség című írása olvasható az Új Köznevelés 2014/4. számában, itt.
Az írás rövidített változatát itt is közreadjuk, csak kattinson a címre!
Cikket írnak a bolyaisok.
Balázs Géza Szikrázó tehetség című írása olvasható az Új Köznevelés 2014/4. számában, itt.
Az írás rövidített változatát itt is közreadjuk, csak kattinson a címre!
Tarr Béla filmje kapcsán jogosan vetődhet fel a kérdés bárkiben, hogy tulajdonképpen kicsoda az a filmben is emlegetett Andreas Werckmeister, és pontosan miről is van itt szó? Miről beszél Eszter úr, hogyan és miért hangolja oda-vissza öreg zongoráját? És egyáltalán, hogy jön ide a zene? Ezekre a kérdésekre szeretnék röviden választ adni, mivel úgy érzem, a műhely tagjai közül leginkább az én szakterületemhez áll közel a kérdés.
Ismerkedés a Bolyai-körrel - Benyomások és (ön)reflexió az első két foglalkozásra
Talán a legokosabb, ha nyár elejénél kezdem. Körlevélben érkezett a Bolyai híre, és az első szavak, amelyek megragadtak belőle, nagyjából a következőek: minőség, közösség, beszélgetés, szellemi értékek és garancia minderre. Valamiféle megsejtett hitelesség. És rögtön éreztem, ugranom kell. Óriási lelkesedéssel vágtam tehát bele.
Nem hiszem, hogy dolgozatom alapjául szolgáló irodalmi művet különösebben be kellene mutatnom, Mészöly Miklós és a Film közül ugyanis mindkettő van a XX. század végi irodalomnak olyan fontos alkotója, hogy széles körben ismertnek tételezhessem fel. Választásomat azonban nem a viszonylagos ismertség motiválta, hanem a narrációnak mint olyannak középpontba kerülése, amit vizsgálódásom fő témájává szándékoztam tenni (1). Narráció szempontjából a Film kétszeresen is különleges. Első szempont magának a narrációnak előtérbe tolása, amely mint a XX.