Cikket írnak a bolyaisok.
Balázs Géza Szikrázó tehetség című írása olvasható az Új Köznevelés 2014/4. számában, itt.
Az írás rövidített változatát itt is közreadjuk, csak kattinson a címre!
A bolyaisok a januári foglalkozáson az egyik leghíresebb magyar irodalmi művet, Az ember tragédiáját dolgozták fel. Erről írt érdekes elemzést a junior csoport tagja, Négyesi Noémi, Éva alakjára helyezve a hangsúlyt.
Tarr Béla filmje kapcsán jogosan vetődhet fel a kérdés bárkiben, hogy tulajdonképpen kicsoda az a filmben is emlegetett Andreas Werckmeister, és pontosan miről is van itt szó? Miről beszél Eszter úr, hogyan és miért hangolja oda-vissza öreg zongoráját? És egyáltalán, hogy jön ide a zene? Ezekre a kérdésekre szeretnék röviden választ adni, mivel úgy érzem, a műhely tagjai közül leginkább az én szakterületemhez áll közel a kérdés.
A januári BOM-találkozón a népi irodalommal és mozgalommal, valamint Illyés Gyula szociágráfiájával foglalkoztunk, tudásunkat a Talpalatnyi föld című filmmel megerősítve. Baranyai Katalin tanárnő ehhez a témához készített átfogó olvasmányajánlóját és jegyzeteit olvashatjátok két részletben.
A januári BOM-találkozón a népi irodalommal és mozgalommal, valamint Illyés Gyula szociágráfiájával foglalkoztunk, tudásunkat a Talpalatnyi föld című filmmel megerősítve. Baranyai Katalin tanárnő ehhez a témához készített átfogó olvasmányajánlóját és jegyzeteit olvashatjátok most.
Ismerkedés a Bolyai-körrel - Benyomások és (ön)reflexió az első két foglalkozásra
Talán a legokosabb, ha nyár elejénél kezdem. Körlevélben érkezett a Bolyai híre, és az első szavak, amelyek megragadtak belőle, nagyjából a következőek: minőség, közösség, beszélgetés, szellemi értékek és garancia minderre. Valamiféle megsejtett hitelesség. És rögtön éreztem, ugranom kell. Óriási lelkesedéssel vágtam tehát bele.
Élethelyzetemből adódóan nagy tanakodásban voltam, hogy hamarosan megkezdődő külföldi utamra milyen könyveket vigyek magammal. A tanakodás eredményét közzétettem nyilvános helyen, annyi komiszsággal, hogy a valóban elvinni szánt címek közé kevertem nyilvánvalóan nem létező könyvcímeket is*.
Nem hiszem, hogy dolgozatom alapjául szolgáló irodalmi művet különösebben be kellene mutatnom, Mészöly Miklós és a Film közül ugyanis mindkettő van a XX. század végi irodalomnak olyan fontos alkotója, hogy széles körben ismertnek tételezhessem fel. Választásomat azonban nem a viszonylagos ismertség motiválta, hanem a narrációnak mint olyannak középpontba kerülése, amit vizsgálódásom fő témájává szándékoztam tenni (1). Narráció szempontjából a Film kétszeresen is különleges. Első szempont magának a narrációnak előtérbe tolása, amely mint a XX.
Baranyai Katalin tanárnő és Csonka Zsófi páratlan négykezese a film világából. Górcső alatt a Csicska című film és Márk Gergely, „A rózsaember”!
Két mű egymás mellett: Gyarmathy Lívia (1932) Együttélés (1982) című filmje és Losonczi Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben (Gondolat, 1977) című könyve
Amire leginkább szükség lenne: tudatos életmód
Olvassátok el Balázs Géza írását!
