Élménybeszámoló

Érdekel, hogy mi történt velünk az utóbbi időben vagy nosztalgiára vágysz? Olvasd el a közös programokról készült élménybeszámolókat itt!

Két alumnus élményei a váci felezőtáborban

„A Bolyairól lévén szó…” –​ Pénzügy, vita, városnézés

Alumnusként mindig nagy élmény számomra visszatérni a Bolyai Önképző Műhelybe, ahol találkozhatok a régi bolyais évfolyamtársaimmal. Örömmel hallottam a Vácon tartandó felezőtáborról, amelyet egy innovatív kezdeményezésnek tartok. A tábor lehetőséget nyújtott az együttlétre, a találkozásra és nosztalgiázásra, ráadásul Pest megye talán legszebb városában. Emellett érdekesnek és fölöttébb hasznosnak találtam a tábor meghirdetett programját, az előadást a lakossági pénzügyekről. „Bölcsészlelkű” emberként, aki egy könyvtárban vagy múzeumban jobban érzi magát, mint egy bankban, fölöttébb szükségét éreztem a továbbképzésnek ezen a területen, és nem is csalódtam.

 

A múmiakiállítás margójára

Vácon a Tragor Ignác Múzeum egyik szenzációja a több mint két évtizede fölfedezett múmiák kiállítása. A fehér barátok (domonkosok) templomának lezárt kriptájában a 19. század elejéig temetkeztek a jómódú váci polgárok, majd a kriptát szabály szerint lezárták. Amikor felnyitották, meglepődve tapasztalták, hogy véletlenszerű, különleges körülmények miatt a holttestek mumifikálódtak. A halottak, ruházatuk, temetési mellékleteik, koporsóik szenzációs kutatási lehetőséget nyújtottak a kutatóknak, a múmiák kiállítása (Memento mori) pedig jelentős turisztikai vonzerőt jelentett. A húszéves kiállítást 2017-ben mintaszerűen felújították, s ezt a kiállítást tekintette meg a Bolyai Önképző Műhely „felezőtábora” 2017. február 11-én.

A két párduc

A két párduc

Luchino Visconti (1906–1976) A párduc (1963) című filmje és Giuseppe Tomasi di Lampedusa A párduc (1958) című regénye.

Visconti észak-olasz arisztokrata családból származik, a család neve a vicomte főnemesi címre megy vissza. Tomasi di Lampedusa szicíliai herceg (+1957), aki halálos betegen írta meg egyetlen jelentős művét, amely halála után lett egyszerre híres. Mindketten arisztokrata származásúak, s az olasz egység létrejöttének centenáriumán fordultak ehhez a témához. Mindkettejükben munkált a hagyományhoz való visszatérés, a tartósság és a stabilitás vágya egy instabil világban. A film ezzel a mondattal indul: „A dolgoknak meg kell változniuk, hogy ugyanazok maradjanak.”, s ezt később Tancredi így ismétli: „Hogy minden a régiben maradhasson, valaminek meg kell változnia”. A film tömörít, az 5. és 7-8. részt nem dolgozza fel. Egyébként nagyon hitelesen követi a regénybeli eseményeket. Visconti erőteljesebben ábrázol, több benne a szatirikus elem. – Salina herceg: „Én egy szerencsétlen nemzedékhez tartozom, mely a régi és az új idők mezsgyéjén egyik lábával abban, a másikkal ebben áll, s mind a kettőben rosszul érzi magát.” (215) Búcsú az arisztokráciától, egy új osztály felemelkedése, párducok után hiénák: „Mindennek nem volna szabad így maradnia; és mégis örökké így lesz; természetesen emberi értelemben örökké, vagyis egy-két századon át… Aztán majd megváltozik, de rosszabb lesz. Mi voltunk a párducok, az oroszlánok; s akik a helyünkre lépnek, azok a sakálok és hiénák lesznek…” (221), Ha „ez az osztály is letűnne a színről, azonnal kialakulna egy hozzá hasonló másik, ugyanazokkal az értékekkel és ugyanazokkal a hibákkal…” (221) Minden társadalmi réteg finomodik, majd dekadenciában fölszámolja önmagát. Máshol véresen számoltak le ezzel az osztállyal. „Életének záró mérlegét készítette, ki akarta szemelgetni a passzívák mérhetetlen hamutengeréből a boldog pillanatok aranyszemcséit.” (195) Álomkönyvem margójára: „Minden szicíliai életmegnyilvánulás át van itatva álommal…” (212) (Visconti: A párduc, 1963; Lampedusa: A párduc, 1958)

Balázs Géza

 

A történelem jeges szele

Megrázó utóhang a héregi kiránduláshoz

A juniorokkal 2017 novemberében a festői szépségű Gerecse hegységben fekvő Héregen jártunk. Ismerkedtünk a falu történetével, néprajzával, kirándultunk a hegyekben. Meglátogattunk egy vadászházat. S közben elhaladtunk egy erdészház mellett is, amelyre akkor nagyon nem figyeltünk oda. A kirándulás után néhány nappal a HVG-ben (2017. nov. 16.) ezt olvassuk: „Isten kegyelmét kérve és összes bűneink újabb megbánásával határoztuk el a halálban való együttmaradást.” – írta 1945. március 24-én Héregen kelt búcsúlevelében a katolikus hitében mindaddig megingathatatlan professzor házaspár. Drámai döntésüket az előző napi „mély megaláztatás” után hozták meg, s úgy fogalmaztak, remélik, „hogyha a katona a háborúban nem gyilkos”, akkor a Jóisten őket sem tekinti majd öngyilkosnak. Soraikat aláírva a közigazgatástan nemzetközi szaktekintélye, Magyary Zoltán főbe lőtte filozófusként és nőmozgalmárként ismert feleségét, Techert Margitot, majd a fegyvert önmaga felé fordította. A lap cikke így folytatódik: A háború viszontagságai elől a német megszállást követően Tatára, majd a nyilas puccs után egy 25 kilométerre lévő erdészházba menekülő két „gyanús” tudósra a szovjet csapatok leltek rá. A búcsúlevél tanúsága szerint a mély megaláztatást a többszöri kifosztásuk mellett az jelentette, hogy szemtanúi voltak annak, amikor részeg katonák nőket erőszakoltak meg, az 56 esztendős férfit – életében először – ököllel bántalmazták, s egy előzékenynek mutatkozó tiszt láthatóan szemet vetett a 44 éves, jól ápolt asszonyra…

Magyary Zoltánról Bereményi Géza készített filmet A tanítványok címmel (1985); de a filmtörténet erre a tragikus esetre már nem terjed ki.

Balázs Géza

Héreg, 2017. november 11-12. – "Víz-torlasztó hegyfalak, szél-botlasztó bércfalak"

Weöres Sándor soraival szólt a csalogató a junioroknak a Gerecse szívébe, Héreg községbe november 11-12-én. Szombaton este egy 1827-es bikaréti présházban Miskovits Etelka mesélt a gerecsei kincsesbarlangokról, majd pedig a hányattatott sorsú családokról, elszegényedő emberekről, amerikásokról, kitelepítettekről, rendszerváltás után előbb kiürülő majd újra benépesülő faluról. A környéket féhajnak, féhajdűlőnek is nevezik. Féhaj - az Új magyar tájszótár szerint - vagy fejalj, vagy félhéj. Ez utóbbi szót Esztergom környékéről adatolják, jelentése: présház, borospince.

B = B

Bolyai = boldogságképlet

Az új Bolyai-év a befogadótáborral indul. Idén ismét Ceglédfürdőre tartott a BOM: befogadtunk 25 juniort és búcsúztattunk 12 végzett hallgatót. A tábor tematikája: A pozitív pszichológia – boldogságparadoxon volt. Baranyai Katalin tanárnő bevezetője: „Sokkal több tehetséges gyerek van, mint felnőtt”… Oláh Attila professzor (ELTE) a boldogság pszichológiájába vezette be a csapatot. 

Oldalak

Feliratkozás RSS - Élménybeszámoló csatornájára