Évzáró foglalkozás a Római-parton

Június 16-án megtartottuk 2021 első, és egyben a tanév utolsó jelenléti foglalkozását, amelynek helyszíne a Római-part volt. Aktív hallgatóink reflexiói a kihelyezett évzáró eseményről a cikkben olvashatók.

„Én nagyon jó élményként könyveltem el a múlt szombati foglalkozást, hiszen végre ennyi idő után volt lehetőség személyesen is találkozni és beszélgetni. Olyanokkal is volt szerencsém megismerkedni, akikkel eddig nem találkoztam vagy beszéltem. Az ilyen események véleményem szerint alapvetően mindig többet adnak, hiszen sokkal nyitottabb és közvetlenebb az ember így társaságban, és szorosabb kapcsolatok tudnak kialakulni a tagok között.” – Icsa Vivien

***

„A vizsgaidőszak legvégéhez közeledve jó volt azt látni a Római-parton egy-egy hekktörzs mellett, hogy különböző szakokon is hasonló problémákkal küzködtünk a félév során. Nem csupán a vírus, közös generáció, hasonló intellektuális fogékonyság determinálta ezeket a közös nehézségeket, hanem egyszerűen az, hogy személyesen, fesztelenül beszélgetve tanulhatunk a legkönnyedebben egymástól. Az évezredeken átívelő helytörténeti ismertető ráébresztett a Duna és a hozzáfonódott kultúra gigászi méreteire. Úgy gondolom, hogy a BOM-féle több művészeti és kulturális stimulussal operáló tehetséggondozás remekül párosult a helyszínnel. 

Kötetlenül, vidáman, elmélyülve és rácsodálkozva lehettünk itt. Azt hiszem, erre vágytunk.” –  Dudás Márk

***

„Izgatottan álltam hozzá a foglalkozáshoz, hiszen több mint fél éve nem láttam senkit képernyőn kívül a Műhelyből, így már-már szürreális volt élőben találkozni. Ugyan szürreális, de még a nagy meleg ellenére is üdítő élmény volt beszélgetni az ismerős és a számomra új arcokkal, közelebb kerülni a Római-part régre visszanyúló történetéhez.” – Malatinszky Adél

***

„Jó érzés volt elmenni, és újra nem virtuális térben találkozni. Persze az online alkalmak sem voltak rosszak, de mégiscsak afféle BOM-pótlékok lehetnek a jelenléti alkalmak hangulatával szemben.

Nagyszerű volt, hogy újra átélhettem azt az élményt, ami először fogott meg ebben az egészben. Jó volt újra más területről érkező, mégis hasonló gondolkodású emberek között. Jó volt, hogy végre nem csak monogramokat láttam az emberekből egy képernyőn. Így egyszerűen jobban tud érvényesülni az, amiben a BOM a legjobb, amiben a legtöbbet adja.

 

Természetesen a területről szóló előadás is nagyon érdekes volt. Számos információval gazdagodtam, amiket korábban még egyáltalán nem hallottam. Na meg a hekk is nagyon jó volt. De a legjobb pontok egyértelműen az újbóli személyes találkozás, és a király beszélgetések voltak.” – Osváth Dorottya

***

„Az első találkozás: második rész

Június közepén tartottuk a Bolyai Önképző Műhely utolsó foglalkozását a Római-parton, amellyel hivatalosan is lezártuk a 2020–2021-es tanévet. Az elmúlt időszak kivételes módon telt a járványhelyzetből adódóan. A személyes találkozások hiányában kevés lehetőségünk adódott az új tagok megismerésére és befogadására, amitől számomra úgy érződött, mintha egy időkapszulába került volna a kis közösségünk. Lehet ez a felállás egyfelől gátolta az előrehaladásunkat, de ugyanakkor lehetőséget is adott mindnyájunknak arra, hogy magunkban reflektáljunk a közös múltunkra, és arra, hogy mennyit haladtunk az életünkben az első találkozásunk óta.

Számomra, mint a legtöbb változásnak az életben, voltak előnyei és hátrányai is az távfoglalkozásoknak. Pozitívum volt például, hogy olyan tagok is részt vehettek a foglalkozáson, akiknek a közlekedés máskülönben gondot okozott volna, valamint könnyebb volt összeegyeztetni a Műhelyt más elfoglaltságokkal is. Sajnos azonban a személyes beszélgetések és a közös programok hiánya sokban nehezítette a kapcsolattartást és számos esetben sajnos a régi lelkesedés megőrzését is.

Hallottam egy közmondást: »A farmer, ha süt a nap, dolgozik, ha esik, olvas.«  – Sajnos nem mi diktáljuk az ütemet. Mi csak próbálhatjuk eltalálni a ritmust. Úgy tűnt nekem, hogy a jóval kisebb felelőség szabad légteret adott arra, hogy növekedés helyett ápoljuk a már elültetett magvakat, várva, hogy azok büszkén kivirágozhassanak. De ha maguk a magvak sem akarnak kivirágozni, akkor mire fel a sok munka?

Ez az utolsó találkozás számomra egy érdekes esemény volt a sok ellentmondás miatt. Nagyon örültem neki, hogy ismét találkozhattam ennyi jelenlegi bolyaissal, valamint egykori alumnussal. Megismerkedhettem új idegenekkel és összebarátkozhattam régi ismerősökkel. A napsütés eszembe juttatta az első nyaramat a körrel, de a távolságtartás is hasonlóan ezt tette. Éreztem az arcokon egy reményteli szorongást a jövőt illetően, amihez csak egy szikra kell, hogy megnyugodjon.” – Varga Vajk

 

 

Címkék: