Szent Jobb, kenyér, tűzijáték

Talán a címben felsorolt három fogalom jut eszünkbe legelébb, ha augusztus huszadikát meghalljuk. Egy évvel ezelőtt, augusztus 20-ai hosszúhétvégés évfolyamkirándulásunkon fogalmazódott meg bennem a nemzeti és vallási ünnepeinkről szóló cikksorozat ötlete. Az inspirációt maga 20-a adta: sokat beszélgettünk róla, és ekkor vált egyértelművé számomra, hogy egy nagyon sokoldalú, mégis sokszor semmitmondónak tűnő megemlékezésről van szó. A dátumhoz időről időre más és más jelentéstartalmak kapcsolódtak, kialakítva mai hibrid arcát. Egy év után végre a mélyére tekintek ennek az ünnepkörnek, eredetének, és jelentéstartalma változásainak.

 

Hogyan lett tizenötödikébőkéből huszadika?

I. (Szent) István a magyar történelem egyik legkiemelkedőbb államférfija, aki az apja, Géza által megkezdett utat folytatva egyesítette a bomló törzsszövetséget, és létrehozta az egységes nyugati mintájú keresztény királyságot. Ez az állam egységes belső struktúrájának és két érsekségének (Esztergom és Kalocsa) köszönhetően független tudott maradni a Német-római Császárságtól (ami még támogatta is kezdetben), a cseh és lengyel területekkel ellentétben. István uralkodásának végén, Imre fia 1031-es halála miatt, az öröklés kérdésével küszködött. A hozzá kapcsolódó későbbi legenda úgy tartotta, hogy halála előtti napon, augusztus 14-én felajánlotta az országot Szűz Máriának. A szentté avatáshoz szükség volt legendákra, de ennek a jelenetnek politikai célja volt. Az invesztitúra harc idején (ki a nagyobb: a pápa vagy a császár) Könyves Kálmán megrendelésére készített művekben a pápai főségtől való függetlenséget volt hivatott bizonyítani: Róma püspöke nem szólhat bele a magyar királyság ügyeibe, hiszen az ország patrónusa Mária, aki felette áll.

István augusztus 15-én halálozott el, mégsem azon a napon emlékeztek meg róla. Hogy miért került öt nappal későbbre? Az egyik oka, hogy augusztus 15-e már Nagyboldogasszony ünnepe volt, a katolikus egyház pedig nem engedi az ünnepek halmozását (a világegyházban Szent István ünnepe 16-a). A másik, hogy a szentté avatása – Imre herceg és Gellért püspök mellett – 1083. augusztus 20-án történt: ekkor nyitották fel ugyanis Székesfehérvárott az István sírjának tartott szarkofágot, és emeltek ki belőle egy jobban megőrződött kezet, melyet azóta Szent Jobb ereklyeként tisztelnek a hívők. 1092-ben rendelte el Lászó király huszadika megünneplését, amit az Aranybullában megerősítettek, és sokáig elsősorban egyházi ünnepként tartottak számon.

 

Egyházi ünnepből állami ünnep

A reformáció és a török megszállás idejében az államalapító királyra való megemlékezés fontossága erősen lecsökkent. 1771-ben a pápa új kalendáriumot adott ki, melyben már nem szerepelt Szent István ünnepe, de Mária Terézia, a magyar arisztokrácia felé tett gesztusként, nemzeti ünneppé nyilvánította. A Szent Jobb is ekkor került Raguzából Budára, ahol az első körmenetet 1818-ban tartották, így vált a megemlékezés egyik kulcshelyszínévé. Az 1848–49-es szabadságharc leverése után 1860-ig tilos volt megemlékezni, hiszen a független magyarság egyik szimbólumává vált. Ferenc József 1891-ben munkaszüneti nappá nyilvánította, és egyre hangsúlyosabb lett a nemzeti és állami tartalom.

Az első világháborút követő területvesztés után felértékelődött az istváni államra való megemlékezés szerepe, a kárpát-medencei magyarság összetartozásának a jelképévé vált. Ha azt hinnénk, hogy a mai budapesti ünnepi elemek a rendszerváltás óta alakultak ki, nagyot tévednénk. A két világháború közötti időszakban bővült a fővárosi főrendezvény tisztavatással, őrségváltással, tűzijátékkal, népi hagyományok ápolásával. Ezek több ezer turistát vonzottak már akkor is.

 

Alkotmány és új kenyér

1948-tól új kenyér ünnepének is nevezték, melynek eredete nem a diktatúra kezdeti időszakára vezethető vissza. Már a középkorban is tartották az új kenyér ünnepét, igaz, akkor még július 15-én. A két világháború között próbálkoztak augusztus huszadikához kötni. 1948-ban a dolgozó parasztság ünnepévé tették, de 1949-től az új szovjet alkotmány bevezetésének napjának és ünnepének nyilvánították.

A kommunisták ideológiai okok miatt a saját szájuk íze szerint alakították az ünnepet. Eltörölni nem merték, ezért inkább tartalmában igyekeztek változásokat eszközölni. A nemzeti és vallási rétegek helyett az állami ünnepi része megmaradt, de a Rákosi-korszakban inkább az elhanyagoltság volt a jellemző az ünnepségre.

A Kádár-korszakban újra lendületet kapott a megemlékezés, annak szórakoztató mivolta erősödött. Mára hagyománnyá vált a vízi- és légiparádé a Dunán, a mesterségek ünnepe a budai várban, a művészeti és állami kitüntetések átadása. 1966-tól Debrecenben a Virágkarnevál is a részévé vált.

 

Mai formája

A rendszerváltás után a három nemzeti ünnep (a másik kettő március 15., október 23.) közül az országgyűlés augusztus 20-át választotta a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepévé.

Az ünnep formaiságában mára egyesíti a korábbi korok rendezvényeit: a tisztavatás, a budai vásár, a mesterségek ünnepe, a tűzijáték mellett visszatérhetett a körmenet és a kenyérszentelés hagyománya. Az ország kenyere mellett megjelent az ország tortájának versenye is, így minden évben izgulhatunk valami új és kreatív édesség létrejöttéért.

 

Ha nem most, mikor?

Augusztus huszadika a hivatalos állami ünnepi mivolta miatt több kritikát is kapott, egyesek szerint az ünnep nem alkalmas a nemzeti egység kifejezésére. Valóban, a profán állami és egyházi ünnepi elemek keveredése ellenérzést válthat ki. A középkorban István és László korában az állam és az egyház még kevéssé váltak el, természetes volt az állami és az egyházi feladatok együttes ellátása.

Nehéz kijelölni olyan egyértelmű eseményt az államiság megünneplésére, mint az Egyesült Államok esetében július 4-ét, vagy Franciaországéban július 14-ét (bár ha jobban górcső alá vennék, az is megkérdőjelezhető lenne sok szempontból). Talán 1848. április 11-ét, az áprilisi törvények szentesítését tekinthetnénk egy ilyen időpillanatnak, hiszen ekkor jött létre a modern polgári Magyarország. Ebben az esetben azonban a költészet napjával kerülne összeütközésbe.

A vallási tartalom mellett egyre inkább I. István államalapító, a magyarságot összefogó tevékenységét kellene kiemelnünk. Hiszen az ő kül- és belpolitikájának köszönhetően jött létre egy olyan szilárd struktúra, ami ha válságba is került a halála után, képes volt azt kiheverni. Talán ezért is maradhatunk ennél a napnál: ez fejezi ki leginkább, hogy a magyarság szervezett államban több mint ezer éve jelen van a Kárpát-medencében, még ha oly sokat változott is azóta.

 

Szerémi Kristóf

Felhasznált források:

https://mult-kor.hu/20130819_hitek_es_tevhitek_szent_istvan_napjaval_kapcsolatban?pIdx=3 (utolsó letöltés: 2020. 08. 18.)

https://mult-kor.hu/20130820_augusztus_20_az_unnep_tortenete (utolsó letöltés: 2020. 08. 18.)

https://mult-kor.hu/az-unnep-amelyet-a-kommunistak-sem-mertek-eltorolni-20150820 (utolsó letöltés: 2020. 08. 18.)

https://augusztus20.kormany.hu/ (utolsó letöltés: 2020. 08. 18.)

Vass János : Augusztus 20. – Az ünnep rövid története. In.:  Flag Polgári Magazin. 2012. 08.20. https://web.archive.org/web/20160821014437/http://www.flagmagazin.hu/magyar-millenium/augusztus-20-az-unnep-rovid-tortenete# (utolsó letöltés: 2020. 08. 18.)

https://archiv.katolikus.hu/szentek/0820.html  (utolsó letöltés: 2020. 08. 18.)

 

Címkék: