A semmiből egy új, más világ – Láng Zsolt Bolyai című regényéről

A Műhelyben számtalanszor találkozunk Bolyai János nevével, többé-kevésbé ismerjük életét, felfedezéseit – még a bölcsészeknek sem ismeretlen a nemeuklédeszi matematika fogalma, és mind hallottuk már apjának, Farkasnak írt, mára szállóigévé vált mondatát: „A semmiből egy új, más világot teremtettem.”

Miben tud Láng Zsolt nagyregénye újat mondani róla? Az első pillanatban azt gondolnánk, hogy semmiben. A Bolyairól szóló irodalom bibliográfiája is jelentős, a regény első, Bibliotheca Telekiana című fejezetében a szerző több mint huszonöt tanulmányt, szépirodalmi művet, beszédet idéz meg, ezzel mintegy azonnal megkérdőjelezve saját szövegének relevanciáját, majd később új, fikciós értelmezésként definiálva azt. Bolyai rendre mint rejtélyes alak, polihisztor jelent meg az őt idéző, vagy életre keltő munkákban. Már elképzelni sem egyszerű őt: nem maradt fenn róla hiteles ábrázolás.

Láng regénye nem kifejezetten Bolyai tudományos munkáira koncentrál: nem a nemeuklédeszi matematika problémáit és megoldásait tárja fel, nem a filozófiai és zenei, illetve hadmérnöki tevékenységével foglalkozik. Hiába dolgozik – a Bolyai-irodalomban először – a marosvásárhelyi Teleki Tékában őrzött tetemes mennyiségű kéziratból, mégsem a tudomány oldaláról közelíti meg az Einsteinnel párhuzamba állított tudóst. Sokkal inkább az emberrel foglalkozik: annak traumáival, apjához és nőkhöz való viszonyával, testi és lelki hatalmasságaival és gyengeségeivel.

A két szálon futó cselekmény narratívájának érdekessége, hogy a regény keletkezéstörténetét is olvashatjuk. A prímszámokkal jelzett fejezetek így két világba vezetik a befogadót: a Bolyairól szóló epizodikus részek mellett aprólékosan és rendkívül izgalmasan sejlik fel előttünk a kezünkben tartott szöveg születése. Az egyes szám első személyben beszélő narrátor alakját meglehetősen nehéz elválasztani a szerzőétől, de ez nem is kifejezett célja: reflektál saját magára, a Láng nevet viseli. Az olvasót folyamatosan szembesíti Bolyai alakjának jelentőségével, és a róla való írás nehézségeivel, a szövegalkotás körülményeivel, mely során feltűnnek a kortárs magyar irodalom alakjai is: többek között Krasznahorkai László és Esterházy Péter – az utóbbi maga is szeretett volna írni egy Bolyai-regényt.

A szöveg a teremtő alkotással kifejezetten hangsúlyosan állítja szembe a tudós életének tragédiáit és nehézségeit, a tudományos életben érzett elutasítottságot, édesapjával, Bolyai Farkassal való viszonyát. Ennek ellenére a magában folyamatosan prímszámokat soroló tudós hite mindennél erősebb: hisz abban, hogy képes egy új világot teremteni, hogy a fejében elképzelt valósággá válhat.

Láng Zsolt szövegének nagyszerűsége nemcsak a narratíva nem feltétlen újító, de izgalmas megoldásaiban érhető tetten, hanem abban is, hogy a regény elején megidézett szövegekből fakadó előzetes elvárások ellenére is őszintén tudja újrateremteni Bolyai János alakját: a tudomány mögött rejlő embert. Ajánlom mindannyiótoknak, olvassátok, és ismerjétek meg egy más szemszögből is névadónkat!

 

Herbst Rebeka

Címkék: