BOM-portrék 6.

A BOM-portrék című rovatunkban arra vállalkozunk, hogy olyan aktív, illetve alumnus bolyaisokat mutassunk be, akik valamilyen kiemelkedő tevékenységet végeznek szakterületükön. Célunk, hogy a Műhely tagjai az interjúkon keresztül jobban megismerhessék egymást, beszélgetéseket indítsunk el, és még vonzóbbá tegyük a BOM-ot az érdeklődők számára.

Ezen a héten Gombkötő Bence válaszait olvashatjátok. 

 

1. Hogy definiálnád magad egy idegennek?

Egy egyszerű és jóindulatú ember vagyok. Hirtelen valami ilyesmi gondolat fogalmazódott meg bennem a kérdésre. Talán az egyik legegyedibb tulajdonságom, hogy másoknak jelentéktelennek tűnő kis dolgoknak is nagyon tudok örülni, mint például egy vadidegen helyen csak úgy téblábolni. Ja, és szeretek az érdeklődési körömbe tartozó témákról akár órákig beszélni. Igyekszem nyitott szemmel járni a világban, könnyen alkalmazkodom, és minden új dolog iránt érdeklődöm. Élvezem az életet, és a benne lévő lehetőségeket. Próbálok minél több alkalmat megragadhatni, hogy többet lássak a világból és a lehető legtöbb nyomot hagyjam magam után.

 

2. Hol képzeled el magad tíz év múlva?

Azok, akik ismernek, tudják, hogy ezer szállal kötődöm Szegedhez: nemcsak a szülővárosom, de ide köt többek között rokonságom és a barátaim is. Habár csak az elmúlt hét évben lakom Szegeden, mindig úgy éreztem, hogy „ide tartozom”. Az altajisztika alapképzést és mesterképzést is a Szegedi Tudományegyetemen végeztem, törökül és mongolul tanultam. Tavaly ugyanitt elkezdtem az altajisztika PhD-t, amit várhatóan négy év múlva fejezek be. Ez idáig minden erőfeszítésemet azért tettem, hogy az egyetem után Szegeden maradhassak, és a szakmámban helyezkedjek el, jobbik esetben az egyetemen más opcióként bármi olyan területen, ami lazábban vagy szorosabban kötődik az orientalisztikához. Szeretek tanítani és szeretném, hogy ez kapcsolódjon majd a munkámhoz. A kényszerű elvándorlásra nem akarok gondolni, bár sajnos ott lebeg az ember feje fölött ez az opció is. A jelenlegi tendencia alapján évről évre növekszik az országunkba beáramló török és mongol tanulók, munkások és cégek száma, ebből kifolyólag kíváncsian várom, hogy ez a hozzám hasonló kvalitású embereknek milyen új munkalehetőségeket fog teremteni.

 

3. Milyen szerepet töltesz be a társadalomban?

Mindig is fontos volt számomra a társas kapcsolatok kiépítése, és ezeknek ápolása. Már a gimnáziumban igyekeztem összefogni a tehetséges és lelkes sorstársakat, akik szerettek volna valamilyen közösségbe tartozni, de valamiért mindenhonnan kilógtak. Ezt a tevékenységet folytatom az egyetemen immáron hét éve, és mára már több stabil szakmai és baráti közösségnek vagyok az aktív résztvevője és alakítója. Szerencsére sok pozitív példaképem volt az elmúlt tíz évben, akik nagy hatással voltak rám jóindulatukkal, közösségformáló tevékenységükkel és belém vetett bizalmukkal (egy ilyen ember hívott meg a BOM-ba is). Immáron ezt a szemléletet igyekszem én is továbbadni. Véleményem szerint a legfontosabb szerepünk egyénként a társadalomban, hogy példát állítsunk viselkedésünkkel és szerepvállalásainkkal, így egyaránt lehetünk a világ és környezetünk aktív és passzív alakítói.

 

4. Mi volt a legutóbbi meghatározó filmélményed?

Pár hete néztem meg a Ruben Brandt, a gyűjtő című magyar animációs filmet. Már régóta szerettem volna megnézni, nemcsak azért, mert mindig is rajongója voltam az igényes magyar animációs filmeknek (best of Szaffi, Macskafogó) és sorozatoknak (Mézga család), de a különleges képi világa is vonzott. Utóbbi teljes mértékben lenyűgözött. Utoljára a Ready Player One-ban élveztem ennyire a „fejkapkodást az Easter eggek után”, ugyanis a filmben rengeteg kikacsintást találni a képző- és filmművészet nagyjaira (személyes kedvencem az Alfred Hitchcock alakú jégkocka a whiskeys pohárban). Egyedül azt sajnáltam a film végén, hogy nem vagyok elég jártas ebben a témában, hogy felismerjem, az összes, főként a festőkkel kapcsolatos utalásokat. A genszterfilmes klisék is kellemesen hatnak ebben az újszerű vizuális környezetben. A történet egyszerű, de mégis elgondolkoztató, ami elvezeti a főszereplőt és talán a nézőt is a mélyebb önismeret felé. Ezt a lélekmelengető felnőtt mesét mindenkinek ajánlom, aki még nem látta.

 

5. Mesélj el egy élményt, ami meghatározó volt a bolyais éveid alatt!

Nem igazán tudok egy élményt kiemelni. Mindegyik különleges volt a maga módján, mindig tanultam valamit a táborok, foglalkozások, kirándulások és a többi program alkalmával. Hogy mégis megemlítsek egy konkrét élményt, talán az utolsó erdélyi kirándulásomat tudnám felhozni. Retrospektíven talán ezen a kiránduláson volt a legjobb a társaság, a helyszínek és a programok. Valahogy minden remekül klappolt, mindenki jól érezte magát, sokat nevetett a társaság. A választásban talán az is közrejátszik, hogy ez volt az utolsó határon túli bolyais kirándulás.


+1 Tegyél fel egy kérdést a következő portréalanynak!

Melyik bolyais téma/tematika volt rád a legnagyobb hatással?

Címkék: