Gondolatok a társadalom perifériáján élők helyzetéről I.

A hazai cigánykérdés: gazdasági és társadalmi problémák

Három junior reflexiója a novemberi foglalkozás margójára.

A cigányok köztudottan hátrányos helyzete több okra vezethető vissza.

Először is, többnyire olyan helyen élnek, amely gazdaságilag is a periférián van, így a lehetőségük is kevesebb. Az általánosan alacsony iskolázottság is gátolja őket a kitörésben. Már az ipari forradalommal megszűntek azok a ,,klasszikus” munkák, amelyeket a cigányság általánosan űzött (a földesurak által betelepített kézműves cigányok elveszítették munkájukat), és a későbbi betelepítések után is rosszabbodott a helyzet: a szocialista korban a gyárak munkaerő-szükségletének kielégítésére a gyárak környékére telepített cigányok a gyárak bezárásával elveszítették munkájukat.

A cigányság kulturális szempontból is hátrányos helyzetű. Általánosítva kijelenthetjük, hogy gond van a munkamorállal. Többnyire rövid lélegzetvételű és/vagy feketemunkát vállalnak el, az azonnali eredményeket értékelik, és nincs hosszú távú céljuk. (Vitaindítónak szánjuk ezen kijelentésünket.)

A lányokat a nem tudatos családalapítás is gátolja abban, hogy továbbtanuljanak és kitörjenek. Bár ehhez hozzá kell tennünk, hogy a korai családalapításnak kulturális okai is vannak a cigányság körében: cigány nők azért (is) vállalnak korán gyermeket, mivel így vívják ki a tiszteletet a cigány férfiak körében. (Láthatjuk is, hogy egy gyermektelen lány még a férfi mögött „kullog”, ám a sok gyermekkel rendelkező asszony már a férj és az egész család előtt sétál.) A pénzzel való bánásmód sem alakult ki a környezetükben megfelelően, és ez kihat a háztartás vezetésére is, és szintúgy gátolja a vagyonbeli gyarapodást.

Lehetséges megoldás lenne a segélyezés átszervezése. Például átcsoportosítás révén több jutna azoknak a családoknak, akiknek gyerekei magasabb szintű végzettséget érnek el. A segélyezés formája is lehetne másmilyen: pénz helyett/mellett lehetne élelmiszer, tanszer, egyéb háztartási cikk.

Emellett fontos volna a népnevelés is: olyan információt, pozitív példát eljuttatni a megfelelő közönséghez, amely promotálná a hosszú távú munkavállalást, az oktatásban való részvételt és az ebből származó előnyöket. Ezt főleg a televízión keresztül lenne a leghatékonyabb, a népszerű valóságshowkat felhasználva. (Voltak ötleteinek ezen a téren, a konkrét ajánlás még kidolgozásra vár.) Szükségszerű volna a fiatal lányokat még idejében felvilágosítani a fogamzásgátlásról és a gyerekvállalás módjairól. Jó ötletnek tűnik a közmunkaprogram, mivel rendszeres munkára szocializál, azonban fontos volna ezzel párhuzamosan a munka értékét is megmutatni, és azt, hogy a résztvevők mint dolgozók is értéket képviselnek. Ideális lenne egy családokat mintegy mentoráló segélyezési rendszer/program, ahol a folyósított támogatásnak a hasznosítását a fejlődést elősegítő szabályok szűkítik le. A mentor a szabályok betartatását szorgalmazza, és tanácsadói szerepet lát el. Elég erős pozícióban kell lennie ahhoz, hogy a szava számítson; például az ő javaslatára változhat a támogatás összege.

Szintén fontos volna cigány vagy cigány származású pedagógusok képzése és alkalmazása az oktatásban, ahol nagyobb számban tanul roma kisebbség, mivel nagyobb hitelességgel tudnának kiállni a továbbtanulás mellett. Általában is érdemes lenne megmutatni nekik, hogy roma származással hova lehet eljutni. Ezt sajnos sokszor nehezíti, hogy az ilyen közösségekből kitört, új életet kezdő roma származásúak egy része nem szeretne újra kapcsolatba kerülni velük.

Summa summarum: Korán ott kell lenni a családok, gyermekek között példát mutatva és segítve őket!

 

Illyés András

Lehotzky Emília

Szerémi Kristóf