A test és a lélek négy dimenziója

A film egyik kézenfekvő értelmezése a cím fogalmainak és a szereplők belső világának azonosítása. Mária képviseli az ép testben tönkrement lelket, míg Endre a testi fogyaték ellenére józan ítélőképességű, tiszta jellemű karakter. Ezáltal a test és a lélek kifejezések két dimenzióját láthatjuk. Azonban a kifejezések ennél többet jelentenek, mely által új rétegeket tárhatunk fel a film értelmezési talajában.

Test, lélek és szellem. Általában e hármasság kontextusában szoktuk használni a cím kifejezéseit. Különös és talán a gyakori társítás miatt jelzés értékű is a szellem kifejezés hiánya. A szókapcsolatok egészen az ókorig, majd a páli teológiáig vezethetőek vissza, ahol már egyből nem három, hanem négy jelentésréteg tárul elénk.

Az Ószövetség teológiája nem ismer test–lélek dualizmust, tehát a keresztény értelmezési horizont – mely az európai kultúra egyik alappillére – megnyitja számunkra a filmben rejlő harmadik, illetve negyedik réteget.

Test – szóma és szarksz

A test kettőssége. A görög nyelv két szót használ a test kifejezéséhez; a szarksz jelentése ’ami az állati vagy emberi csontvázat körülfogja, tehát izmok, hús’. A szarksz megjelenik mint a testi vágyak hatóköre, a „bűn támadási pontja” az ember személyiségén belül. Tehát Pál a bűnös életet és mindazt, ami emberi, a szarksznak tulajdonítja. A „bűntől megszállt hús” (Róm 7, 20) szolgaságba hajtotta a testet. Azóta van a „bűn teste” (Róm. 6, 6) éppúgy, mint a „bűn húsa” (Róm. 8, 3). A filmben megjelenő naturalisztikus ábrázolások, mint a gőzölgő hús melegsége, puhasága, kiemelik a szarksz jellemzőit. A kulminációban megjelenő jelenetben ábrázolódik legplasztikusabban a hús-vér ember, aki megfelelő időben érkező külső segítség nélkül nem tud átlépni korlátoltságán. A vér lüktetve a fürdőkádba folyik. Összekeveredik a szarksz valósága a hideg, fehér, üres lélek világával. A hústest kitölti a kiüresedett lelket. A fürdőkádban Mária életében bekövetkezik a testi-lelki szintézis.

A jelenet egyúttal határkő, ugyanis létrejön valami új, addig a főszereplőből hiányzó tulajdonság, egyfajta ’lelki test’. A szóma az emberi testet mint személyiségének hordozóját is jelenti. Itt a test egységéből kiindulva az egészről, az összességről beszélünk. A szóma egyik fontos aspektusa az ’életerő, élet, öntudat’, melyhez ha egyoldalúan kötődik csak a személyiség, akkor a bűn válik meghatározó tényezőjévé (szarksz). A szóma egyszerre jelöli az érzéki és pneumatikus testet, ahogyan az a legjobban megfogható a római levélben: „szánjátok oda testeteket (szóma) élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek” (Róm. 12, 1).

Harmadik dimenzió – a szellem?

A lélek fogalma is kettősséget hordoz. Psziché, ’lélek’ és pneuma, ’szellem’. A psziché negatív jelentésű, amennyiben fogalomrendszerünkben szétválasztjuk a szellem dimenziójától. A psziché emberi tulajdonságú, mellyel szemben áll a pneuma, a ’szellem’, ami elsődleges az Istennel való kapcsolattartás során. A filmben megjelenő „szomjú szarvas” képe a pataknál szinte illusztrációja a 42. zsoltárnak. Az álom során, egy harmadik (pneumatikus) dimenzióban létrejöhet a szereplők találkozása egymással. Hogy mi az a titokzatos és rejtélyes erő, ami az azonos álombéli találkozásokat lehetővé teszi? Erre az egyik magyarázatot a teológiában kereshetjük, vagy a pszichológiában, habár Klára (a pszichológusnő) sem tudott kiigazodni a történteken.

Őszinteség és humor

Számomra ezt a négy dimenziót jelentette, nyitotta meg Enyedi Ildikó filmje, mely szinte a végéig szórakoztat humorával. Az utolsó jelenet azonban kizökkenti és a legmélyebb lelki mélypontra viszi a nézőt. A filmben kimondatlanul lehet a szerelemről beszélni, megjelenik a humor, mely nem összeférhetetlen az emelkedett témával, ahogyan életünknek is mindennapi eleme egy-egy „bélszínes csíkos táska” vagy egy váratlanul érkező telefonhívás. Összegezve a filmélményt, kevés olyan film van főként a nyugati filmművészetben, mely anélkül, hogy darabokra boncolna egy témát – és egy embert –, hogy megismerje azt, egységes, egész képben tárja a nézők elé a kérdést. Jiry Menzel hasonlatával, ahelyett hogy darabokra tépkedve szeretne megismertetni egy szép virágot, egy illatos csokorban tárja a néző elé.

Juhász Zoltán