Testről és Lélekről – A szarvas mint motívum

Amennyire pogány (például a magyar mondakörből a Csodaszarvas regéje), épp annyira keresztény vonatkozásai is vannak a szarvas jelképének (42. zsoltár: „Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!), ugyanakkor globális jelkép, vándorszimbólum is (például Buddha állítólag szarvas volt előző életében, hogy csak egyet említsek.)

De maradva a magyar vonatkozásoknál (hisz nem csak igazán európai film, hanem igazán magyar is) szeretnék bemutatni először egy regöséneket.

Dunántúli regösének

1. strófa

 

Kelj fel gazda, kelj fel! Áldás száll házadra.

Terült asztalával, teli poharával.

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

Nem vagyunk rablók, de Urunk szolgái

Hideg földről jöttünk, regölést kántálni.

Kinek füle fagyott, kinek keze-lába,

Gyógyítana minket kendtek adománya.

Rótt örök régi törvény! Haj, haj regö rejte!

 

Ég sötét sátora ott fent kerekedik.

Halovány égi út azon megjelenik.

Mellette ezüstös pázsit formálódik, 

Csillagfényű szarvas abban legelészik.

Rótt örök régi törvény! Haj, haj regö rejte!

 

Csillagos szarvasnak ezer ága-boga.

Annak tetejében ezer fényes fáklya.

Megannyi szövétnek gyújtatlan gyújtassék.

Mindannyi szövétnek oltatlan aludjék.

Rótt örök régi törvény! Haj, haj regö rejte!

2. strófa

 

Tekintsél fel gazda, te házad népével.

Közben borral kínálj, minket igaz szívvel.

Azt is megadhatja az nagy jó Úristen!

 

Föld szülte fa mellett folyó keletkezik,

Dúsfüvű mezők azt bőven körülveszik.

Amott kerekedik egy halas-tavi láp.

Az is ott benövé vad rengeteg sás-nád.

Haj, haj regö rejte! Regö, regö rejte!

 

Emitt egy ékes út, közte nyiladozik.

Arról egy szűk csapás, ösvényke ágazik.

Körülveszi azt is egy zöldülő nádas,

Azon nevelkedik Csodafiú szarvas.

Haj, haj regö rejte! Regö, regö rejte!

 

Ha kimennél oda, szent István királyom,

Halakért, madárért, vadászni lóháton.

De nem lelnél ott halat, madarat se vadat

Találnál így szóló Csodafiú szarvast.

Haj, haj regö rejte! Regö, regö rejte!

Évszázadokkal később így sóhajt fel József Attila az egyik Bánat-versében (érdemes figyelembe venni az archaizáló megoldást, vajon mit szeretett volna elérni vele):

Bánat

Futtam, mint a szarvasok,

lágy bánat a szememben.
Famardosó farkasok
űznek vala szivemben.

Aggancsom rég elhagyám,
törötten ing az ágon.
Szarvas voltam hajdanán,
farkas leszek, azt bánom.

Farkas leszek, takaros.
Varázs-üttön megállok,
ordas társam mind habos;
mosolyogni próbálok.

S ünőszóra fülelek.
Hunyom szemem álomra,
setét eperlevelek
hullanak a vállamra.

1930. jún.

Ugyanezen években Bartók Béla erdélyi népdalgyűjtései közben egy román eredetű karácsonyi énekre bukkant, melyet a Cantata Profana kórusművében dolgozott fel. Ez kilenc fiú története, akik a csodaszarvas keresése közben maguk is szarvassá változnak. Amikor apjuk célba veszi őket, felfedik magukat, ekkor szülőjük hazahívására azt felelik: ők már nem alkalmasak az emberi életre, hisz immár szarvasok.

Juhász Ferencet Bartók zenéje inspirálta, amikor megírta gyönyörű és terjedelmes versét, A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából címmel.

Érdemes ezeket a műalkotásokat meghallgatva, elolvasva tudatosítani, milyen közös képzeteket, kollektív kultúrkincset dolgozott össze Enyedi Ildikó az egyedülállóan szép Testről és lélekről-ben, amely természetesen tovább is építi a szarvasmítoszt.

Horváth Éva