Két alumnus élményei a váci felezőtáborban

„A Bolyairól lévén szó…” –​ Pénzügy, vita, városnézés

Alumnusként mindig nagy élmény számomra visszatérni a Bolyai Önképző Műhelybe, ahol találkozhatok a régi bolyais évfolyamtársaimmal. Örömmel hallottam a Vácon tartandó felezőtáborról, amelyet egy innovatív kezdeményezésnek tartok. A tábor lehetőséget nyújtott az együttlétre, a találkozásra és nosztalgiázásra, ráadásul Pest megye talán legszebb városában. Emellett érdekesnek és fölöttébb hasznosnak találtam a tábor meghirdetett programját, az előadást a lakossági pénzügyekről. „Bölcsészlelkű” emberként, aki egy könyvtárban vagy múzeumban jobban érzi magát, mint egy bankban, fölöttébb szükségét éreztem a továbbképzésnek ezen a területen, és nem is csalódtam.

 

Vecsei László remek előadássorozatot tartott a témában, ami minden fiatal számára hasznos lehet a mai világban. Úgy éreztem, minden elhangzott a lakossági pénzügyekkel kapcsolatban, ami egy huszonéves fiatal számára fontos lehet. Én legalábbis néhány új információt is hallottam, és tanultam belőle. A pénzügy témájú előadást jól kiegészítette két pénzügypolitikai referátum: Dr. Gilányi Zsolt előadása a központi bank által kibocsátott digitális pénz kérdéséről és Szentirmai Gergely előadása az egyik kriptovalutáról, a bitcoinról. Számomra ez utóbbi előadásban különösen érdekes volt a likvid demokrácia elmélete, amely a közvetlen és a képviseleti demokrácia elemeit ötvözi, és megoldásként szolgálhat a tömegdemokrácia válságára. Ez utóbbiról volt még alkalom beszélgetni a kötetlen éjszakai programon. Az információk teljes mértékben alkalmasak voltak a pénzügyi és pénzügypolitikai műveltségünk elmélyítésére.

A Bolyairól lévén szó, természetesen nem maradhatott el a kultúrprogram sem. Ebéd után egy kedves hölgy révén megismerkedhettünk Vác és az Apor Vilmos Katolikus Főiskola történetével, majd rövid séta után megnéztük a Duna-partot és végül a váci székesegyházat. Az érdekes anekdoták (pl. Mária Terézia legendás diadalívéről, az ún. „Kőkapuról”) felidézték a történelmi Vác atmoszféráját.

(Paár Ádám)

 

Waitzen an der Donau

„Vácról szöktem az éjszaka"1 – mondtam a tanítványaimnak vasárnap délután, amikor félig nyitott szemmel nekiveselkedtem a némettanításnak. Nem kerülhettem ki a kérdést: „És milyen volt?” Nevetve feleltem: „Szédületes!” Értsük szó szerint, hiszen addig a pillanatig meg sem álltam.

Ha belegondolok, tavaly ilyenkor még azon gondolkoztunk szervezőtársaimmal, milyen formát is adjunk az alumni kezdeményezésének. Ma pedig már a jövő évi tervek kavarognak a fejemben: nagyon sok ötlet és kérés érkezett az elégedettségi kérdőíveken keresztül. Persze kritika is, aminek különösen örültem. Végre feketén-fehéren megkaptuk a választ, mire van igény, mi az, ami véletlenül se legyen, és mit hagytunk ki.

Többen megkérdezték, hogyhogy ennyien eljöttek, és hogyan sikerült megszervezni a hétvégét. Nem gondolták volna, hiszen nehéz leültetni ennyi embert „egy asztalhoz”, és még nehezebb valakit az ország másik végéből idecsábítani. Erre talán részben én vagyok a válasz: kevés olyan alumnus van, aki szinte minden évfolyamot ismer, és név szerint meg tud szólítani majdnem mindenkit. Másrészt az eddigiektől eltérő program is vonzerővel bírt. Célunk volt, hogy olyan témákat feszegessünk, amiről nem szívesen beszélünk: a mindennapi és modern pénzügyekről, illetve a „beszédről”. A kritikus véleményeket hallva sikerült felkavarnunk az állóvizet: még olyan diákot is hallottam vitatkozni, aki a hangját sem hallatta eddig igazán.

„És hogy érezted magad?”: Nagyszerűen! Ki ne érezné jól magát, ha ott vannak a rég nem látott társai, s újra együtt vitázhatunk és vigadhatunk? Persze néha improvizálni kellett, és pár másodperc alatt megoldani a helyzetet:

  • Két vízforraló. Nincs áram. Hol a villanyszekrény? Güzgüz!
  • Portás úr, ha nem engedi ki a tanárnőket és be a diákokat, itt maradok kísértetnek! Addig sakkozik velem? Két perc múlva: sakk-matt. Tudja, nem kérdezte, hogy tudok-e. Folytassuk egy snapszerral? Nem, kiengedem őket!
  • Hmm, az étkezések időpontja megváltozott. Újratervezés! Időmenedzsment!
  • Nincs elég helyiség. Akkor birtokba vesszük a lépcsőalját. Igen ám, de nem számoltunk az ott lakókkal. Hát invitáljuk meg őket egy vitára! Ó, már nem is vagyunk olyan hangosak.
  • Újra széles mosollyal a portán: tudja, laminált padlón nem lehet táncolni. Ó, igaza van. Szeretné megkapni a Pinceklub kulcsát? Csak most mondja, hogy a miénk?!

Hát, ilyesmikkel mulattuk az időt!

(Nátz Kata)

Gérecz Attila: A rendőr

Címkék: