A múmiakiállítás margójára

Vácon a Tragor Ignác Múzeum egyik szenzációja a több mint két évtizede fölfedezett múmiák kiállítása. A fehér barátok (domonkosok) templomának lezárt kriptájában a 19. század elejéig temetkeztek a jómódú váci polgárok, majd a kriptát szabály szerint lezárták. Amikor felnyitották, meglepődve tapasztalták, hogy véletlenszerű, különleges körülmények miatt a holttestek mumifikálódtak. A halottak, ruházatuk, temetési mellékleteik, koporsóik szenzációs kutatási lehetőséget nyújtottak a kutatóknak, a múmiák kiállítása (Memento mori) pedig jelentős turisztikai vonzerőt jelentett. A húszéves kiállítást 2017-ben mintaszerűen felújították, s ezt a kiállítást tekintette meg a Bolyai Önképző Műhely „felezőtábora” 2017. február 11-én.

A kiállítás valóban mintaszerű. Nemcsak az egykori borospincében elhelyezett három, újólag felöltöztetett múmia miatt, hanem a korabeli temetési mellékletek (rózsafüzér, kegyérem, keresztek), festett koporsók miatt is. A szakvezetés is kitűnő volt. Azt is tudjuk, hogy a világon több múmiakiállítás van, az emberek valahogy szeretik ezt a műfajt. Sőt, halott emberek testrészeiből is készítettek művészeti kiállítást, no ezt már nem mindenki kedveli.

Ősi, eddig megszeghetetlennek tűnő törvény volt: a halottakat el kell temetni. A halottakat nem szabad megcsonkítani, testrészeket nem szabad közszemlére tenni. Ezek a kiállítások ezzel az ősi törvénnyel mennek szembe. Megtudtuk, hogy az egykori váci elhunytak múmiáinak örökösei közül többen engedélyezték a kiállítást. Ez jogilag rendben van. A halottakat pedig már nem lehet megkérdezni, hogy a kripta helyett (amiért sok pénzt fizettek) vajon szeretnék-e, hogy testüket, maradványaikat az utókor egy kiállításon szemlélje… Néhány éve jogászok fölvetették, hogy a halottaknak is van személyiségi joga. Csak ők már nem tudnak ezzel rendelkezni, ezért a leszármazottak rendelkezhetnek helyettük. Jogilag tehát rendben van a kiállítás. De vajon rendben van-e etikailag, különösen azért, mert az egyik legősibb törvényt, a halottak eltemetését, nyugalmának biztosítását szegi meg…

Persze nem lenne ez az egész érdekes, és kiállítás sem lenne, ha az emberek nem lennének kíváncsiak. És az emberek egyre kíváncsibbak az extrém dolgokra. Amíg a muzeológust hallgattuk Vác történetéről, egy betérő család izgatottan kérdezte: Hol vannak a múmiák? Őket csak a múmiák érdekelték, a történelem, a művelődéstörténet nem…

Én mégis egy kis idegenkedéssel és nyugtalansággal néztem meg a múmiákat, és zavarom a későbbiek során sem enyhült. Ezeket az embereket ugyanis most pénzért lehet fényképezni és turistalátványosságnak számítanak, és egyáltalán nem nyugszanak… Tiltakozni pedig nem tudnak. Én mindenesetre szeretném testemet a természeti törvények szerint visszaadni a földnek, elporladni, és nem szeretném, ha múzeumi látványosság lennék. Mivel a koporsóban ezek szerint nem lehet bízni, szeretném, ha elhamvasztanának, és azt a maréknyi port visszaadnák a természetnek…

Balázs Géza