Kőhalmi Ferenc (1941. december 10.—2016. november 11.)

Kőhalmi Ferenccel ez a táj, a Rákos-mente, Rákosmező, Rákosliget kapcsolt össze mélységesen és végérvényesen. Feri 2002-ben a Duna Televízióban figyelt fel rám, elolvasta egy „szerelmes földrajz” témakörében született írásomat a Rákosmezőről, ezek után kinyomozta telefonszámomat, s elhívott a Bolyai Műhelybe. Sok feladatom volt akkoriban is, ki akartam bújni a feladat és a felelősség alól, de Feri, mint mindig, hajthatatlan és kérlelhetetlen volt, rámparancsolt, hogy szeptembertől legyek a BOM tanára. S az elmúlt 15 évben vált szorossá a kapcsolatunk, Feri inspiráló közegében nagyon sok új szellemi élményben részesültem. Ritka élmény az ember életében az, ha felnőttként meg tud újulni, új barátokat, új közösségeket, új utakat, új érzéseket, új gondolatokat talál magában. Én ezt megköszöntem és most is köszönöm Kőhalmi Ferencnek, és ezt kívánom mindenkinek, aki értelmes életet szeretne élni.

A Bolyai Önképző Műhely (BOM) mint egyetemközi tehetségfejlesztő szakkollégium ötlete Kőhalmi Ferenc fejéből pattant ki 2000-ben az első Bolyai-díj átadáskor. Ő volt ösztönzője a Bolyai Műhely Alapítványnak. Tavaly, 2015-ben, éppen ezidőtájt, a Műhely 15. születésnapján megható beszédet mondott a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Idén, 2016. február 6-án a Toldi moziban a tudósok felelőssége, az atombomba feltalálása kapcsán tartott előadást és vezetett foglalkozást az atombomba feltalálásáról, s az atomtudósok azt követő erkölcsi polémiáról. Hallgatóinkat magával ragadta Feri sodró előadói stílusa. Sokszor és sokaktól hallottam, hogy lenyűgözte őket a széleskörű tudás és retorikus előadásmód.

 

Kőhalmi Ferenc előadást tart (Káros médiatartalmak konferencia, Eger, 2007)

 

Kőhalmi tanár úr, mert a Bolyaiban csak így szólították, az elmúlt 15 évben sem pihent, évről évre újabb és újabb ötletekkel, programokkal állt elő, s mindig talált hozzá társakat. Mégis azt hiszem, hogy leginkább maradandó ötlete: a BolyaiÖnképző Műhely volt. Egyetemi hallgatók tucatjait babonázta meg tudásával és látásmódjával, lettek valóban a tanítványai, - ő egyébként a szó klasszikus értelmében inkább a tanító kifejezést szorgalmazta, és figyelemmel is követte tanítványai útját. Kőhalmi tanár úr, leveleiben és egymás között sokszor csak „a Kő”, mely igen kifejező névrövidítése volt, „kőkeményen” állt ki ügyek mellett, harcolt ügyekért, például a Bolyai Önképző Műhelyért, s magunk is mondogattuk egymás között: „a Kő marad”. Most úgy látom, hogy talán az elmúlt 15 évben ez lett Kőhalmi tanár úr legsikeresebb vállalkozása. A tudás átadása. A felelős értelmiségi magatartás példája. A tanítás…

Személy szerint sokat köszönhetek neki: egy filmművészeti magánegyetememet, mert a Bolyai egyik talpköve a filmművészet.Számos világirodalmi mű fölfedezését. Képzőművészeti magánórákat, mert Feri nagyon szerette és értékelte a képzőművészetet is. Találkozókat a legjobb magyar filmrendezőkkel, személyes találkozást Csingiz Ajtmatovval, valamint a Magyarország legkiválóbb művészeivel, tudósaival. Köszönhetem Ferinek Erdély újrafölfedezését. Apáink világának, személyesen édesapám világának értékelését, mert Feri nagyon sokszor emlegette édesapja mondásait, például ezt: „Apám mindig azt mondta, ha baj van életedben, alkotásba menekülj”.

 

Kőhalmi Ferenc előadást tart (Káros médiatartalmak konferencia, Eger, 2007)

 

Róla keveset tudtunk, hiszen önmagáról ritkán és visszafogottan beszélt. Tudtam, hogy az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, nekem sokszor emlegette Fábián Pál professzor urat, akinek én is sokat köszönhetek. Tudtuk róla, hogy a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban dolgozott, a filmfőigazgatóság vezetője volt. Kezdeményezője a Duna Televíziónak, de ezt mások nem nagyon tartották számon. (Három napja találkoztam a Duna Televízió második elnökével. Megerősítette, hogy így volt.) A későbbiekben egy nagyszabású európai televíziót (Alfa TV) álmodott meg. 1992-ben a Francia Köztársaság elnöke a Művészet és Irodalom Lovagrendjének tiszti fokozatával tüntette ki, 1995-ben Brüsszelben Európa-érdemrendet kapott. 2011-ben 70. születésnapjára ajándékul „A Kő” címmel egyetlen példányban fényképalbumot készítettünk számára. 2013-ban a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács A Tehetségek szolgálatáért életműdíjjal tüntette ki. Ott voltam a díj átadását, a laudációt is én mondtam, tapasztaltam, hogy mennyire örömmel fogadja a civilek elismerését. Később azt mondta, hogy több évnyi új erőt jelent neki ez az elismerés.

Utoljára 2016 szeptemberben beszéltem vele telefonon, hangja érzelmes volt, úgy éreztem, búcsúzik… Készült a Bolyai Műhely ceglédfürdői befogadó táborába, egy filmet is választott, Gaál István: Pályamunkások című alig 4 perces vizsgafilmjét, mely a Nagymaros-Zebegény közötti vasútépítésen készült…  A munkások csákánnyal igazítják a vasúti töltést, az szinte zenévé összeálló egybehangolt krampácsolás a közösségi munka erejét, értelmét szemlélteti. Jön a vonat, a munkások félreállnak, letörlik arcukról az izzadságot, majd folytatják a munkát. Ecce homo. Ilyen volt Kőhalmi Ferenc is. Ez a néhány perc nagyon sokat elmond Kőhalmi Ferenc ars poétikájából, a jövő magyar értelmiségének szánt üzenetéből. Mostantól valamennyi Bolyai-évfolyamnak le fogjuk vetíteni, s felidézzük Feri egyéniségét, szellemét, és igyekszünk megfelelni vágyainak, elvárásainak, egy jobb, közösségibb, emberibb ország megteremtésében, Magyarország építésében.

Kedves Feri, nem feledjük lázadásaidat, felelősségtudatodat, szeretetedet, nyugtalanságaidat – de azt kívánom, hogy nyugodj békében szülőföldeden,Rákosmezőn… 

 

(Képek: Balázs Géza)

Címkék: