Kőhalmi Ferenc (1941. december 10.—2016. november 11.)

2016. november 11-én éjjel érkezett Jancsó Gabriella, Kőhalmi tanár úr munkatársa értesítése: „Szomorú szívvel és mély fájdalommal tudatom, hogy Tanár Úr ma délután elment közülünk. Közel két hónapja súlyos fertőzés támadta meg a szervezetét, amelynek okát nem sikerült feltárni. Két hete javult az állapota, hazaengedték a kórházból, de tegnap újra fellángolt a fertőzés. A szervezete nem bírta ki ezt az újabb traumát. Délután 17 órakor a Bajcsy Kórházban örökre elment.”

A Bolyai Önképző Műhely, mint egyetemközi tehetségfejlesztő szakkollégium ötlete Kőhalmi Ferenc fejéből pattant ki az első Bolyai-díj átadáskor 2000-ben. Ő volt ösztönzője a Bolyai Műhely Alapítványnak, amely működteti az önképző műhelyt. Mi leginkább így ismerjük. 2015-ben a Műhely 15. születésnapján megható beszédet mondott a Petőfi Irodalmi Múzeumban. És úgy marad meg számunkra, ahogy legutóbb láttuk, 2016. február 6-án a Bem moziban, amikor a tudósok felelőssége kapcsán tartott előadást és vezetett foglalkozást az atombomba feltalálásáról, útjáról és a tudósok vele kapcsolatos polémiájáról. Úgy volt, hogy a BOM évnyitó (befogadó) táborába is eljön (eddig minden évnyitón ott volt), s vártuk szeptember 16-án Ceglédfürdőn. Tervezte is, hogy jön, sőt egy filmet hozott volna magával: Gaál István: Pályamunkások (1957). De már nem tudott eljönni, orvoshoz kellett mennie. A filmet itt lehet megnézni

Sokat köszönhetünk neki: a fél magyar és világ filmművészetét, találkozókat a legjobb magyar filmrendezőkkel, de például a személyes találkozást Csingiz Ajtmatovval, személyes kapcsolatot a Magyarország legkiválóbb tudósaival, akik mindig örömmel jönnek a Bolyai Önképző Műhelybe. Neki köszönhetjük a Bolyai első évtizedének legendás helyszínét, a Hild-villát, ahol mindig csodás körülmények között tanulhattunk, dolgozhattunk.

Róla pedig igen keveset tudtunk, hiszen önmagáról visszafogottan beszélt, és a világhálón sem található túl sok információ róla. Az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett, a Művelődési és Közoktatási Minisztériumban dolgozott (1982—1991), ahol a filmfőigazgatóság vezetője volt. Egyik kezdeményezője volt a Duna Televíziónak. A későbbiekben egy nagyszabású közép-kelet-európai televíziót (Alfa TV) álmodott meg. 1992-ben a Francia Köztársaság elnöke a Művészet és Irodalom Lovagrendjének tiszti fokozatával tüntette ki, 1995-ben Brüsszelben Európa-érdemrendet kapott.

2011-ben 70. születésnapjára ajándékul A Kő címmel egyetlen példányban fényképalbumot készítettünk számára.

2013-ban javaslatunkra a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács A Tehetségek szolgálatáért életműdíjjal tüntette ki. Az indoklásból: „A díjat a Bolyai Műhely Alapítvány és a Bolyai Önképző Kör, az első magyarországi egyetemközi szakkollégium 13 évvel ezelőtti létrehozásáért; a kollégium sajátos művészeti-pedagógiai programjának megalkotásáért és működtetéséért; töretlen tehetséggondozó tevékenységéért, melynek köszönhetően tanítványai közül sokan a magyar szellemi élet kiválóságai, néhányan a legjelentősebb külföldi tudományos kutatóintézetek doktoranduszai, kutatói lettek; példaadó személyes vonzerejéért, tanítói-tanári attitűdjéért, óriási műveltségéért, a filmkultúrában, irodalomban, művészetekben való elmélyültségéértadományozta neki a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács.”

Balázs Géza akkori laudációja itt olvasható.

A mellékelt képek 2016. február 6-án készültek Kőhalmi Ferenc előadásán.