Partiumi mozaik

Koltó (Schronk Edina)


Kevés helyen éreztem akkora nyugalmat és békét, mint Koltón. A természet lágy ölén az augusztusi reggelek hűvösek voltak, de vendéglátóink meleg szíve mindezt feledtette. Olyan szépen, ízesen beszélnek magyarul, pedig nem egyszerű magyar nyelvű könyvekhez, újságokhoz jutniuk. Meg is fogadtuk, hogy jövőre egy nagy köteg könyvvel indulunk útnak.  Petőfi szelleme szinte megelevenedett a koltói házban, a bérci tető látványában, Marci szavalásában. Csodálatos nap volt. Annyira kár, hogy az épület állapota segítségért kiált. Tenni kell érte, hogy még sokan átélhessék ezt az élményt! Az esti, gitárral kísért éneklést még nem is említettem. Az élménydús nap kifárasztott mindenkit, mégis olyan jó hangulat kerekedett, nehéz volt elköszönni! Azóta is, ha eszembe jut „Neked írom a dalt” c. LGT szám, szinte hallom Réka refrénjét…
 

Nagybánya, Bódi-tó (Bakó Kármen)


Játszunk! Olyan érzés, ahogy a város girbegörbe utcáin bolyongok, mintha egy tábla mezőin lépdelnék. És ahogy a fel-felbukkanó hegyek bekukucskálnak a városba, mintha sok kis fej meredezne az élő társasjáték fölé.
A startmező: a Teleki Magyar Ház. A bábunk: a „derék ezredes”, Gróf Teleki Sándor. Eszközeink: forgácsok az aradi vértanúk bitófáiból, fegyverek nevezetesebb csatákból, Bem tábornok kócsagtolla, Victor Hugo saját kezű tollrajza, Garibaldi első mankója, Liszt és Petőfi barátsága, és még megannyi kincs… Szerencsés kezdés, bizakodom. A város is lenyűgöz. Ha ügyes vagy, a bánya bőven ad aranyat és ezüstöt, de ha a taktikád az árucsere, akkor a tranzit-kereskedelemmel fogsz előrehaladni. Korok, avagy körök. A tatárjárás utáni benépesedés, Nagy Lajos kiváltságlevele a szabad királyi város bányászatának fejlődéséért, Hunyadi János és Mátyás – épül a kastély és pénzverde. Ha eddig nem tartalékoltál, most már nehéz lesz győzni. Habsburgok, román seregek, a bányászat és nehézipar lassú megszűnése. Közben hatost dobtál. Jutalmul a nagybányai festőiskola ikonikus alakjaival találkozhatsz. Megpróbálhatod elrabolni elmédben, amit a naturalizmus és a plein air kifejezése adhat. Végül a cél kimagaslik, éjjel-nappal látod sziluettjét. Meg kell másznod a Szent István-tornyot, hogy lásd a Gutin-hegység ölelését, a város fejlődését és térbeli növekedését minden kimaradt kör ellenére.  


A Szent István-toronynál is magasabbra vágytunk.
A bátrabbak belevetették magukat a Mogosa (Fekete-hegy) lábánál álló jéghideg bányatóba, majd megmásztuk a 690 méter szintkülönbségű csúcsot. Nehéz eldönteni, hogy mi volt a szebb. A tó és hegy összefonódása a pihenőhelynél, vagy fentről visszatekintve a körpanoráma a hegységek csúcsaival, az ölükben csillogó köldökkel. Küzdelmes felfelé haladás volt, de megérte. Tikkadtan, a füves ember ösztökélésére belevetettük magunkat a fojmincrengetegbe. 
 

Nagyvárad (Rácz Márk)


Két alkalommal jártam eddig a Bolyai Műhely hallgatóival Erdélyben, illetve az idei, harmadik kiránduláson Partiumban. Bizton állíthatom, hogy a velük való nyaralások közül ez sikerült a leginkább, itt éreztem magam a legjobban. Most nem arról szeretnék írni, hogy mi minden történt a  Lippafüreden található szállásunk melletti kis medencénél, arról sem, hogy milyen volt a koltói „házi néni” vendégszeretete, arról meg pláne nem, hogy miképp tévedtünk el páran séta közben Félixfürdő mellett.
Amiről szeretnék írni, az a Nagyvárad nevű fantasztikus település, közel a mostani államhatárhoz. A váradi római katolikus székesegyház és palota, valamint a kanonoksor mindig elbűvöl, hiszen például a székesegyház boltozatának freskóján jól látható a csodaszép kék égbolt, tele apró csillagokkal. Monumentális elrendezés, méltóságteljes hangulat, amelyet rögtön megérez a helyiségbe belépő látogató.  
Leginkább az a helyi vonatkozású monda tetszett, amelyet a felkészült és mindig türelmes Magyari Sára túravezetőnk mondott el: a legenda szerint, amikor Mária Terézia idején építették a székesegyházat és a hozzá tartozó palotát, és amikor már majdnem kész volt, 1776-ban személyesen jött el Bécsből az uralkodónő, hogy megszemlélje az időközben talán az eredeti terveknél is jóval nagyobbra készült épületet. Oly módon fejezte ki nemtetszését a királynő a püspöki palota méreteire vonatkozóan, hogy a püspöktől azt kérdezte, hogy minek kell egy ekkora disznóólat építeni. Ő ugyanis sokallta a beruházás összegét. Erre a püspök a következőképp felelt: azért épült ilyen nagyra a palota, hogy ketten is elférjünk benne. Erre a váradi püspök hirtelen Kalocsán találta magát, mivel elég hamar áthelyezték.


Ugyanebben a városban a Fő utcán a Holnaposok 2012-ben felállított szoborcsoportja is megfogott, ahol Ady Endre, Juhász Gyula, Emőd Tamás és Dutka Ákos látható. Számomra többek között azért különleges az alkotás, mivel van egy szabad szék köztük, ahol bárki helyet foglalhat. Ezen kívül igényes és ízléses műalkotás, méltó lett egyfajta zarándoklatra és tisztelgésre nagyjaink előtt. Eredetileg egy festmény ihlette meg a szobrászművészt, Deák Árpádot. Az alkotás egy korabeli kávéházi jelenetet örökít meg.  
Nagyvárad csodaszép belvárosa lenyűgöző, amelyről több általunk készített fotó is árulkodik. Dinamikusan fejlődő és prosperáló településről van szó, ugyanakkor a belváros több mint 100 éves épületei arról árulkodnak, hogy milyen remek építészeti stílus uralkodott a Monarchiában. Egyre kevesebb magyar szót lehetett hallani sétánk során (most nem Kármenre gondolok), pedig egy több százezres városról van szó. 
 

Máriaradnai kegytemplom, solymosi vár, Arad (Varga Viktor)


Meredeken felfelé visz az út a solymosi várhoz.
A romantikus romokhoz, ahonnan most egy szakadék szélén ülő fiatal pár csodálja a lélegzetelállító kilátást. A tekergő ezüstös kígyó, a Maros láttára bizonyára Hunyadi János is följebb vonta szemöldökét, bár a gaz török miatt nem tölthetett annyi nyugodt percet a várban, mint mi. Pihentünk, beszélgettünk, fényképezkedtünk, életben tartottuk a romokat. Aztán Máriaradnára utaztunk, hogy saját romjainkat is számba vegyük, hogy a távolba nézés után magunkba is nézzünk. A kegytemplom folyosóján volt egy kép, amely mintha az egyik Grimm-mese szereplőit ábrázolta volna. Jancsi és Juliska összebújva áll egy hídon, a háttérben hegyi patak, és a sötétben messzi villám figyelmeztetet a vihar közeledésére. A gyerekek bár nem látják, mögöttük egy jóságos Mária-arcú angyal áll kitárt karokkal. Talán be se vallanám, hogy tetszett ez a kép, ha valaki a csoportból nem kér meg rá, hogy fényképezzem le vele. Aztán már Aradon állunk a vértanúk egyik emlékművénél a belvárosban, és a másiknál egy futballpálya közvetlen szomszédságában. Vajon gondolt-e már valaki arra, hogy többen voltak, mint egy pályán lévő focicsapat játékosai? Örök tanulság lehet ez a serdülő román és magyar, de egyre inkább román ifjúság számára. Mivel az egyébként építészetileg gazdag város kultúrpalotája éppen felújítás alatt állt, kénytelenek voltunk drága német söröket inni egy belvárosi söröző teraszán.

 

Címkék: