Boldog befogadott bolyaisok - Juniorok a befogadó táborról

„Hol a boldogság mostanában?
A BOM befogadó táborában!

Ha az együtt töltött hétvégére gondolok, ez cseng a fülemben. Nemcsak azért, mert a közös témánk kapcsán sok szó esett a boldogságról, hanem mert nagyszerű élmény volt számomra ez a két nap Ceglédfürdőn. Végre egy csapat olyan fiatal között voltam, akik készek a párbeszédre, a vitára, a gondolkodásra. Örömmel mondhatom, hogy sokkal lelkesebben jöttem haza, mint ahogyan elmentem a táborba.”

 

„Mit adott a tábor:

A korlátlan zsíros kenyér és tea szívet melengető érzését.
Megtanultam, hogy tojásból lehetsz krokodil, de ha nem vigyázol, a végén csak egy csirke leszel.
Rájöttem, hogy nem feltétlenül rossz dolog, ha valakinek átlövik a fejét.
Már tudom, hogy a táborozás alapkelléke az elosztó, ha megnyomom a macska tappancsát, kijönnek a körmei, Pápán OKJ-s pápaképzés folyik.
Végre volt értelme, hogy van a táskámban kalcium-pezsgőtabletta.”

 

„A befogadó tábor elnevezés – a várt gólyatáborhoz képest – már az első pillanattól fogva valamilyen váratlan közösségi élményt sejtetett számomra. Ezt természetesen meg is kaptam: együtt ettünk, játszottunk, énekeltünk, szórakoztunk. Emellett, igazodván a tematikához, különböző előadásokat is hallgattunk, némelyik igencsak érdekes és hasznos volt, mások kevésbé. A többnyire érdekes program között még jól jött volna pár perccel több pihenő, de mindenképpen pozitívan emlékszem vissza a táborra.”

 

„Nagyon szuper volt a tábor, különösen tetszett Balázs Géza előadása Bolyai Jánosról. Érdekes volt egy bölcsész beállítottságú embertől egy reálos előadást hallgatni. Sok érdekes és kedves embert megismertem, alig várom, hogy sok-sok közös programunk legyen.”

 

„A BOM gólyatábora egész végig jó hangulatban telt el. Először egy kicsit féltem, mivel egy barátnőmön kívül senkit nem ismertem, de nem kellett volna. Egy nagyon jó kis társaság verődött össze, egy pozitív témával. Tetszett, hogy mindenki elmondhatta a saját véleményét, és hogy csoportokban is voltak foglalkozások. Köszönöm, hogy ott lehettem!”

 

„Találkozások, izgalom, Nyugati pályaudvar, BOM-plakát, indulunk. Bár már elkezdődött az ősz, de egy nagyon meleg, nyárias pénteken vágtunk bele egy nagyszerű hétvégébe, ami azóta is sok inspiratív beszélgetést és emléket idéz fel bennem. Rengeteg olyan találkozás volt, ami alapja egy nagyszerű csapat kialakulásának, jó volt megtapasztalni egy közösség formálódását. A közös élmények, a film, a játékok, az előadások a pozitív pszichológia témájában – mindez igazán jó kiindulópontja volt az előttünk álló három évnek.”

 

„Van az ismerőseitek között nagyon szkeptikus ember? Nagyon jó, akkor arra kérlek titeket, hogy gondolatban növeljétek háromszorosára a szkeptikusság mértékét. Nagyjából akkor sikerült elképzelnetek engem. Ez alapján azt sem nehéz kitalálni, hogyan reagáltam rá, amikor egy barátnőmtől először hallottam a BOM-ról. Nos, nem igazán voltam tőle elájulva. Viszonylag sok értelmes fiatal egy helyen, akiknek az érzelmi intelligenciája sem konvergál a nullához? Ugyan, ne vicceljünk már, ilyen emberekből félmaroknyit is nehéz összegyűjteni, nemhogy többet…
Azért csak beleült a bogárka a fülembe, így hát úgy döntöttem, jelentkezem. Bevallom, a felvételire is a „jó vicc” hozzáállást vittem magammal, de persze ezt megtartottam magamnak, és becsülettel eladtam magam, úgy, ahogy azt kell. Bár azért hozzá kell tennem, az első meglepetés akkor ért, amikor mindhárom felvételiztető tudta a nevemet, és még arra is emlékeztek nagyjából, hogy mivel foglalkozom. Itt azért erősen romboltak a szkepticizmusomon, de ilyen könnyen azért nem adtam magam.
Ahogy közeledett a tábor, egyre kíváncsibbá váltam, hogy mégis mi sül ki a dologból, mit tudnak nekem ezek az emberek mutatni. Nos, a harmadik nap végére a BOM adta el magát nekem, vagyis ha egészen pontosak akarunk lenni, akkor addig bombázták a szkeptikus hozzáállásomat, hogy végül kénytelen voltam beismerni, hogy van ilyen. Így hát el kell ismernem: létezik értelmiségi fiatalok gyűjtőhelye, ahol az érzelmi intelligencia nem a béka ülepéhez közelít. Kíváncsian várom, mit látok és tanulok majd a következő három évben.”

 

 

Címkék: