Minden szélmalomharc?

Miként formálódnak eszméink, s a legjobb szándékaink hol torzulnak el? A motoros naplója (Che Guevara dél-amerikai naplója alapján készített film) és a Don Quijote. Walter Salles filmjében (2004) két céltudatos, ám bolondos fiatalember világlátása alakul, mélyül a latin-amerikai hétköznapokkal való találkozás során: Buenos Aires – Andok – Chile – Peru – Kolumbia – Venezuela. Fuser (a szó jelentése részben: dühöngő) erős igazságérzete társadalmi következtetésekhez vezet. A perui inka város, Cusco kapcsán: mi lenne itt, ha nem jöttek volna az európaiak, majd később: Latin-Amerika népeinek egyesülniük kell. A tréfás-laza barát, Alberto arca ekkor megmerevedik egy pillanatra, mintha látná a jövőt. A későbbi, sokat vitatott – mert humanista forradalmárnak és tömeggyilkosnak egyaránt tartott – Che Guevara fiatalkori képe vonzó: jó célokért (az igazságtalanság leküzdéséért) emeli fel szavát. A kérdés az, hogy a jó, a szent célért meddig lehet elmenni? A forradalomig? Az ellenség teljes felszámolásáig? A vélt ellenség felszámolásáig? Akár az emberek akarata elleni „felszabadításig”? Che Guevara, már mint „Commandante” Dél-Amerika sokak számára „apokrif szentje” a valóságos problémák és egy ideológia jegyében nem magáért küzdött. – Akárcsak a spanyol irodalom legnépszerűbb alakja, Don Quijote, aki az örök illúziók, egyébként szép, de korszerűtlen eszmények és totálisan reménytelen küzdelmek világában él. Múltbeli eszmények nyomán nemes hőstettekre vágyik, de próbálkozásai kisszerű, nevetséges következményekkel járnak. Végül kijózanodik, s ekkor élete értelmét veszti. A „mi kalandvadászunk szeme mindent, amit csak gondolt, látott vagy képzelt, olyannak látott, ahogy egykor olvasta” (24). Don Quijote emlékeiben egy volt aranykor, boldog idő képe lebeg, Che Guevaráéban egy boldog jövő. Mindketten valami jobb, szent célért, az igazságért küzdenek. A búsképű lovag a régi erkölcs alapján, s ezért vall kudarcot. A modern forradalmár egy fiktív eszméért, s azért.

Mikor és hol ütközik végletesen össze a valóság és a képzelet? Kellenek a célok. Szükségesek a vágyálmok. Például a lovagregények és az ideológiák. Meghatározó a hagyomány, melybe születtünk, az ifjúkori tapasztalatok, a kor, az ideológiák. Meddig vagyunk urai az eszméinknek és meddig tartjuk kézben a gyeplőt? Mikor torzulunk el? És vajon szükségszerű ez? Jobb a semmittevés, a lézengés? Che Guevara és Don Quijote egyaránt egyfajta szélmalomharc megtestesítője. Beírták nevüket a történelembe. – Nyomukban sokan próbálkoznak. „Che” példáját követte Rózsa (Flores) Eduárdo, aki csaknem minden szélsőséget kipróbált: a szocializmus Magyarországán hiányolta a kommunista eszméket (s így ő lett az ELTE utolsó KISZ-titkára), később a horvát hadsereg tisztjévé vált, majd kacérkodott az iszlám közösséggel és valamiféle székely gárdával is, míg végül Bolíviában (szülőföldjén) egy szállodában mint összeesküvőt lelőtték. Che és Edu tragikus kapcsolatát az ilyen hírek is erősítik: „2010 májusában házi őrizetbe helyezték Gary Prado Salmón nyugdíjas tábornokot. (Ő egyébként azt a katonai alakulatot vezette 1967-ben, amely elfogta és kivégezte Che Guevarát.) Azzal gyanúsítják, hogy rejtjelezett üzeneteket váltott a Santa Cruzban tartózkodó Rózsa-Floresszel.”

(Che Guevara – A motoros naplója. Walter Salles filmje (2004). – Cervantes: Don Quijote)

Kép forrása: itt.

Címkék: