A tudós felelőssége

Töredékek az élményútról (a haladó csoport véleményeiből):

Mi az élményútban az élmény, mi az, ami hat ránk közben. Erre a válasz pedig nem a kép-, hang- és videóanyagokban keresendő. Persze ezek szolgáltatták az alapot, de a lényeg egyértelműen és kizárólag a tanár úr által mondottak voltak. Arra jutottunk, hogy nélküle semmit nem érne volna az egymás után levetített hang-kép anyag, csak üres váz lenne, amibe nekünk a tanár úr lehelt lelket azzal, hogy őszintén, hitelesen, lelkesen adta át nekünk, amit szeretett volna az élettel és a témával kapcsolatban.
(Sugár Simon)

Kőhalmi tanár úr előadása mélyen elgondolkodtatott az atombomba történetéről. Milyen szégyen, hogy Szilárd Leó neve eddig ismeretlen volt előttem, és csak Teller Edét tartottam az egyetlen világhírű fizikusnak, aki részt vett ebben a kutatásban. Örülök, hogy tanár úr felhívta a figyelmem a Szerelmem, Hiroshima című filmre, amit otthon rögtön megnéztem. Olvastam róla, hogy eredetileg dokumentumfilmnek tervezték, gondolom ez a magyarázat arra, hogy mélyen felkavaró képeket láthattam, és életemben először nemcsak a történelemkönyv lapjaiból tanultam erről a katasztrófáról, és át tudtam érezni az emberek helyzetét. Sose gondoltam volna, hogy én, aki igen távol állok a fizikától, ennyire érdekesnek fogom találni még az atombomba működési elvét is.
(Ugrin Flóra)

Az élményút témája felkeltette az érdeklődésemet, hiszen a tudós mint életforma egyre nagyobb szerepet tölt be a társadalomban, ahogy a tudásalapú társadalom felé haladunk töretlenül. Azt, hogy milyen téma kapcsán beszélünk a tudós felelősségéről, jó döntésnek éreztem, hiszen az atomkutatás alapjaiban rázta meg a világot, a tudósok ellentétes álláspontokat képviseltek és képviselnek máig. Ugyanakkor egyoldalúnak, moralizálónak és nem nagyon gálánsnak éreztem, ahogy az egész Szilárd Leó személyére lett felfűzve. Szilárd Leó álláspontja csak egy a sok közül. Teller Ede álláspontját nem kevésbé fontosnak tartom. Az élményút azt sugallta, hogy Szilárdnak van igaza, Tellernek meg nincs, és aki jó tudós akar lenni, az így áll hozzá, vagy válasszon magának más szakmát. Pedig a tudós felelősségét egyáltalán nem tartom olyan triviálisan borítékolható dolognak, ahogy azt Szilárd és Kőhalmi tanár úr együttes erővel próbálták elhitetni. Ennek a témának a kapcsán javaslom, hogy az élményút a Teller–Szilárd ellentétre épüljön fel, és ennek a prizmáján keresztül próbálja tárgyalni a tudós felelősségét. Sajnos az élményút egyes premisszái, mint Arisztotelész állításának igazsággá való avanzsálása rögtön a legelején nem segítették elő egyáltalán ennek a lehetőségét. Egy kitüntetett filozófiai referenciakeret egy csúnya melléfogás, ha nem személyes véleményt közlünk, hanem "vitaindító élményutat" tartunk. Mert ugye merem feltételezni, hogy Kőhalmi tanár úr nem azért tartott előadást a BOM-nak, hogy egyszerűen közölje velünk a saját véleményét. Mindezek ellenére a témaválasztás nagyon találó és ez nagyon tetszett az élményútban.
És egy kis aktualitás, hiszen tegnapelőtt is egy hatalmas tudományos felfedezésbe remegett bele a világ, bebizonyították a gravitációs hullámok létezését, ezzel Einstein általános relativitáselmélete teljes bizonyítást nyert pontosan 100 évvel annak publikálása után. Az egész világ örül, hiszen ezt még a laikus is érti. Egy gondolatkísérlet Kőhalmi tanár úrnak és bárkinek, akit érdekel: a tudományos összefogás tagjai, akik számoltak, műszereket építettek, támogatásért lobbiztak kormányoknál azért, hogy a LIGO felépülhessen, és a hullámokat regisztrálni lehessen, mind-mind hősök ma, sikerüknek örülünk, egy hónap múlva meg már szinte senki nem fog emlékezni rájuk. A tudomány iránti affinitásának függvényében egy random megállított járókelő kijelenti, hogy igen, a sikerért csakis a tudós felelős, más azt fogja mondani, hogy az állam, mely az adófizetők pénzét költi ilyen absztrakt kutatásra. Vajon a jövőben, ha kiderül, hogy a gravitációs hullámok felfedezése új fegyverekhez, emberölő szerkezetek elkészítéshez segítette az emberiséget, akkor kit fognak felelősnek tekinteni? Vajon érezzen felelősséget a ma tudósa ezért? Van-e értelme egyáltalán felelősségről tárgyalni a tudós kapcsán? Ne sújtsuk elhamarkodottan a tudósokat felfedezéseik felelősségével és főleg ne minősítsük őket tudós mivoltukban ennek függvényében.
(Jasek)

A tudós felelősségével kapcsolatban nem értek egyet Jasekkal (inkább hajlok Kőhalmi tanár úr véleménye felé), de az élményúttal kapcsolatban alapvetően igaza van. Ennek az élményútnak a legjobb "felhasználása" a vitaindítás, és a moderátor közegként való alkalmazás lehetett volna. Ehelyett egy eléggé egyoldalú ismeretterjesztő előadást kaptunk. Lehet, hogy jobb lett volna, ha az elején feldobják a labdát, hogy tessék, itt van egy konfliktus két híres magyar fizikus között (a témaválasztás szerintem is nagyon jó), ti mit gondoltok róla. És a vita során lehetne adalékokat hozzáadni a különböző dokumentumok/filmrészletek/animációk képében. Emiatt szerintem az élményútnak nem feltétlenül a filmet kiváltó közös elfoglaltságnak kell lennie, hanem lehetne a délutáni beszélgetés/vita közege is.
(Hegyi Péter)

Az én területem távol áll a fizikától és egyéb reál témáktól, viszont tetszett, hogy rengeteg plusz információt tudtunk megosztani egymással az egyén és a feltaláló felelőssége-felelősségvállalása beszélgetésben.
(Gombkötő Bence)

Az élményút erősségét abban látom, hogy Szilárd Leó tudományos munkásságát és emberi nagyságát állítja elénk. Aki kevéssé jártas a természettudományokban - mint például én - az talán érzékenyebb a tudomány emberi oldalára. Aki inkább a természettudományokban jeleskedik, annak pedig tanácsosabb érzékenyebbé válnia. Ez pedig lehetséges az élményút által bejárva. A filmrészletek, képek és összekötő szövegek között többször időbeli hiátus keletkezett. Ez a többszöri megszakítás zavaró volt. Talán egy másik technika használata tanácsos, amely lehetővé teszi a prezentáció folyamatosságát. Különösen tetszett, hogy a filmrészletek kifejezőek voltak, illetve a maghasadás folyamatát szemléltető ábra is remek volt.
(Varga Viktor)

Számomra kifejezetten érdekes volt (és örömteli), hogy az előadást követően egy fantasztikus vita alakult ki a Blahán, még ha nem is sikerült meggyőznünk a másikat.
(Csernus Mihály)

Szilárd Leó tevékenységéről, életútjáról nem igazán tudtam, így számomra rengeteg új információt adott a foglalkozás. Hiányoltam Teller Ede álláspontjának bőbeszédűbb kifejtését, amire délután kitérhettünk volna. Ne feledjük, hogy a kutatásban résztvevő tudósok jelentős része zokszó nélkül aláírta a Szilárd által megfogalmazott tiltakozást, azaz maguk is úgy gondolták, morális felelősségük van a felfedezéssel kapcsolatban. Így nem hiszem azt, tömegesen akadtak olyanok, akik úgy vallották: "nem engem terhel felelősség, ha ledobják az atombombát". Épp ellenkezőleg. - A témafelvetés provokatív; meglepő volt a beszélgetések során tapasztalni, hogy mennyien tudnak koruktól, nemüktől függetlenül ehhez a témához érdemileg hozzászólni. Érdemes lett volna, a bomba, bombák, utótörténetét is megvizsgálnunk. Több mint kétezer nukleáris robbantásra került sor 1945 után, amelyek mellett sem mehetünk el szó nélkül. Úgy érzem, fontos lenne azt is megvizsgálni, hogy milyen hasznunk és hátrányunk származott abból, hogy két japán várost lebombáztak. Mert ezek a fegyverek közvetetten vezettek el a békés atom felhasználáshoz, illetve ma is több tízezrek élnek valamilyen rendellenességgel. Mind ezek ellenére, én magam és vendég hallgatónk, pozitív élményekkel lettünk gazdagabbak!
(Kopa Marcell)

Rengeteg új információval szolgált Kőhalmi tanár úr előadása. Különösen tetszett, hogy ebéd közben, és a délutáni beszélgetés alatt mennyi kérdés felmerült bennünk, szerintem szuper beszélgetések, viták születtek, nekem nagyon építő volt. Viszont egyoldalúnak éreztem a történések prezentálását, Szilárd Leó bemutatását a többi kutató nézőpontjával való helyes ütköztetés nélkül. Ezt azért is érzem veszélyesnek, mert pont az olyan laikus emberek, mint például én, könnyen kaphatunk fals képet a tényekként közölt, valóban azonban csupán vélemények, nézőpontok kapcsán. Ezért is tartottam ugyanolyan fontosságúnak az utána lévő beszélgetéseket, hiszen én ott találkoztam azzal, hogy ez az ellentét az akkori tudós körökben nem írható le olyan egyszerűen, ahogy azt az élményúton hallottuk. Szerintem is erősítené az előadást, ha több szemszögből is be lennének mutatva az atombomba felfedezését kísérő események, inkább gondolatébresztőként szolgálva a délutáni beszélgetésekre, esetlegesen előkészítve ezzel egy-két jó kis vitát. Összességében nagyon élvezetesnek tartottam az élményút menetét és a témát, teljesen lekötött és érdekes kérdéseket hozott fel bennem.
(Öllős Hanna)

Korábbi élményút-élményeimet kérésetekre megosztom veletek. Mindig is érdekes és valahol üdítő kivételnek találtam az élményút koncepcióját a bolyais "kurrikulumban". Annak idején sokkal "pozitivistább" megközelítésben reménykedtem a foglalkozásokon, ahol - háttérismeretek híján gyakran megalapozatlan vagy egészen egyszerűen téves - véleményeink ütköztetése helyett valami kézzelfoghatót tanulunk meg a megnézett film és a feldolgozott olvasmány világáról, keletkezésének körülményeiről, szakmai szempontjairól és értékeiről. Úgy érzem, nem tudunk eleget ezekről a dolgokról, hogy releváns gondolatokat tudjunk megfogalmazni. Az élményutak mint olyanok koncepciójukban jobban elősegítik a tudásszerzést, mint egy irányított körbeszélgetés. Magam a passzív befogadói szerepet preferálom félműveltségem okán - és mint ilyen, számomra pozitívum az élményutak kicsit kevésbé interaktív, irányított jellege (a Jasek által felvetett nézőponti torzulások bár tartalmi szempontból tényleg lehetnek problémásak, paradox módon koncepcionális szinten még egy lépéssel közelebb visznek minket ahhoz, amit személy szerint ideálisnak tartok).
(Kelemen Luci)

A most következő 50. magyar nyelv hete kapcsán többeknek fölvetettem és magam is gondolkozom a korszerű tudományos ismeretterjesztésen. Abban szinte mindenki egyetért, hogy a modern technikát kell alkalmazni, de a tanár személyisége akkor is döntő marad. Nincs az a szuper technika, ami helyettesítené az embert. Az élmény koncepciója (többféle dokumentum, multimedialitás: álló- és mozgókép, szöveg, hang) alapvetően jó. A „főút” és az „elágazások” szigorú koncepciót igényelnek, egyébként a „kalandozás”, „nézelődés” csak az internetes felszínes böngészéshez hasonlít. A tudósok felelőssége élményút tudatosan vezetett egy irányba, de esetleg hangsúlyozni lehetett volna a többi irányt, akár megvitatandó kérdésként (?) fölvetve. Az élmény technikai kivitelezése viszont már nem megfelelő a modern technikák ismeretében: sokkal szebb grafikákra, az elágazások izgalmasabb megjelenítésére van szükség. A narrátor szépen beszél, a szöveget azonban érdemes lett volna alaposabb nyelvi lektorálásnak alávetni.
(Balázs Géza)

Címkék: