Utózöngék a táborról

Balogh Réka

Várakozáson felüli élményeket hozott nekem ez az első közös hétvége. Az előadásokat érdeklődve hallgattuk, felhőtlenül szórakoztunk a játékok alatt, és úgy beszélgettünk egymással, mintha már évek óta egy közösséget alkotnánk. A programok változatosak és színesek voltak, akadtak komolyabb és játékosabb feladatok is. Azt hiszem, ígéretes három (illetve még több) év elé nézünk. A részemről én már alig várom a folytatást.

Marczin István Bence

Igazán remek társaságot ismertem meg a hétvégén. Egyszer azt hallottam, hogy az határozza meg az embert, hogy mely öt emberrel veszi körül magát. Úgy gondolom, hogy a BOM­ba csatlakozva több mint félszáz sikeres, kreatív, értelmes, nyitott fiatalokból és fiatalos tanárokból álló közeg része lehettem. Ahogy az a befogadó tábor alatt kiderült, kellemes atmoszférában sokat tanulhatunk egymástól.

Vajas Anna

Sajnos péntek este egy kimerítő hét után fáradtan és nyűgösen (csoporttevékenységre tehát teljes mértékben használhatatlanul) „estem be”, így szívesebben mesélek a szombati-vasárnapi benyomásaimról.

Nagyon kedvesnek tartottam a szabadban folytatott csapatépítő játékot: a kegyes, szeptember­közepi napsütésben könnyen felszabadultam – ahogy tapasztaltam, sokadmagammal együtt. Úgy gondolom, hogy a „régi” BOM­osok remek munkát végeztek: végig türelmesek és figyelmesek voltak az új évfolyamosokkal. Az ő munkálkodásuk eredménye is, hogy az utolsó esti­éjszakai beszélgetésen már közösségük teljes jogú, jókedvű tagjának érezhettem magamat.

Mindezek mellett kiemelném az engem leginkább lelkesítő feladatot: az egyperces „színjelenet” mozgósította a csapattagokat, azonnal beindult az „ötletelés”; a nagyjából húszperces (f)elkészülési idő alatt szinte az egyetlen gondunk a jobbnál jobb ötletek mérlegelése, a színpadon legjobban működő és mutató megoldás kiválasztása volt.

 

További fotók a BOM facebook-oldalán, ebben az albumban.

Címkék: