Kincskeresés a 21. században

Gyakran kérdezik tőlem, milyen örömöm van abban, ha egy erdős területen hosszas keresgélés után találok egy aprócska dobozt, amit megrágcsáltak az állatok, tele van pókokkal és fülbemászókkal, és mindez annyit eredményez csak, hogy a benne levő papírfecnire ráírhatom a nevemet - ha épp nincs elázva. Akit nem kapott el a geoládázás héve, az nehezen érti meg azt a sikerélményt, ami ilyenkor átjárja az embert.

A geoládázás (vagy geokesselés, eredetileg geocaching) nem annyira újkeletű szórakozási forma Magyarországon. Rengetegen játsszák, és még többen vannak, akik nem kérdő tekintettel néznek az emberre a szó hallatán. Több téveszme kering az emberek fejében a játékkal kapcsolatban, de talán most, feltalálásának 15. évfordulóján van remény a tisztázásra.

Május másodikán, 2000-ben az addig katonai célokra használt GPS technikát (Global Positioning System, azaz globális helymeghatározó rendszer) a civil lakosság szabad használatára bocsátották, és ez a precíziós rendszer felel azért, hogy akár lakott területen, akár természeti elemek között is pár méternyi pontossággal ki lehessen jelölni egy konkrét pozíciót. A GPS technika manapság egyre elérhetőbbé válik, a legtöbb mobiltelefon alapfelszereltségébe tartozik, illetve lehet vásárolni külön erre a célra gyártott készülékeket. Kis térképészeti ismerettel utcatérképek segítségével is neki lehet vágni a kalandnak, bár így nem lehet számítani gyors eredményekre.

Az első geoládát Dave Ulmer helyezte el a rendszer átszerveződésének másnapján, május harmadikán, egy Oregon állambeli kisváros melletti erdős területen. Magyarországon egy évet kellett várni az első geoládára, 2001. júniusában lett elrejtve az első doboz Pilisborosjenő közelében, az Egri csillagok filmváltozatához készült vár-díszlet mellett.

A játék egyik fő ismérve, hogy új, érdekes helyszínekre kíséri el a versenyzőket. Csaknem húsz évet éltem már le Budapesten és aktívan térképezem föl rejtett zugait, mégis a ládakeresések során rengeteg kincset fedeztem fel. Budának nincs olyan domboldala, ahol nem jártam volna még az elmúlt másfél évben, és a pesti külső kerületek nagy részére is elbandukoltam már, de még így is rengeteg helyszín vár felfedezésre.

Mit is keresünk ilyenkor egyáltalán? Kapunk egy koordinátát szélességi és magassági fokokkal, ezt betápláljuk a GPS-be és a kijelző elirányít minket egy iránytű segítségével a dobozkához. Magyarországon a leggyakoribb ládaméretek a normál és mikro, ide tartoznak a csatos műanyag konyhai dobozok, PET-palack előformák (petling) és a fotónegatívos dobozkák, általában ilyen rejtekeket lehet legtöbbször találni. Az ennél kisebb nano formák gyűszűnyi méretűek, a nagyobb vízhatlan dobozok (főleg az Egyesült Államokban népszerű lőszerdobozok) viszont viszonylag kis mennyiségben találhatóak meg idehaza. Természetesen a rejtők türelmén és kézügyességén múlik, hogy milyen ötletes és nehezen észrevehető ládákat készítenek el.

A geoládázás íratlan szabályai előírják, hogy a ládák elrejtése és keresése ne okozzon természeti kárt, ne keltsen pánikot a rejtekhely közelében élőkben és semmilyen magánterületekre vonatkozó szabályt ne hágjon át. Alig két éves tagságom során már tíznél többször igazoltattak azért, mert gyanúsan viselkedtem - sajnos ez a játék egyik velejárója, nem nézik jó szemmel, ha valaki egy elektromos szekrény vagy kerítés mellett kutakodik. Az emberek nagy része szerencsére megértő ilyen esetekben, de a játék egyik lényeges pontja, hogy mások előtt ne legyen észrevehető a ládák rejtekhelye, így főleg forgalmasabb helyeken kellő körültekintéssel kell lefolytatni a keresgélést.

A geoládák méretüktől függően több dolgot tartalmazhatnak, egyetlen alkatrész van, melynek mindegyikben helyet kell szorítani a konténerben, ez pedig a logfüzet, lényegében a láda "vendégkönyve". A nemzetközi és a magyar honlapon is fel lehet iratkozni a játékra ingyenesen, és a választott becenévvel igazolni kell a láda logfüzetében és a honlapon is, hogy a játékos megtalálta valamelyik dobozkát. Ezen kívül be lehet írni a megtalálás dátumát és pontos idejét, rövid megjegyzést a ládával, rejtéssel vagy a környékkel kapcsolatban. Ha a láda űrtartalma engedi, van lehetőség íróeszközök és kisebb játékok, ajándékok tárolására is - mindez becsületrendszer alapján működik, aki elvesz valamit, hagyjon is helyette mást.

Ilyen módon lehet találni kétfajta különleges "utazóügynököt": a travelbug egy hatjegyű kóddal ellátott dögcédulára illesztett apró ajándék, játék vagy más tárgy; a geocoin pedig egy hasonló kódolással ellátott gyűjthető érme. Mindkettő elvihető vagy átadható másik regisztrált játékosnak, legtöbbjüknek különleges célja van: el akar jutni egy bizonyos országba, esetleg minél több folyómenti ládát szeretne meglátogatni, netán versenyez egy másik utazóügynökkel, hogy melyikük ér először ládáról-ládára egy kitűzött célba. Nem ritkaság, hogy az ilyen követhető egységek több tízezer kilométeres távokat tesznek meg évente "potyautasként".

A geoládás közösség nagyon összetartó, a nagyobb városokban rendszeresen szerveznek eseményeket, ahol utazóügynököket lehet cserélni, érdekes sztorikat mesélni és megismerni a sokszor csak kódnevek alapján látott embereket személyesen. Magyarország kivételesen jó helyzetben van geoládák terén, a térségben kis hazánk bővelkedik az egyik legnagyobb létszámú ládaállománnyal. Ahogy egyre nyugatabbra nézünk a térképen, szinte hemzsegnek a ládák, tőlünk keletre és délre viszont még van hová fejlődnie a játéknak. Nem ritka, hogy Budapestre olyan céllal érkeznek holland, francia, amerikai vagy éppen új-zélandi társaságok, hogy egy néhány napos program keretében több száz geoládát keressenek fel Budapesten és környékén. A geoládázásnak tehát turisztikai jelentősége is van, így örvendetes tény, hogy Kelet-Európán belül talán a legbarátságosabb ládakereső helyszín a magyar.

Világszerte a jelenlegi adatok szerint 2,6 millió geoláda kereshető meg a közel hatmilliós közösség által. Magyarországon több ezer aktív láda van, ebből úgy két-háromezer csak Budapesten (többek között van egy széria a főváros határvonala mentén, mely több száz ládát számlál az összesen 130 kilométeres távon). Vakmerő ládások tettek már keresnivalót a Szahara oázisaihoz, az óceánok közepén árválkodó szigetekre, az Antarktiszra, sőt, a Nemzetközi Űrállomáson is kering egy. A saját 14, Budapesten található ládámat egy hónap alatt összesen 300 egyedi megtaláló kereste fel, talán ez is jelzi a mértékeket.

Keresésnél két lényeges adat a láda méretén túl a rejtés és a terep nehézségi szintje, mindez egy ötfokú rendszerben leírva, ahol 5 a legnehezebb. Általában a terep tekintetében az 1 jelenti a kiépített úton/járdán tolószékkel is megközelíthető ládákat, a hármas nehézség már fára vagy oszlopra mászást jelent, míg az ötös nehézségűek általában speciális felszereléssel érhetőek csak el: 8-10 méteres fákra mászófelszereléssel kell feljutni, barlangokba szakképzett vezetővel bemászni. Nehézség szempontjából is széles a skála, könnyen észrevehetőtől a geoládás rémálom, azaz a sűrű borostyán mögé rejtett ládikákig.

Több ládatípus létezik, a hagyományos ládáknál adva van a keresési koordináta és egyetlen, a koordinátán levő rejtés. A multiláda ugyanennek a több állomásos változata, ahol két vagy több láda helyét kell megkeresni. Léteznek rejtvényes ládák, melyeknél valamilyen fejtörő nyitjára kell rájönni, mielőtt megkapnánk a kereséshez szükséges koordinátát. A már említett eseményládáknál a részvétel a megtalálási feltétel. A geoládázás erősen környezettudatos tevékenység, így léteznek úgynevezett earthcache pontok, melyek érdekes geológiai területekre vezetik el a keresgélőket. Virtuális ládáknál nincs konkrét konténer, csak az adott helyen kell egy fotót készíteni, esetleg ezt-azt leolvasni egy tábláról. Ritkábbak a letterbox típusok (itt pecsét és tintapárna is van, hogy a megtalálók így igazolhassák az ottlétüket) és a mozgó ládák (melyek virtuálisan mozognak egy kialakult terv szerint).

Létezik még a Wherigo is, mely egy okostelefonnal játszható kiegészítő. A Wherigo játékhoz le kell tölteni egy adatfile-t, mely tartalmazza a játékot, ez pedig a mobiltelefon érzékelőjével vezeti a játékost az előre nem látott pontok során, majd pedig a végponthoz. A geoládázás egyik "testvére" a Munzee rendszer, melyből tengernyi van elrejtve Budapesten is. A Munzee egy QR-kóddal ellátott matrica, melyet bárhol el lehet helyezni, és okostelefonos leolvasással található meg. Mivel az elhelyezése könnyű, hatalmas számban válik kereshetővé, így akár egy utcányi Munzee megtalálása is több órát emészthet fel.

A geoládázók (kesserek) körében több kifejezés is világot látott - érdekesség, hogy 2014-ben az Év szava versenyben a "geoládázik" a nyertesek közé került. A leglényegesebbek közül néhány: TFTC (thanks for the cache, azaz köszi a rejtést/ládát), GZ (ground zero, azaz a GPS által bemért középpont), DNF (did not find, azaz nem találtam meg), TB/GC (travelbug és geocoin, az utazóügynökök és érmék), FTF/STF/TTF (first/second/third to find, azaz első/második/harmadik megtaláló - az első három megtalálás presztízsértékű), muggle (mugli, azaz olyan ember, aki nem játszik - általában akkor használatos, ha valaki a láda rejtekhelye környékén téblábol és nem lehet miatta zavartalanul keresni), CITO (cache in trash out, az a folyamat, amikor a láda környékén megtalálás után felszedi valaki az ott talált szemetet, hulladékot), D/T (difficulty/terrain, azaz a láda rejtési és terep-nehézsége).

2015 áprilisának utolsó hétvégéjén a magyar geoládás közösség célba vette Balatonfüredet és ellepték a közkedvelt fürdőváros utcáit és erdejeit. Még 2012-ben történt, hogy a Debreceni Egyetem fennállásának századik évfordulóján összeállt a civisváros néhány geoládázója (köztük az intézmény néhány oktatója) és a centenárium egyik eseményeképp összehívta a hazai ládázós közösséget, hogy kedvelt hobbijuk segítségével fedezzék fel a Hajdúság fővárosát. Az esemény egy évvel később megismétlődött, ugyancsak Debrecenben, majd Hajdúszoboszló után idén Balatonfüred lett egy hosszú hétvégére a játék helyszíne.

A rendkívül professzionálisan megszervezett program során hazai és külföldi GPS-barátok özönlöttek Balatonfüredre, ahol rengeteg eseményben vehettünk részt, több kategóriában verseny indult, és igazán barátságos társakat szerezve tölthettük el az időt kedvelt hobbinkkal. Kessertársammal a fő kategóriában indultunk és kis híján az első háromban sikerült végeznünk, a kihívás nem volt egyszerű: a futamidő nyolc órája során kellett minél többet megtalálni a kategória 70 ládájából Füred belvárosában, hegyes részein és a környező településeken, lehetőleg minél többet elsőként. A szervezők gondoltak a profi keresőkre is (nekik 19 nehezebb ládát kellett megtalálniuk), a családokra és kezdőkre (számukra 17 ládát rejtettek) és a Munzee kedvelőire is (csaknem 600 QR-kódos matrica került ki Balatonfüred utcáira).

A hétvége során az eddigi legötletesebb rejtéseket találhattuk meg, egy helyi lelkes fiatal saját energiáját nem sajnálva készített eldobott sörösdobozból, üres csigaházból, hamis taplógombából (tiplivel volt ráapplikálva a fára), kifúrt aljú sziklából trükkös rejtéseket, de kerültek ládák zászlórudak tetejére, vízbe és halászstég alá is. A hétvége egyik fénypontja az éjszakai túra volt, ahol a száz résztvevővel tíz csapatban jártuk be az előre kiírt útvonalat az erdőben és oldottuk meg a feladatokat a sötétben. A túra végeztével harminc lelkes társunkkal együtt felmásztunk egy veszélyes sziklafalra, ami nappal is nagy kihívás lett volna, hogy az egyik üregben megtaláljunk egy régebbi rejtést. A három nap során volt alkalmunk hajókázni, felfedezni Tihanyt és környékét, flash mobot tartani a Tagore-sétányon Ötvös Csöpi emlékére, és fáradtan, de rengeteg jó emlékkel távoztunk.

Akár tűnik hasztalan hobbinak vagy időpocsékolásnak, akár nem, a geoládázást mindenkinek csak ajánlani tudom, hiszen egyszerre kínál sportolási lehetőséget, kulturális művelődést, természetjárást, agytornát és szellemi kihívást, adrenalinbombát, új ismeretségeket és helyismeretet.

Címkék: