Magyar jelenlét Cannes-ban

Az év nagy részében Cannes egy csendes, alig hetvenezer főt számláló városka a francia Riviérán, kedvelt turistaközpont, főleg módosabb vendégek látogatják luxusszállodáit. Azonban minden évben, legtöbbször májusban a világ legnagyobb presztízsű filmfesztiváljának ad otthont, ekkor a filmipar ismert alkotói és résztvevői özönlik el az utcákat és rendezvényközpontokat. A fesztivál 76 éves történetében rengeteg magyar származású filmkészítő mutatkozhatott be a nagyvilágnak, kövessük hát végig, milyen honi sikerek voltak eddig.

Az első próbálkozás a filmfesztivál megtartására 1939-ben volt, szeptember elsején kezdődött az első (és egyben utolsó) vetítés, még aznap lerohanta Németország Lengyelországot, és a két nappal későbbi háborús üzenet miatt a programot visszamondták. A versenyfilmek között szerepelt a magyar származású Korda Zoltán egy filmje, a brit produkcióban készült The Four Feathers.

A hosszú évekig húzódó háború után, 1946-ban döntött úgy a francia állam, hogy pénzt áldoz a filmfesztiválra, a versenyfilmek között ekkor két, az Egyesült Államokban élő és magyar származású rendező alkotása is szerepelt: a Gázláng (Cukor György) és a Gilda (Vidor Károly, azaz Charles Vidor), utóbbi operatőre Rudolf Mayer (Máté Rudolph) volt.

1947-ben a Keleti Márton rendezte A tanítónő, az 1948-ban elmaradó alkalom után 1949-ben Báky József (Josef von Báky) A hívás című filmje került a versenyprogramba. Az újabb egyéves kimaradás után 1951-ben Keleti Márton ezúttal a Különös házassággal jelentkezett, 1952-ben pedig Korda Zoltán versenyzett második alkalommal egy dél-afrikai regényadaptációval, a Cry, the Beloved Country c. filmmel.

1953-ban az először Olaszországba, majd Spanyolországba emigráló Vajda László (Ladislao Vajda) Doña Francisquita című vígjátéka lett nominálva, majd egy évvel később a The Adventurer of Seville-lel jelentkezett és küzdhetett meg többek között Keleti Márton Kiskrajcárával. 1955-ben Vajda harmadszor is próbálkozott, ezúttal a spanyol filmtörténelem egyik legkedveltebb alkotása, a The Miracle of Marcelino két különdíjban is részesült, ekkor szerepelt a programban Makk Károly Liliomfija is.

1956-ban egy újabb közkedvelt magyar film jutott el Cannes-ba, Fábri Zoltán Körhintája, azonban Vajda sorozatban negyedik próbálkozása (Afternoon of the Bulls) mellett Fábri sem részesült kitüntetésben. 1957-ben szerepelt Keleti Márton Két vallomás című filmje, 1958-ban pedig a zsűriben is volt magyar résztvevő, Vajda négy és Vidor egy korábbi jelölés után az ítészek közé kerültek, ahol nem Herskó János Vasvirág című alkotása, hanem a szovjet Szállnak a darvak került ki végső győztesként.

1959 újabb Fábri Zoltán-jelölést hozott, aki Kosztolányi Édes Annáját vitte vászonra, két évvel később újra ő került be a versenyprogramba a Dúvaddal, ebben az évben nyerte meg a rövidfilmes kategória zsűri-különdíját Macskássy Gyula Párbaj című rajzfilmje (https://www.youtube.com/watch?v=9bl9EiOAI2o). Legközelebb 1963 hozott újabb magyar résztvevőt, Fejér Tamás Kertes házak utcája című filmjével, illetve újabb rövidfilmes sikert a Különleges említések között, Szabó István Te című alkotásának (https://www.youtube.com/watch?v=72rf0cyfPIA).

1964-ben Ranódy László Pacsirtája hozta meg Páger Antal számára a megosztott, legjobb főszereplőért járó díjat. 1965-ben a magyar születésű Ján Kadár Elmar Klos-szal készített Üzlet a korzón című csehszlovák filmdrámája a legjobb idegennyelvű film Oscarja mellett szerepelt a cannes-i programban is (és különdíjban is részesült), egyik vetélytársa Banovich Tamás Az életbe táncoltatott leány című filmje volt, mely a technikai nagydíjat meg is nyerte. Ugyancsak ebben az évben ünnepelhette a magyar rövidfilmes szakosztály az újabb győzelmet, Vadász János Nyitány című alkotása a rövidfilmek Arany Pálmáját vihette haza.

1966-ban a külföldön is egyik legismertebb magyar mű (az idei fesztiválon újból levetítették), Jancsó Miklós Szegénylegények című alkotása szerepelt a versenyprogramban, 1967-ben pedig Jancsó is beülhetett a zsűribe, többek között Kósa Miklós Tízezer napját is megítélhette, Kósa ekkor meg is nyerte a legjobb rendezőnek járó kitüntetést. Szintén 1967-ben szerepelt a rövidfilmek között Kovásznai György Napló című alkotása. Az 1969-es esztendő fesztiválján szerepelt Kaczender György budapesti születésű, de Kanadában alkotó rendező Don't Let the Angels Fall című filmje, mely fogadott hazájának az első versenyprogramos szereplést hozta meg.

1970-ben Gaál István tért vissza a Magasiskolával, és az Eper és vérrel (anyukám kedvenc filmjével) megosztva a zsűri különdíját is elnyerte. 1971-ben Gaál István is meghívást kapott a zsűribe, Makk Károly Szerelmének a zsűri különdíja jutott a keresztény médiacsoport különdíja mellett, illetve elismerésben részesült a két női főszereplő, Darvas Lili és Törőcsik Mari is. 1972-ben Jancsó visszatért Még kér a nép című alkotásával, mely a legjobb rendező díját nyerte el.

Kardos Ferenc képviselte a magyar filmipart 1973-ban Petőfi '73 című filmjével, a zsűri különdíjban részesítette Reisenbüchler Sándor Az 1812-es év című rövidfilmjét, ugyanebben a kategóriában szerepelt még a francia állampolgárságú Jean-Paul Török is La ligne de sceaux című alkotása. 1974-ben Makk Károly Macskajátéka lett meghívva, és újabb különdíjat kapott a magyar rövidfilmes szekció Földes Péter Éhségével (https://www.youtube.com/watch?v=vwU3UARE6yc), mely többek között Vajda Béla Jócselekedetekével is megküzdött a kitüntetésért.

1975-ben újra Jancsó-film került a versenyprogramba, a Szerelmem, Elektra; majd az 1976-os évben, amikor többek között Kovács András is a zsűri tagja volt, Maár Gyula Déryné, hol van? című alkotása mellett Jancsó is visszatért a Magánbűnök, közerkölcsökkel. Még ebben az évben újra díjazták Törőcsik Marit a legjobb színésznő díjával, a versenyprogramba nem bekerülő, de a fesztivál alatt vetített A lőcsei fehér asszony címszerepéért. 1976 bővelkedett a magyar résztvevőkben, a rövidfilmek kategóriájában indult Foky Ottó Bábfilmje is.

1977-ben Szabó István Budapesti mesék című műve került a versenybe; a FIPRESCI-díjat, melyet a filmkritikusok nemzetközi sajtószövetkezete oszt ki, Mészáros Márta Kilenc hónapja nyerte, a legjobb rövidfilm Arany Pálmáját pedig Jankovics Marcell Küzdőkje vihette haza, vetélytársai között volt Földes Péter Envisage című posztumusz utolsó műve. 1978-ban szerepelt a versenyprogramban az Egy erkölcsös éjszaka Makk Károlytól, a rövidfilmek között pedig az Új lakók Gyulai Líviusztól.

Az 1979-es zsűribe meghívták Kézdi-Kovács Zsoltot, aki a Szegénylegények rendezőasszisztenseként szerepelt már a versenyprogramban, ebben az évben egy másik Jancsó-film, a Magyar rapszódia lett meghívva, a FIPRESCI pedig Pál Gábor versenyen kívül induló Angi Veráját díjazta. 1980-ban Mészáros Márta Öröksége került a programba és Szórády Csaba Magyar képek című rövidfilmje. Az 1981-es ceremónián két magyar film, Gaál István Cserepekje és Szabó István később Oscar-díjat érő Mephistója, utóbbi a legjobb forgatókönyv díját és a FIPRESCI különdíját nyerte el Cannes-ban. Nemcsak a Mephisto sikerének örülhetett a magyar filmes szakma, a rövidfilmes szekció Arany Pálmáját ugyanis Vajda Béla Moto perpetuo című alkotása nyerte meg, többek között az Egyesült Királyságban letelepedett John Halas Dilemmáját is megelőzve.

A rendkívül sikeres évet újabb színvonalas magyar szereplés követte, 1982-ben Makk Károly jelentkezett az Ölelkező tekintetekkel, és elnyerte a FIPRESCI különdíját. Ugyanebben az évben Gothár Péter Megáll az időjét Az év felfedezettje-díjjal tüntették ki, a rövidfilmes kategóriában pedig két jelölt is került, Zsáky Zsuzsa Bumerángja, illetve Halmai László Szárnyas lények boltja című műve. 1983-ban Kézdi-Kovács Zsolt Visszaesőkje szerepelt a versenyprogramban, a legjobb elsőfilmes alkotásnak átadott Arany Kamerát Erdőss Pál műve, az Adj király katonát! vihette haza; a FIPRESCI díjazta versenyen kívül Sándor Pál Szerencsés Dánieljét és újból szerepelt a rövidfilmek között magyar jelölt Cakó Ferenc Ad astra című alkotásával.

1984-ben újabb magyar zsűritag lett megválasztva Dósai István szerepében, ekkor nyerte meg Mészáros Márta Napló gyermekeimnek című filmje a Saul fia által is kivívott Grand Prix-díjat, a fesztivál második legrangosabb kitüntetését. Nem maradt ki az évben a rövidfilmes szekció sem, Horváth Mária Ajtója versenyzett a díjakért. 1985-ben Szabó István Redl ezredese képviselte a magyar filmipart és nyerte el a zsűri különdíját. 1986-ban szerepelt utoljára magyar származású zsűritag a fesztiválon Szabó István személyében, ebben az évben azonban csak a rövidfilmek között találhatott honfitársra, Varga Csaba A szél című műve került a programba.

1987-ben Makk Károly jelentkezett újabb versenyfilmmel, Az utolsó kézirat azonban sikertelen volt, csakúgy, mint Nagy Gyula Újhulláma a rövidfilmek között. 1988-ban Szabó István Hanussenje szerepelt a programban, a zsűri különdíjban részesítette a rövidfilmek között Cakó Ferencet az Ab ovo/homoknyomok című filmért. 1989-ben a versenyprogramon kívül szereplő, Enyedi Ildikó által rendezett Az én XX. századom című film nyerte el a legjobb elsőfilmeseknek járó Arany Kamerát, az 1990 és 1992 közti évek pedig magyar jelenlét nélkül múltak el a versenyprogramban és a díjazottak körében.

1993-ig kellett várni az újabb elismerésre, amikor a FIPRESCI Szabó Ildikó Gyerekgyilkosságok című művét részesítette különdíjban. Újabb egy év kihagyása után 1995-ben az 1978 óta létező Un Certain Regard ("egyfajta tekintet", a nem szokványos filmeket díjazni kívánó kitüntetés) elismerést első magyarként Gothár Péter A részleg című alkotása nyerte. Szintén 1995-ben szerepelt a rövidfilmek versenyében Cakó Ferenc alkotása, A homok dala.

1996 is rövidfilmes sikert hozott, a kategória Arany Pálmáját Iványi Marcell Szél című műve nyerte el, 1998-ban a kategória jelöltjei közé Gyulai Líviusz Jónása került be. Az új évezred harmadik évéig kellett várni a következő magyar sikerre, Mészáros Péter nyerte el a rövidfilmes Arany Pálmát az Eső utánért. 2004-ben a Kontrollért Az év felfedezettje-díjat nyert versenyen kívül Antal Nimród. 2005-ben a magyar származású, izraeli születésű Hana Laszlo a legjobb színésznői alakítás díját vihette haza a Free Zone című filmért, Tarr Béla Kárhozatja egy különdíjat nyert el, míg Kenyeres Bálint Before Dawn című alkotása a rövidfilmes versenyben indult.

Kocsis Ágnes A vírus című alkotása a rengeteg kiegészítő elismerés egyikét, a fiatal nemzetközi rendezők megsegítésére hivatott különdíjat kapta meg 2006-ban, a rá következő évben Tarr Béla A londoni férfi című filmje került hosszú évek kihagyása után a versenyprogramba. 2008-ban Mundruczó Kornél Deltája volt része a programnak, és a FIPRESCI különdíjban részesítette; ebben az évben újra volt jelölt a rövidfilmek között is, Erdélyi Dániel érkezett a 411-Z című alkotással, M. Tóth Géza Ergo című rövid animációja egy külön szekcióban szerepelt.

            A 2010-es fesztiválon visszatért Mundruczó Kornél Szelíd Teremtés: A Frankenstein-terv című művével, a Cinefondation-díjra pedig két magyar rövidfilmes versenyző is akadt: Prikler Mátyás Köszönöm, jól című filmje és Szimler Bálint Itt vagyokja. Ugyancsak ebben az évben szerepelt az Un Certain Regard jelöltjei között Kocsis Ágnes Pál Adriennje, mely a kategória FIPRESCI-különdíját megnyerte.

A tavalyi fesztiválon szintén a Cinefondation kategóriában indult Kárpáti György Mór Provincia című rövidfilmje, a rövidfilmek Arany Pálmás versenyében Szőcs Petra A kivégzése indult, míg az Un Certain Regard versenyprogamját Mundruczó Kornél Fehér istene nyerte meg - és ugyancsak hazavihette a Palm Dog kitüntetést egész kutyás stábja számára (a díjat 2001-ben alapították, a legjobb eb-alakításokat díjazzák).

Az elmúlt évek legnagyobb visszhangját Nemes Jeles László első játékfilmje, a Saul fia váltotta ki az idei, 2015-ös fesztiválon. A versenyprogramba beválogatott alkotás nagy reményekkel indult az Arany Pálmáért, a nemzetközi zsűri végül a második legértékesebb díjat, a Grand Prix-t, a zsűri különdíját szavazta meg neki. Ezen kívül a Saul fia a FIPRESCI különdíját, a Francois Chalais (francia újságíró és filmkritikus) emlékére állított díjat és Zányi Tamás révén a hangtechnika különdíját is elnyerte.

Címkék: