Fél év szolgálat a magyar diaszpórában

Mészáros Eszter képe

2014 májusától novemberig vendégeskedtem az Egyesült Államokban, a Minnesota Hungarians nevet büszkén viselő szervezetnél. A Kőrösi Csoma Sándor Program keretein belül feladatom a magyar kultúra ápolásának, hagyományaink megőrzésének segítése, közösségépítés, programszervezés volt.

Lelkesen érkeztem, és nagy örömmel fogadtak. Bár a 2012-es népszámláláson 14 ezer fő vallotta magát magyar származásúnak Minnesota államban, valójában csupán pár százan vesznek részt a szervezet programjain, ami igen általános jelenség a diaszpóra magyarságában. A jelenlegi Minnesota Hungarians közösség főleg az 1900-as évek menekültjeiből, kivándorlóiból az ő családjaikból, leszármazottaiból tevődik össze, illetve fiatalabb tagjai gyakran kerülnek ki egyetemi ösztöndíjakkal. Az eddig inkább elöregedőnek látszó közösségben gomba módjára nőtt ki hirtelen annyi és olyan korú gyermek, akik számára elindulhatott a hétvégi magyar iskola, és amely frissítő fuvallatot hozhat.

A közösség aprócska mérete dacára – vagy éppen ezért? – rendkívül aktív és lelkes, fesztiválokat, kulturális eseményeket, összejöveteleket rendeznek, és nagy energiákat fektetnek abba, hogy újítsanak a program-repertoárjukon, illetve újabb és újabb kezdeményezésekbe vágjanak bele.

Bekapcsolódva a Minnesota Hungarians mindennapjaiba, részt vettem a magyar iskola felnőtt és gyermek csoportjainak oktatásában, a Gyermekklub foglalkozásain segítettem be, rendszeresen jelen voltam a vezetőségi üléseken, programtervezésekben, rendezvények szervezésének folyamatában vállaltam feladatokat, együtt daloltam a Nótakör tagjaival, és felléptem a Vidéki Dance Group néptánccsoportjával is. Ellátogatott hozzánk a Kormorán Együttes, Koltay Gábor filmrendező és számos programot szerveztünk, többek között magyar pikniket augusztus 20-án, első ízben került megrendezésre egy magyar szüreti fesztivál, 1956-os megemlékezés és jótékonysági vacsora, illetve hagyományteremtő jelleggel Erdélyi Estek tánccal és muzsikával.

Számos projektben vehettem részt Amerika-szerte más magyar közösségeknél, úgy mint a legjelentősebb magyar folk tábor az Egyesült Államokban, a Csipke Tábor, ösztöndíjas társaim által szervezett gyermektáborok Washington D.C.-től Coloradón át, a legendás Fillmore-i Cserkészparkban megrendezett Nyári Magyar Iskolatábor, vagy a bostoni HATOG (Hungarian Americans Together) konferencia, vagy az immár  negyvenéves hagyományokra visszatekintő ITT-OTT Találkozó Ohióban a Reménység Tavánál.

Amire a legbüszkébb vagyok, hogy a Minnesota Hungarians története során először, a minnesotai magyar gyerekek magyar táborban vehettek részt, ahol a honfoglalás, Szent István király és az államalapítás története elevenedett meg. Hagyományos kézműves tevékenységeket próbálhattak ki a gyerekek, mint a nemezelés, vagy a fonalsodrás, címert és zászlót festhettek, megtanulhatták rovásírással leírni a nevüket, építhettek játékos formában jurtát maguknak, jelen lehettek a vérszerződésnél, együtt fedezhették fel a Kárpát-medencét, így ismertettük meg velük Magyarország főbb tájegységeit és jellegzetes állatait, népi körjátékokat játszottunk, népdalokat tanultunk velük, és bemutattuk a történelem eme jelentős szakaszát játékos formában. A tábor végén bemutatót tartottunk a szülőknek, és koronázási ceremónián választottuk királlyá Istvánt.

Megrendezésre került továbbá szintén a legelső Minnesotai Magyar Cserkésznap, aminek folytatásaként a gyerekek és a szülők közösen vesznek részt a minnesotai magyar cserkészet alapkőletételének folyamatában, így bekapcsolódva az amerikai magyarság legnagyobb megtartóerejének vérkeringésébe.

Soha nem várt tapasztalatokkal, élményekkel gazdagodva jöttem haza a szívem egy darabját ott hagyva megőrzésre az amerikai magyar diaszpórában. Soha nem felejtem el amit ott kaptam, és mindig büszke és hálás leszek, hogy mennyit adhattam.

 

Címkék: