Jó irányba visz a Gyalogút

Baranyai Katalin képe

2015. március 20-án Gyalogút néven ismét multidiszciplináris konferenciát rendezett a Bolyai Önképző Műhely!

Az ötlettel Filep Tamás tavaly végzett bolyais hallgatónk tapasztalatait vettük át és fejlesztettük tovább a BOM adottságaira tavaly Nagy Dániel szervezésével.

Eredetileg, a szegedi egyetemen a természettudományos kutatások mindenki számára érthető szóbeli bemutatása volt a cél. A nálunk minden szakterületre kiterjesztett és afféle mini TDK házi konferenciának indult munkaforma lényege, hogy a BOM hallgatói sem saját szakmai közegük versenyhelyzetében, hanem bolyais mentoraik és hallgatótársaik előtt mutatják be 15-15 percben azt, ami éppen leginkább érdekli őket, vagy amit már kiválóan tudnak. Ezen a tudományos igényű de a BOM-os közönség miatt egyúttal ismeretterjesztő prezentáción vállalják, hogy más egyetemistákkal is megértetik saját tudományos kérdésfeltevésük logikáját, fontosságát, perspektíváit.

A feladat tehát komoly, az egyetemi követelmények teljesítésén túl egyszerre kíván meg kutatói-felfedező attitűdöt, kellő kitartást a felkészüléshez és megfelelő előadói képességeket. Mivel bolyais hagyományt követve a „Gyalogos szeminárium” és „Gyalogút” konferenciák előadásai önálló kötetben is megjelennek, a szerzők további kötelezettsége, hogy anyagaikat megfelelően írásos formába is öntsék – miként az tudományos igényű publikációknál szokás.

Önmagában az a tény, hogy a Bolyai Alapítvány kuratóriumi társelnöke, Havass Miklós vállalta e közös kötet előszójának a megírását és a konferencia megnyitását, jelzi, milyen komoly figyelmet szentel a kuratórium ennek a kísérletnek. Balázs Géza professzor úr egyetemi kapcsolatai teszik lehetővé, hogy Pölcz Ádám felügyelete alatt az esemény méltó helyszínt kaphat az ELTE BTK épületében. Örömmel jelenthetjük, hogy 2015-ben a MATEHETSZ (a Magyar Tehetségsegítő Szervezetek Szövetsége) olyan jelentős támogatást biztosított a Bolyai Önképző Műhelynek e konferenciára, hogy abból a tervezett kötetek költségén és a rendezvény kiadásain túl még az előadó hallgatók díjazását is fedezni tudjuk!

Az idei konferencia tizenkilenc előadása (a plenáris előadás jól választott biológus-muzeológus vendégét, dr. Vörös Juditot nem számítva) egy teljes menedzser munkanapot kitöltött. A szervező koordinátor Rácz Márk volt, aki előadóként is részt vett a munkában, mint ahogyan tavaly Nagy Dani – tehetséggondozó szakkollégiumban, azt hiszem, a jó példa a jó hagyomány.

Az absztraktfüzet elkészítésében közreműködő Komlósi Réka szerkesztő segítségével (címlap Csonka Zsófia) a hallgatóság pontosan követhette, hogy az előadások a tervezett sorrendben, kivétel nélkül elhangzottak. Csoportosításuk az egyéni kívánságokon és lehetőségeken kívül azt a derék igyekezetet tükrözi, hogy ha szakmai vagy tematikus egységet nem is, de egy-egy problémakört vagy annak a dominanciáját próbálja egybefogni. Nem számítva, hogy a napsütés délelőtt olykor megakadályozta a vetített képek követését, az idei konferencia megfelelően szeparáltan, jó hangulatban és a segítőknek (Pölcz Ádám, Lőrincz Gábor, Bere Anikó) hála, lényegében szervezési hibák nélkül folyt.

A pulpitusnál a vetítővászon előtt az alkalomnak megfelelően öltözött lányok, fiúk, a hallhatóság között pedig három-négy, majd további három-négy bolyaison kívül a hátra lévő ifjú előadók, a hátsó sorban Kőhalmi tanár úr, Havass Miklós, Dede Éva és Baranyai Katalin tanárnő.

Aki tehát képes saját előadást létrehozni, az végighallgatja a többieket is - fogant meg bennem bizonytalanul. Legjobban mégis azoknak örültem, akik kíváncsi fülekkel végighallgatták az egész kínálatot, mert ez volt képes meggyőzni minket arról, hogy a nap végére a Gyalogút valóban elérkezett valahová. Talán egy olyan virtuális szellemi térbe, ahová minden előadó elhelyezett valamit a magáéból: ki az előadásmódjával (ez volt a ritkább), ki a témájával, ki a kiérlelt vagy fölényes tudásával, a meggyőző érveléssel, a kutatásba fektetett energiával, a remek kérdezésmóddal, a problémaérzékenységgel vagy kifinomult részletek bemutatásával, társadalmi és tudományos felelősség felvetésével, jövőre tekintéssel vagy egyszerűen csak az eddigiektől eltérő nézőponttal, látásmóddal. Nagyon sajnálhatjuk, hogy egyszerűen nincs annyi idő, hogy a teljes bolyais csoportok jelen legyenek, és maguk a hallgatók kezdjenek kérdéseket továbbgurítani az egyik előadástól a másikig. Hiszen a sejtkutatásnak (amikor egy sejtet döntéseken keresztül befolyásolunk vagy követünk) és az immunrendszer célelvű mozgósításának lehetnek kapcsolódási pontjai, a születés másfajta értelmezésének, megélésének és a párkapcsolatok, a szerelem és a család újkonzervatív vagy újmodern elgondolásának is lehet köze egymáshoz, nem? A talaj, a termőföld mint érték újrafelfedezése és a gyógyító kert gondolata egy kórházkert és épület rehabilitációja kapcsán éppen úgy társadalmi fenntarthatósági kérdés, mint biológiai. A semmi nemcsak a fizika megközelítéséből léptethető a filozófia felé, hanem a személyes vagy közös jövőnket érintő döntések átgondolásától is, és akkor cseppet sem bizarr dolog a néma filmszerepeket faggatni a némafilmen túl. A zugligeti lóvasút végállomás múltja alapján készített komplex hasznosítási terv akkor ítélhető meg teljes felelősséggel, ha értelmiségi felelősséggel tudunk tájékozódni korunk médiakommunikációs hálóján, és van fogalmunk arról, hogy igazság és fikció világa nemcsak szövegekben létezik. Sőt, az tud majd dönteni felelős pozícióban egyszer beruházásokról és emberekről, aki tudja, hogy az ingatlanfejlesztésnek nem szabad száz éves alapítók akaratát figyelmen kívül hagyva részérdekek áldozatául esni, és sem a sport, sem a lézer, sem a sejtekkel indított gyógyító parancs nem tud segíteni ott a társadalom egészségén, ahol nem tudósok, orvosok, hanem ideológusok döntenek prioritásokról. Az előbbiekben a konferencia témáinak hálózatát próbáltam csupán érzékeltetni – a tanulságokról nem is szólok most. Egy szó, mint száz: Mi lenne, ha a bolyais Gyalogutakat úgy szerveznénk, hogy arra, aki csak tud (mindenki) eljöhessen?

A témák és a szakterületek között megfigyelt kapcsolódási pontok szintén további lehetőségeket tartogatnak. Nagy dolog, hogy ezen a konferencián volt már egy olyan párosunk, ahol bolyais csoporttársak együtt pályáztak saját szakterületük bekapcsolásával (tájépítészet, építészet), és ezt az együttműködést mutatták be külön-külön ez alkalommal. Talán a bolyais foglalkozásokon vagy kirándulásokon indított projektszerű munkaformák elősegíthetnék, hogy időben megismerve egymást esetleg hasonló párosok vagy előadócsoportok alakuljanak! Talán eleve ketten-hárman összedolgoznának, vagy konzultálnának egymással, esetleg hasonló témával egymás opponensei lehetnének! A szó legjobb értelmében - reflektálnának egymásra. De ezt a reflektálást mindenkinek a figyelmébe ajánlom: minden életképes tudás nélkülözhetetlen próbakövéről van szó ebben a mozzanatban, és rengeteget lehet egymástól tanulni, mert nem egyetlen nap szellemi és emberi energiája van egy ilyen alkalomba sűrítve!

A hallgatói tudományos napot a szerkesztés-elhelyezés értelmében is példamutató előadás nyitotta: Pölcz Ádám mint a BOM multifunkcionális tagja a retorika alapjairól beszélt. Szavainak igazságértéke a későbbiekben azzal arányosan növekedett, ahogyan hiányzott valamelyik előadóból annak a helyzetnek az elfogadása, hogy multidiszciplináris hallgatói konferencián (is) izgulhat az ember, lehet fáradt vagy nem egészen kész a munkájával, de önmagát, a feladatot és a hallgatóságot komolyan kell vennie. Kommunikációs adottságainkat, előadói beszédünket lehet fejleszteni. Talán a Bolyai Műhelynek az lehetne az egyik jó belső muníciója, hogy minderre figyelmeztet, rávezet? Javaslom, hogy gondolkodjunk el azon, miként lehetne azt a nyelvészeti-retorikai tudáspotenciált hasznosítani, amely a Bolyai mentori karában van: Vagy már önmagában is elég lenne csak többet előadni, beszélgetni és vitázni? Mi lenne, ha mindenki rendszeresen megszólalna vagy írna egy-egy tanulmányi napon, ahogyan eredetileg szokás volt: szombatonként, összefoglalva a beszélgetések lényegét, lejegyezve a kérdéseket, az egymásnak ajánlott olvasmányokat és filmeket? Talán akkor a honlap időről időre frissülne, és a záró kötetek tematikája is időben érlelődni kezdene?

Kedves Bolyaisok!

Mindenkinek ajánlom figyelmébe a Gyalogút Absztraktfüzetét, és hogy kérdezgessétek az előadókat az előadásukról, azután gondolkodjatok el saját lehetőségeiteken.

Valamennyiünk nevében köszönöm a lehetőséget a támogatóknak és a segítőknek! Dicsérem és kiemelem mindazokat, akik ezt a kitűnő bolyais munkaformát eddig éltették és emelték, kérem az előadókat, témájukat írják meg e közös dicsérethez illően. Felvetéseimmel pedig, javaslom, minden csoportban foglalkozzunk! Ha jól számoltam, a három továbbszolgáló bolyaison kívül nagyjából arányosan vettek részt a csoportjaink előadókkal (6:5:4 fő), ezt a következő évben továbbvinni és fenntartani érdemes.

Akinek jó ötlete van, az továbbviheti, aki kutatását, diplomamunkáját vagy TDK-ját mutatja be e speciális közönségnek, az újragondolja, más nézőpontba helyezi és bővíti a tudását, akinek pályázata, vállalt munkafeladata, részkutatása kerül a többiek elé, az tesztelheti, miként tud rövid időben más szakmában vagy a diszciplína más területén képzett hallgatóságnak meggyőző lenni. Aki csak kíváncsi vagy kérdezni szeretne, esetleg bátorságot nyerni – annak is ott lesz a helye!

Címkék: