Liza, a rókatündér – ahogy mi látjuk

Február 15-én került a mozikba Ujj Mészáros Károly nagyszabású filmalkotása, a Liza, a rókatündér. A kritikusoktól kapott hideget-meleget, és így történt ez a BOM egyik kötetlen beszélgetésekre szakosodott Facebook csoportjában is. Borsos Betti és Büki Dani vitatták meg kommentekben a filmet, így most egyoldalú kritika helyett ezt a beszélgetést közöljük. A műfaj tehát kötetlen, párbeszédes formájú, a vélemények pedig személyesek.

Büki Dani: Én láttam már rossz filmeket, sőt, többször is előfordult, hogy pénzt adtam értük, és moziban néztem meg. Olyankor úgy voltam vele, tudtam, mire vállalkoztam, mire számíthattam. Amikor viszont mindenki ajánl egy filmet, és bíztat, hogy ne higgyek a negatív kritikának, mert tényleg nem lesz erőltetett a film és vicces lesz meg minden, akkor utána nagyon rossz érzés ülni a moziban és hallgatni Reviczky kínos poénjait, amitől már rosszul érzem magam. Aki mondta, hogy jó film a Liza, kérlek, mondjatok valamit, mert én nem értem, hogy ez hogyan jobb vagy mitől több mint bármelyik erőltetett unalmas magyar vígjáték.

Borsos Betti: Sajnálom, hogy nem jött be. Gondolom, van egy stílusa, ami vagy nagyon tetszik, vagy nem, és nekem tetszett. Egyáltalán nem éreztem azt, hogy nem tudják, mit csinálnak. Szerintem a stílusa lett kicsit „animés", ami jogosan komolytalannak hathat, túljátszottnak és értelmetlennek, ha amúgy nem jön be az a világ. Nem tudom, szubjektív.

BD: Szerintem egyszerűen nem működik jól az egész, mert csak ilyen Amélie utánzat akar lenni, ami megrekedt az Üvegtigris és a Valami Amerika poénjainak a szintjén, és felönti az egészet a japán kultúrával.
Szerintem egyenes folytatása az Andy Vajna-féle „nyomjuk a hollywoodi típusú filmeket magyar büdzsével és magyar szakértéssel" hozzáállásnak. és én azt hittem, hogy ez már tényleg nem lesz olyan és végre szakít ezzel.

BB: Szerintem túlmegy a Hollywood-majmoláson, pl. a látványvilággal, meg az alternatív hatvanas évekkel. A szerelmi történet nyilvánvalóan klisé, de jól kivitelezett, amire eddig egyetlen Hollywood-majmoló vígjáték sem volt képes, plusz vannak benne számítógépes trükkök, ami megint csak vagy nem volt, vagy nagyon gagyi volt eddig.
Igazad van abban, hogy csomó kulturális elemet csak összeollóz, de nem mindegy, hogy hogyan teszi. Míg a Valami Amerika csak simán át akarja emelni az amerikai popkultúrát a magyar valóságba, addig a Liza egymás mellé állít nagyon különböző elemeket, úgy, hogy megférjenek egymás mellett. Felbukkannak magyar jellegzetességek is, és valahogy a fiktív világban együtt vannak a japán és a magyar kulturális elemek.
Szerintem összességében ez a film útkeresés, hogy legyen valami iránya a magyar popkultúrának, ami nem egyszerű majmolás, hanem inkább összerak egy puzzlet, ami még mindig nem a tökéletes megoldás, de sokkal jobb, mint az előbbi.

BD: A klisészerű szerelmi történet működővé tételében én a színészi játékot látom a legnagyobb hozzáadott értéknek. A számítógépes trükköket nem értem, hogy nem volt gagyi, nagyon gagyi volt, egyszerűen még mindig nem ért hozzá a magyar filmgyártás eléggé.
A Liza egymás mellé állít különböző kulturális elemeket, de teszi ezt olyan katyvaszban, hogy úgy néz ki, mint egy kora kétezres évekbeli internetes fórumozó, aki olyanokat ír magáról, hogy „tök random vagyok" és mindig nevet azon, ha valami hagyományos asszociációkkal a témához nem kötődő dolgot tud behozni, mert azt hiszi, hogy ez önmagában vicces. Nem az.
A jó eklektikus fantáziavilágokban ízléssel és nagy műgonddal vannak kiválogatva az összetevők, és nem marketingdöntések alapján, hogy a japán kultúra az még mindig menő a 18-35ösök körében, ezért jó lenne ilyesmi filmet csinálni, aztán nagyjából beledobáljuk a sok összetevőt, aztán lesz, ami lesz.
A film valóban útkeresés, és utat szeretne találni a magyar popkultúrának. A magyar popkultúrával az a baj, hogy soha nem volt se útja, se értéke, és nem is célja, hogy legyen. A magyar kultúra nem populáris (csak nagy ritkán), többnyire mecénások vagy állami támogatás segítségével képes minőségi művészi terméket létrehozni. Amerikában a piacon esélyes filmek nem állami támogatást kapnak, hanem produceri meg filmstúdiói támogatást, mert az tök más rendszer.
Még egy kérdés: miről szólt a Liza? Volt valami üzenete? Volt valami releváns probléma, amivel foglalkozott?

BB: Kell, hogy legyen releváns gondolata? Besokalltam a kismagyar valóság típusú filmektől, és úgy érzem, ezzel még sokan így vannak. Nem azt mondom, hogy a Liza a legjobb út, de végre valami más. Az eladhatóságot sem tartom hátránynak, és a popularizálódást sem értékcsökkentőnek.

BD: Nem kell feltétlenül magyar valóságos gondolatnak lenni benne, de lehetne legalább valami népmesei szintű, amit megpróbált ugyan belerakni a végébe, de egyszerűen nem tudta elhitetni velem.
Szerintem a művészetnek mindenképpen hordoznia kell legbelül egy üzenetet, egy gondolatot, egy értéket, mert attól lesz egy művészeti alkotásban lélek, hogy az alkotóban ég a vágy, hogy kifejezze az ő üzenetét, és emiatt szeretettel és odafigyeléssel és gonddal csinálja, és nem enged ki rosszat a kezei közül. Amikor ez nincs, olyankor születik a rossz minőségű alkotás

BB: Igen, ez így van, de nem mindenbe kell mély filozófiai tartalmat belevinni. Ez egy egyszerű történet arról, hogy egy lány szerencsétlen a szerelemben, mert naiv, és nem veszi észre, hogy ki az, aki valójában szereti, de végül rájön, és egymásra találnak.
Amúgy ahogy látom, az elvárásaink különböztek a film felé, és a te nézőpontodból jogos, hogy mást vártál, és abból a szemszögből nézve gagyi. Én csak vígjátékot vártam, amin tudok nevetni, és valami mást hoz, mint az eddigi próbálkozások, mert alapjáraton nagyon utálom a magyar vígjátékokat. de ki tudja, a Magyar vándort például szerettem, anno az összes poént fejből idéztük a barátnőmmel, pedig a kritikák szerint nagyon gyatra film.

BD: Nem várok mély filozófiai jelentést, ezt mondom, én csak egy bármilyen egyszerű gondolatot várok, de az sem volt normálisan közölve, mert a film különböző pontjain rosszul mutatta be az üzenetét.
Viccesnek pedig egyáltalán nem látom a filmet, egy darab olyan poén sem volt benne, amin tényleg lehet szerintem nevetni, talán Ludvig úrral az „ugye nem akarja az ecetes uborkát a mákos gubába tenni". Én is egyszerű vígjátékot vártam, de még csak azt sem tudta számomra teljesíteni.

BB: Akkor nem tudom, a humor mellett nem tudok érvelni, nem egy megfogható valami. Amikor én néztem, az egész mozi nevetett, de biztos ott is volt, aki nagyon erőltetettnek találta. Milyen pontokon mutatta be rosszul az üzenetet szerinted?

BD: Szerintem azon a ponton, hogy nem magyarázta meg érthetően az egész rókatündér dolgot. most akkor Tomy Tani (így hívták?) szelleme az csak felvette ezt az alakot, és egy ilyen túlvilágra átvezető szellem volt, oké, ez tiszta. Tiszta a rókatündér mitológiája is, mert a prospektus elmagyarázta. De akkor Liza tényleg rókatündér volt, vagy ez csak Tomy Tani „játéka" volt, hogy megöli azokat, akik beleszeretnek? Vagy ő tette rókatündérré? Ha a szerelme miatt csinálta, miért nem sikerült Zoltánt megölni? Mert Zoltán volt az igaz szerelmes? De akkor miért Tomy tani próbálta megölni, és miért nem a rókatündér átok? Tomy Tani a végrehajtója a rókatündér átoknak? Most akkor ez arról szólt, hogy egy ilyen beteges szerelem (mint Tomy Tanié) meg az érzelem nélküli szexuális dolgok nem jók?
És ha ez az üzenete, miért érzem ilyen tök felemásnak a befejezést, és miért nem tudom eldönteni, hogy mit akart mondani? Mi a baj a világ Ludvig uraival meg a világ furcsa kajákat evőivel? Miért kellett meghalniuk? Az ő szerelmük miért nem lehetett tiszta? (mármint a zabálós csávó tényleg a halott feleségét látta benne, ez tiszta, de Ludvig úr szerelmét nem értem miért nem lehet tisztának nevezni).
Zoltán igaz szerelmére miért az a példa, hogy megjavítja a dolgokat a ház körül? Nem magának is javította meg, mert használni szerette volna? Miért kellett bedobni az egész sztoriba Timit, a képeslapos lányt? Abból azt kellett volna leszűrnöm, hogy most akkor Liza azt hiszi, hogy Zoltán még Timit szereti (aki ugyan kidobta őt), és ezért nem gondolt arra, hogy Zoltán szerelmes belé?
Szerintem, ha lett volna a rendező vagy a forgatókönyvíró fejében egy pontos üzenet, akkor egy filmalkotó azt mondja a forgatás során, hogy állj, ez így nem lesz értelmes, nem passzol az üzenettel és a motivációmmal, ezt ne így csináljuk.

BB: Ez most túlságosan ömlesztett volt. Szerintem nem lehet tudni, ki tette rókatündérré, de az átok ölt meg mindenkit, kivéve Zoltánt, aki többször majdnem meghalt (ami szerintem humorforrás volt, főleg hogy még rá is játszott, hogy életveszélyes dolgokat szerelt), de csak a végén derül ki, hogy a szerelemnek mindkét oldalról viszonzottnak kell lennie.
Mindenki más az átok miatt halt meg, függetlenül attól, hogy fura kajákat evő, vagy kéményseprő, aki leesett a tetőről. Tomi pedig egy halálisten, akinek tök jó, hogy egy rókatündér mellett lehet, mert a lány gyilkol, vagyis alapanyagot ad neki, akiket magával vihet. Szerintem nem ő teszi rókatündérré, csak rászáll, mert elvégzi helyette a munkáját, és még ráadásul bele is szeret.
Vannak benne valóban ilyen lyukak, hogy nem lehet tudni, hogyan és miért lett rókatündér, és mi szerepe van ebben Tominak, de szerintem ez szimplán csak nem lett kidolgozva, mert nem fért volna bele, vagy, mert szájba rágná a sztorit. Ezek szerintem egyszerűen lyukak, nem okoznak ellentmondásokat a cselekményben, legalábbis nekem végig követhető volt. Nem hiszem, hogy olyan múltszázadbeli erkölcsi mondanivalónak lenne itt értelme, hogy „lányok, ne csak a szexet keressétek, meg ne a fura pasikat", hanem mind a kettő, a fura pasik meg a szexmániások eszközök vagy adalékok, hogy érzékeltessék Liza naivitását. A képeslapos lányra egyáltalán nem emlékszem, gondolom ennyire volt fontos.

BD: Ja, ebben teljesen egyet értünk, főleg azzal a mondatoddal, hogy „ez szimplán csak nem lett kidolgozva, mert nem fért volna bele, vagy, mert szájba rágná a sztorit." Számomra ezek lyukak a történetben, mert egy jó filmtől elvárható, hogy kidolgozzák, vagy akkor ne akarják túlbonyolítani, ha nem tudják a rendelkezésre álló időben kifejteni.
Nem is mondom, hogy múltszázadbeli erkölcsi mondanivalóra lenne szükség, (ami azért túlzás, hogy múltszázadbeli, ez a mondandó, amit idézőjelbe tettél ez ma is igaz), hanem csak valamire. Nekem ez a mondanivaló volt az, ami majdnem ott volt, de ha ez nem akkor meg még annyira semmi. Nem kell hatalmas társadalmi igazságokat kimondani, de meg szeretném érteni, hogy mi volt a motiváció a film mögött a pénzcsináláson túl.

BB: Szerintem az, hogy legyen egy olyan film, amivel be lehet csalogatni a magyar embereket a moziba magyar filmet nézni akkor is, ha a művészfilm nem az ő asztaluk, és ez bejött az eddigi nézettség alapján.

BD: De hát hatalmas tömeg vándorolt a VANra és sokszorosan visszahozta az árát.

BB: Még mindig nem sikerült megnéznem, szóval nem tudom összehasonlítani. Eddig azt hallottam róla, hogy mai budapesti fiatalokról szól. Lehet, hogy az a közös elem, hogy mindkettő befogadható egy nagyobb közegnek, mert vagy rólunk szól vagy kapcsolódik ahhoz, ahogy dekódoljuk a világot meg a kultúrát?

BD: A VAN számomra azért jobb film jelentősen, mint a Liza, mert van egy jól látható üzenete, amit el akar mesélni. A VAN arról szól, hogy a sok évtizednyi oktatásügyi hozzáállás a humán-reál dolgokhoz, és a mai oktatáspolitika is milyen hatással van a húszas éveikbe lépő fiatalokra, akiknek ígértek meg mondtak dolgokat, aztán most hoppon maradtak és a világ nem olyan, mint amilyennek elképzelték. Szerintem ott van egy mondanivaló, amit szeretne elmondani a film. Tény, hogy a Lizában amúgy sokkal jobb a színészi játék, mint a VANban, bár Áron és Kovács Zsolt nagyon jól játszik ott is, de ott a supporting színészek annyira nem a legjobbak (asszem nem is színészek).

BB: A VAN akkor egy sokkal komolyabb mondanivalóval rendelkező film. (Meg kéne már néznem.) De a Lizát sem ítélném halálra. Nem tökéletes, de ilyen még nem volt. És ha jól értem, egész más műfaj a kettő. A Liza fantáziafilm, nem célja, hogy magunkra ismerjünk benne.

BD: Nem, nem is vártam ezt a Lizától, tényleg csak annyit vártam tőle, hogy egy cuki magyar film, ami teljesen más lesz, mint a korábbi magyar filmek. Az a bajom, hogy nem volt más, és ugyanolyan szájíze van az egésznek, mint a korábbi nagyobb költségvetésű magyar filmeknek. Én sem ítélem halálra, mert körülöttem a moziban élvezték a filmet, én csak becsapva éreztem magam, mert mindenki azt mondta, hogy mennyire újszerű, én meg hittem nekik. Az a baj, hogy hiába van cukormázzal meg japán fantáziavilággal lyukacsosan bevonva, a lelke mélyén számomra ez ugyanolyan Valami Amerika meg Coming out meg Megdönteni Hajnal Tímeát.

Címkék: