Kirándulás a Budai-hegységben

Február 21-én napsütéses időben, de még az elmúlt hónapok havazásait hűen őrző hegyvidékre indultunk túrázni. A Hűvösvölgytől induló busszal elhaladtunk a főváros nyugati természeti határának egy részét képező Remete-szurdok mellett. Remeteszőlős tizenöt éve vált le Nagykovácsiról és avanzsált önálló községgé, a mai napig az ország legkevésbé népes települése 763 lakossal. A Remete-szurdok gyönyörű tanösvényét, mely a kacskaringó, csobogó Ördög-árok mellett halad el, egy héttel később egy egyszemélyes túrán volt szerencsém megtapasztalni. Őskori leleteket rejtő barlangjai és csodás panorámát kínáló kilátása kedvelt kirándulóhellyé teszi a környéket. Élete utolsó éveit itt töltötte Zenthe Ferenc, és egy másik ismert "személyiség" is itt telepedett le:

"A városon kívül, a Hűvösvölgy utolsó házain is túl, Nagykovácsi községtől azonban jóval innen van egy vadvirágos rét. Akkora csak, hogy kifulladás nélkül körbe tudja futni egy kisgyerek, s olyan rejtve él a magas törzsű fák közt, mint egy tengerszem. Túl kicsi még ahhoz, hogy valaki lekaszálja; ennélfogva nyár közepén már derékmagasságig nő rajta a fű, a gaz meg a virág. Ez az a hely, ahol a fülke letanyázott.

A kirándulók, akik erre vetődnek vasárnaponta, nagyon megörülnek neki. Kedvük támad megtréfálni valakit, aki még az igazak álmát alussza, vagy eszükbe jut hazatelefonálni, hogy tegyék a lábtörlő alá az otthon hagyott kulcsot. Belépnek a fülkébe - mely kissé rézsút dőlt a puha talajon -, s miközben az ajtón utánuk hajolnak a hosszú szárú vadvirágok, fölveszik a telefonkagylót.

A készülék azonban nem ad vonalat. Ehelyett négy verssor szólal meg a telefonkagylóban, olyan halkan, mintha hangfogós hegedűn... A bedobott pénzt a készülék nem adja vissza, de emiatt még senki sem tett panaszt."

Örkény egypercesének telefonfülkéje ma is hűen áll megszokott helyén. Áprilisban lesz két éve, hogy a helyi önkormányzat felállította a történet és a közkedvelt szerző emlékhelyét. A klasszikusan zöld fülke falán Örkény-idézetek, a telefonkönyv helyén egy leragasztott egyperces-kötet és egy vendégkönyv áll, benne rengeteg gyerekrajzzal. Ha valaki felemeli a kagylót, életre kel a készülék és ismert színművészek hangján Örkény történeteinek egyikét hallgathatja az érdeklődő (nekem Oberfrank Páltól, Nagykovácsi díszpolgárától az Itália jutott). A fülke szépen karban van tartva, mellette egy modern, helyes kis játszótér, illetve egy becsületkönyvtár. Utóbbi lényege, hogy a védőablakkal ellátott polcos rendszer könyveiből akkor lehet csak elvinni egyet, ha hagyunk helyette másikat - készülvén erre az esetre, vittem is magammal egy könyvet, melyből kettő volt otthon, és elhoztam helyette a Bolyai számára egy ötvenes évekbeli társasjátékos könyvet.

Nagykovácsi zsáktelepülés, burkolt közúton csak Remeteszőlős mellett közelíthető meg, ezen az útvonalon döcögtünk mi is a 63-as buszon. Budapest határát elhagyva balra az Amerikai Nemzetközi Iskola impozáns területe mellett haladtunk el. Mellette egyből az egykori Teleki-Tisza kastély megviselt épülete magasodik ki. A kastélyt mindkét nemesi család lakta egykor, később a Vidékfejlesztési Minisztérium, majd egy mezőgazdasági szakképző használta. Az épület, melyet Bujtor István Az elvarázsolt dollár című filmje forgatási helyszínének jelölt ki, hamarosan a cserkészszövetséghez fog kerülni.

Belépünk Nagykovácsi lakott területére, mely különösképpen gyermekbarát: az adott lélekszámhoz arányított legtöbb gyerek él itt a budapesti helységek közül, nem ritkák az 5-8 gyerekes családok, a helyi lakosság harmadát gyerekek teszik ki. A kő-, jég- és vaskori leletekkel is büszkélkedő, hétezres lélekszámú nagyközség első írásos említése egy 1254-es adománylevél, a középkorban nagyrészt kovácsok lakták - innen az elnevezés. A huszadik század közepéig az egyik legjelentősebb szénbányászati helyszíne volt az országnak, a környező erdőkben világháborús bunkereknek tűnő épületek igazából bányászati emlékek.

 A busz a Tisza Istvánról elnevezett főtéren tesz le minket, nem messze van az Ördög-árok forrása. A 21 kilométeres vízfolyás, mely sokáig szennyvízelvezetőként szolgált (a Tabán városrész emiatt évtizedekig ocsmány illatú volt, míg az 1870-es években el nem kezdték a csatorna befedését. Az árok csaknem kétharmada a mai napig szabadon folyik medrében, szennyvízelvezetői minőségét elveszítette, az egykori Petőfi-laktanya mellett bukik be a föld alá, hogy az Erzsébet-hídtól északra csatlakozzon a Dunához. Az árok történetéhez hozzátartozik, hogy fontos szerepet játszott volna a második világháború utáni német kitörési tervben, azonban ez meghiúsult.

A buszmegállóból láthatjuk a Nagykovácsi Nagyboldogasszony templomot. Az 1740-es években elkészült épület különleges abból a szempontból, hogy a változatos helyi archeológiai leletek közül négy római kori sírkövet beépítettek a templom falába. Nagykovácsi főutcáján végigsétálva érünk el a piros túrajelzéshez és kezdjük el túránkat a Nagy-Szénások irányába. A hely oldalában található az a tíz hektáros, fokozottan természetvédelmi terület, mely a pilisi lent, ezt a sárga virágú, csakis ezen a vidéken létező évelő növényfajt őrzi.

A Nagy-Szénásokról, mivel mindkettőnek kopár a teteje, káprázatos (és szeles) panoráma nyílik elénk. A megmaradt havat és a környező csúcsokat csodálva a társaság két részre válik, míg a nagyobbik csoport letér a völgybe egyből a Kék-túra útvonalára, addig a kisebb, geoládákra éhező különítménnyel a másik irányba tartunk, hogy majd útközben találkozzunk. A négyfős csapattal a kék túrajelzés egy bekötő szakaszán vesszük az irányt a Disznófő felé (nem összetévesztendő a Normafánál levő Disznófő-forrással). A sziklás, szeles és ugyancsak nagyrészt kopár hegytetőt egy uzsonnázó favágócsapat mellett közelítjük meg. Felkaptatunk a szirt tetejére, ahol gyakran találkozni hegyi kecskékkel, az újfent gyönyörű panoráma beszívása után lekecmergünk a völgybe, és az Erzsébet-kútnál érjük be a nagyobb csapatot.

A kút vize, mely meseszép erdős környezetben található, nem iható, ráccsal van lezárva. A sok napsütés miatt a megolvadó hó sáros ösvényt eredményezett, cuppogunk tovább Piliscsaba irányába. A Csaba-hegy és Sóder-hegy közti völgyben érünk egy kereszteződéshez, ahol újból szétválik, a társaság nagyobb része halad tovább a szép időtől oltalmat nyújtó buszmegálló felé, míg a megszokott négyessel továbbmegyünk felfedezni a környéket. Belépünk az egykori lőtér területére, melyet szerencsére nem őriznek fegyveresek. A lepusztult területen egy siralmas állapotú lőtoronyhoz mászunk fel a nem túl bizalomgerjesztő létrán. Itt forgatták a Sorstalanság egyes részeit, nyomát sem látni annak, hogy egy évtizede haláltáborok díszleteit építették fel.

 A lőtér területéről kilépve a MOL-tanösvényen caplatunk fel a dombtetőre (mert ilyen is van - az alattunk húzódó olajvezeték építése nagyban megrongálta a területet, tanösvénnyé nevezése nem ment fel ezalól senkit), irány az Ördög-oltár. A környék bővelkedik a hasonló elnevezésekben, a Szénásoktól északkeletre található két Ördögtorony, ahol egy korábbi túra során jártam, lélegzetelállító kilátást nyújtanak azok is. Az oltár egy több méter magas sziklafal, rengeteg kis zuggal és mélyedéssel, igazán alkalmas geoládák rejtésére, melyet ki is használtak az illetékesek. Ahogy korábban a Nagy-Ördögtoronynál is, rengeteg harlekinkaticát találunk, tízezrével telepszenek meg a környéken. Utunk tovább vezet nyugatra.

Az erózió által lecsupaszított, valóban gombára hasonlító kőtömb tövéből látjuk az ösvényt, ahonnan érkeztünk. A szikla nemrégiben kiépített kilátót kapott. Innen a piliscsabai kálvária felé visz az utunk, aranyos kis épülettel a tetején. Beérünk Piliscsabára és a főút felé tartunk. Piliscsaba római kori elnevezése Boldog-liget volt, a "caba" szó török eredetű, jelentése ajándék. Nagykovácsihoz hasonlóan a török lerombolta, csak az 1700-as években települt be újra, 2013 óta városi rangú település. Pár perccel később már buszra is szálltunk, az ablakból még látjuk a Pázmáneum Makovecz-stílusú főépületét. Az Árpád-hídi végállomás felé tartva kipihenjük a megtett kilométereket, tanulságos és szép látványokkal kecsegtető túra volt.

Címkék: