Nyugati gólyák keleti hétvégéje

Czibulka Noémi

"Hol késik a szeretet. esik az eső / megbolondult század ez, esik az eső" – üzenném kissé random, de csodás sorokkal a méltán híres, magyar zenekartól. Az eső esett, de bennem inkább a forró tea és gyilkosok lázas gyanúsítgatása maradt meg. Valamint persze a közös viták, beszélgetések, amelyeknek sosem volt befejezése, mert valaki mindig hozzá tudott még tenni, remélem ez így lesz mindig. Nagyon köszönöm a szervezőknek a folyamatos cukorka-utánpótlást, és törődést, amit ebbe belefektettek, a táborra tényleg ez a megfelelő szó: Befogadó.

Gombkötő Bence

Számomra igazán nehéz meghatározni, hogy mit is jelentett a BOM három napos befogadótábora. Talán ami leginkább elgondolkodtatott, hogy milyen sokféle helyről érkezett, különböző korosztályú és eltérő tanulmányokat folytató emberrel találkozhattam. Örülök, hogy megismerhettelek benneteket, élveztem a közös csapatmunkát és boldog vagyok, hogy meghallgathattam különböző témákban az egyedi véleményeitek és új perspektívában szemlélhettem őket. Remélem a jövőben is sikeresen tud majd dolgozni ez a remek csapat.

Györffy Miklós József

A Bolyai félhivatalosan már tavaly beköszöntött az életembe: beadtam a felvételit, de akkor személyes okok miatt mégsem tudtam vállalni a részvételt. Elhatároztam, hogy idén viszont mindenképp belevágok, ha sikerül a felvételi. Így lett.
A táborba kissé fáradtan érkeztem Szegedről, ugyanakkor a várakozások feledtették azt, hogy rövid volt az éjjel és hosszú a hét. A tematika és az olvasmány fényében voltak várakozásaim, és az új tapasztalatok lehetősége mellett az új közösség élménye is nagyon fontos volt számomra. Hogy mit kaptam meg abból, amit vártam? Az út kezdetét. Belekóstolhattam a bolyais szemléletbe, az együttgondolkozásba, azokba a tapasztalatokba, amelyek a különbözőségeink fényében a beszélgetések magvát adták. A látásmódok keveredése, összekapcsolódása, majd véleménnyé formálódása egyben az emberek közösséggé formálódásának alapját is jelenti számomra. Leendő tanárként fontos számomra a szociális interakciók minden formája, amire itt a csapatépítő foglalkozások is alkalmat adtak.
Sok gondolattal és különleges életérzéssel fűszerezve indultam vissza Szegedre, várakozással a következő bolyais találkozóra. Örülök, hogy én is a csapat tagja lehetek.

Kocsis Lilla

Mind egy nagyszerű helyre kerültünk, ez volt az első benyomásom. Ebben a frissen alakult szellemi közösségben nem egyszerűen új ajtók nyíltak ki, egészen Ázsia mélyére sikerült elutaznunk. Mindennek megvan a maga helye, itt most izgalmas partnereket találtunk ahhoz, hogy új módszerrel tanuljunk, szakértői véleményeket halljunk, bátran megosszuk megosztó gondolatainkat, játszva építsük a közösségünket, órákig elemezzünk egy súlyos filmet anélkül, hogy az súlyossá válna.
Annak ellenére, hogy nekem szombat délután haza kellett utaznom, annyi tartalmat éltem át, hogy még mindig a tábori események és az onnan útjukra indított gondolatok járnak a fejemben, most ráhangolódásként pedig tibeti relaxációs zenét hallgatok, és már nagyon várom a további témákat, találkozókat.

Kóródy Márta

Első hét újra az egyetemen a nyár után. Nagyon leterhel, és kicsit sokkol is. Még, még, még akarok nyarat! És ekkor jött a tábor. Csak három nap, de a négy hétköznapot követően mégis nagy jelentősége van. Illetve ezt reméltem tőle. Végül meg is kaptam. :)
A rengeteg, akkor még ismeretlen ember, a sok játék és program olyan üdítő volt, teljesen kikapcsolt. Erre csak akkor eszméltem fel, mikor a Kelenföldi pályaudvaron megcsapott újra Budapest jól ismert illata. Vagy szaga.
Az a legszuperebb a közösségben, hogy a keleti kultúrák filozófiai eszméinek megvitatásával hasonlóan mély fejtegetésekbe tudtunk bocsátkozni nem sokkal később például azon, hogy ki a pék. ;)

Nyitrai József

Különleges élmény volt kiszakadni a munkával töltött fővárosi hétköznapokból és egy világra nyitott, érdeklődő emberekből álló csoport tagjaként három napot a Balaton partján tölteni. A keleti téma számomra telitalálat volt, azóta is nap mint nap olvasgatok a témában, lapozgatom a Tao te King-et, vagy csak hallgatom az Om mani padme hum-ot mantrázó szerzeteseket. Talán mindez azért van, hogy újra érezzem a barátságos és vidám hangulatot, ami a táborra annyira jellemző volt.

Öllös Hanna

A gólyatábor számomra éppen megfelelő időben jött, hogy kiragadjon a mindennapok zűrzavarából. Nagyon különleges, mikor ennyi ember összegyűlik egy helyre (vad esővel, villámokkal mit sem törődve), nyitott szívvel, tele érdekes gondolatokkal, mondhatni egy cél érdekében: hogy magunkból adva a többieknek mindannyian növekedjünk, és így remélhetőleg egy szuperjó közösséggé kovácsolódjunk. Számomra nagyon jó volt látni, hogy mindenki milyen érdekes ember, hogy mennyire sokfélék vagyunk, és ezáltal még jobban fogom várni a közös alkalmakat. Érdekes beszélgetések, játékok, állandóan átázó cipő, és sok-sok tea. És szeretet, mert szerintem nincs annál fontosabb!

Rab Fanni

Noha "befogadó" tábort hirdettetek nekünk, újdonsült junioroknak, számomra mégis több szempontból nosztalgikus volt az együtt töltött zánkai hétvége. Először is a helyszín miatt, mert legutóbb februárban jártam itt, a MEKDSz téli táborában. Másodszor a válogatott édességek miatt, amiket rendszeresen borítékoltatok, akár a Mikulás. Harmadszor pedig azért, mert nem úgy éreztem magam, mint akinek most valahová "friss húsként" be kellene épülnie, hanem mint aki az ismerős kilincset nyomja le, és egy nem először látott ajtón keresztül érkezik nem mindennapi helyre, nem mindennapi emberek közé. Érdekes: sokan voltunk sokfélék, mégis - hála a személyközeli atmoszférának, na és persze a teaháznak :) – otthon éreztem magam közöttetek, és remélem, fogom is még minden hónap első szombatján.

Sebestyén Anna

Zánkafürdő szép nagyon. Esőben is. Amikor félálomban állsz a teraszon egy bögre forró teával és egy kicsit azért mégis kisüt a nap, és alattad az udvaron a fél tábor épp taiji keretében csukott szemmel ringatja magát, akkor különösen. Ezen kívül szép szemekre és szép mosolyokra és sok közös nevetésre emlékszem. És nagyon várom a folytatást.

Tabi Norbert

Nagyszerű érzés, amikor az ember tényleg azt kapja, amit előzetesen várt. Most valami ilyesmi történt. Néhány órányi ismeretség után igazi közösségben érezni magunkat, felemelő. Pár mondatba beletuszkolni a Zánkán tapasztalt élményeket, na, az már keményebb dió. Nem is kísérelném meg. Ezt az egész történetet pékestül, éjszakaiteázásostul, szakadóesőstül sokkal inkább átélni érdemes. Mindenkinek csak ajánlani tudom. Mindörökké Padödő!

Varga Viktor

Találkoztam valakivel, akivel korábban csak egyszer, a záróvizsgán. Egy szakra jártunk, mégsem ismertük egymást. Elgondolkodtató, és milyen jó, hogy a táborban erre sor került. Vajon hány ember sétál körülöttünk, akivel hébe-hóba összefutunk, talán még a facebook-kirakatunkban is ott van, de velünk nincs. Mert velünk csak az van, akit megismertünk. Így a teázás, az előadások, a mókás játékok, ez a sok kis apróság értelmet nyer. Az ember megnyílik másoknak, elkezd beszélgetni, aztán már egyre értelmesebb dolgokról beszélget, míg végül belefeledkezik. És gyakran hajlamos elfelejteni, hogy mivel is kezdődött egy jó ismeretség. Például egy teával. És ha továbbra is olyan nagy célokat tűzünk ki -nagyon helyesen-, mint az együttműködésre képes magyar értelmiség megteremtése, akkor teafilterekbe fektetni jó ötletnek tűnik.

Wágner Gréta Anna

Már akkor jó érzés fogott el, amikor megérkeztem a táborba. A felsőbb évesek széles mosollyal az arcukon üdvözöltek, örömüket kifejezve, hogy itt vagyok. Aztán jött a következő kellemes meglepetés. Bevallom, félve léptem be az előadóterem ajtaján, de a következő pillanatban valami olyan érzés fogott el, ami azt súgta ne aggódjak, mert jó helyen vagyok. A terem tele volt csupa mosolygós és vidám kedélyű emberrel, akik érdeklődve figyeltek engem, majd egy pillanat alatt én is a játék kellős közepén találtam magam. Talán ha egy dolgot kéne kiemelnem azok közül, amik tetszettek, akkor a társaság jutna legelőször eszembe. Fantasztikus élmény volt ennyi intelligens és barátságos emberrel megismerkedni, ami pedig még ennél is jobb volt, hogy mentorainkat nem hivatalos/iskolai körülmények között, hanem egy finom tea (esetenként bor) mellett, személyes beszélgetések közepette ismerhettük meg. Lehetőségünk adódott egyenrangú partnerként érdemi diskurzust folytatni velük, ez pedig könnyebbé tette a személyesebb ismeretség kialakítását. Amit még megemlítenék, azok az előadások. Színvonalasak és nagyon érdekesek voltak, mert olyan témákat hoztak fel, amelyeket érdemes volt kisebb csoportokban megbeszélni.
Összegezve az egész tábort, én nagyon jól éreztem magam, nagyszerűek voltak a közös játékok, az éjszakába nyúló sztorizgatások és a filozofikus eszmecserék, az éjszakai kiruccanás a Balaton-partra, na meg persze a reggeli taiji óra is. Mindeközben pedig egy percig sem éreztem, hogy ennyi ember között egyedül lennék. Köszönöm mindenkinek ezt az élményt!

Címkék: