Kölcsönösség és szeretet

Patak Gergely képe

Ez volt leginkább jellemző a zánkai keleti befogadótáborra az én szemszögemből. Kölcsönösség, mert elolvastuk Lao Ce több ezer éves szavait, s belehelyezkedhettünk a keleti gondolkodásba, de kölcsönös nyugati fejjel is, hiszen itt most találkozunk először (vagy másodjára) hasonló érdeklődésű társainkkal, s törekedtünk arra, hogy meglássuk egymást és láttassuk is magunkat egyszerre (nem hozom fel az Avatár filmet, de ugyanezt az elvet tanultunk autóvezetésnél is, a fényszórók fontosságánál is). És miért írok itt szeretetről? Mert helyre kell billenteni azért azt, amit eléggé sarkítva hallottunk Sári Lászlótól. Még ha a keleti embert elsősorban az agy, s a bölcseletek vezérlik is, Lao Ce a 67-ik tanításában így ír:

Nagy az én út-am, tudja egész világ,
s nem apad soha:
mert végtelen,
azért nem apad soha.
Hogyha fogyna,
az időben már elfogyott volna.
Három kincsemhez ragaszkodom:
első a szeretet,
második a mérték,
harmadik a tartózkodás.
Szeretek, ezért bátor vagyok,
mérték által hatalmas vagyok,
visszavonulok, hát vezető vagyok.
Manapság
szeretet nélkül merészkednek,
mérték nélkül vezérkednek,
tartózkodás nélkül hatalmaskodnak:
ezért elpusztulnak.
Aki tapintattal vezet hadat,
győzelmet arat;
a szeretettel védekező legyőzhetetlen.
A természet fegyverezi
s a szeretet védelmezi.

                       (Weöres Sándor ford.)

Tehát mind keleti, mind nyugati felfogással a szeretet egy kincs, egy képesség, melyet erősíteni kell magunkban, gyakorolni magunkon és másokon. Én is a szeretettel és megértéssel, ezzel a tudatos döntésemmel fordultam a tábor többi nyolcvan személyéhez, s azt éreztem, hogy Ti is tudatosan figyelemmel, megértéssel és szeretettel fogadtatok be engem, sok társammal együtt.

Ez egy jó alap, amire sok jó beszélgetés, kreatív élmény épült, s épülni fog remélhetően a közeljövőben. Haladjunk tovább közös utunkon!

Címkék: