Néhány gondolat a BOM „Gyalogos szeminárium”-hoz

Baranyai Katalin képe

– Milyen okos ez a gyerek! – dicsértem egyszer egyik barátom kisfiát. 
– Nekem meg éppenhogy nem tetszik – mondta az apja –, nézd meg, sohasem játszik vagy verseng a korosztálybeliekkel, pedig közöttük kell majd megtalálnia a helyét, amikor felnő.
Ezek az ártatlan szavak idéződtek fel bennem pénteken, amikor felálltam az ELTE előadójában a Bolyai Önképző Műhely multidiszciplináris hallgatói konferenciájának utolsó előadásáról. 

Száz évvel ezelőtt egy tehetséges elitgimnazista tanárai és társai előtt igyekezett elismerést kivívni tudásával, akadémikus szokásokat követve. A kiválók egyetemi szemináriumairól leghamarabb a Négyesy-féle verstani jut eszünkbe, bár tudomásunk lehet szűkebb körű történészi, orvosi vagy  természettudományi iskolákról is.  E pénteken délután azonban valami újszerűt kaptunk a BOM-os szervezőktől: egyszerre volt jelen az előadásokban a tudományos diákkörök és az egyetemi kutatási elvárások komolysága és gyakorlata valamiféle belső erőből dolgozó önképzőköri szellemmel, és mindez egy interdiszciplináris műhely friss szellemével, függetlenségével és diákos hangulatával. 

A negyedórás, jól szervezett, és általában előadói gyakorlatával és technikai megvalósításával is figyelemre méltó előadások, innovatív szellemű híradások vagy egyéni megméretések voltak egy-egy kutatói irányról vagy szakterületről.

Nagyon sajnáltam, hogy csak a délutáni előadásokon lehettem jelen, de annál jobban tudok örülni annak, hogy tanúja lehettem egy  értékes hallgatói kezdeményezésnek.

Köszönjük Nagy Daninak, Bere Anikónak és minden társának a gondolatot és a megvalósítást! Ha valami, ez a péntek kitűnően és egyszerre illeszkedett a Bolyai-örökséghez és a BOM-hagyományokhoz, méghozzá azzal a lehetőséggel, hogy maga is hagyományt alapíthat.

A következő évi munkához mindenkinek sok frisseséget és lehetőséget kívánva:

Baranyai Katalin tanárn

Címkék: