Megválaszolhatatlan kérdések – a haladók februári foglalkozása

Vegyes benyomásaim vannak a februári találkozóról. Nekem kicsit haszontalannak tűnt, mintha elbeszéltünk volna egymás mellett. Mindenki beszélt, de senki sem tudott újat vagy tényleg fontosat mondani.

Február 9-én, reggel a Cséplő Gyuri című filmmel kezdtünk az Örsön lévő irodában. Miután sikerült úgy helyezkedni, hogy mindenki lásson és halljon, elkezdődhetett a vetítés. Családias hangulatban telt a foglalkozás: az ebédünk pizza volt, melyet jókedvvel fogyasztottunk, közben nem hagytuk abba a beszélgetést sem. Mindenki próbált valamit hozzáadni ehhez a témához, de a cigányok, a romák, a kisebbségek (talán ez utóbbit is hozzávehetjük) fogalmához annyi minden társul, hogy egy nap nem elég a megvitatásához.

Vajon egy társadalmi problémával állunk szembe, mely akár az arányokat is megfordíthatja, s 30-40 év múlva a magyarok lesznek kisebbségben? A cigányok foglalkozásai eltűntek – ez a szerepük végét jelenti? Vagy tudnak újat találni? A Cséplő Gyuri című filmben bemutatott téglagyári lakosok helyzete vajon ugyanolyan rossz volt, mint a putrikban élőké? Hasonlíthatjuk-e a két helyet egymáshoz? Számtalan kérdést fogalmaztunk meg, amelyekre talán sikerült is valamilyen kis válaszféleséget, reakciót adnunk.

Élmény volt látni, hogy Anna kedvenc képe, Tihanyi Lajostól a Cigányasszony gyermekével (1908) mit is mutat be. Ebben a miénktől nagyon eltérő kultúrában is találtunk olyan értékeket, melyet kérdés nélkül magunkévá tettünk, például a családhoz való viszonyukat – néha elgondolkozom azon, hogy ezt nekünk is így kellene csinálni. Bálint érdekes dolgot mesélt: az orvosi egyetemen külön tanítják, hogyan kell a betegekkel beszélni, a romák kezelésekor mikre érdemes figyelni. A beszélgetés egyik legérdekesebb mondata az volt: az egész egy tanáron múlik néha.

Bár a kérdésekre konkrét válaszokat nem tudtunk adni, a foglalkozás jó hangulatban telt. Egy-egy felvetődött gondolat pedig azóta sem hagy nyugodni.

(Kép: irodalmiradio.hu)

Címkék: