Családi kör(nyezet)ben egy kényes témáról

Vajon nem ez lenne eleve a felnövekvő értelmiség egyik feladata és a Bolyai célkitűzése? Olyan közösségben beszélni aktuális témákról, melyet a véleménykülönbség nem szétszakít, hanem megerősít. Ahol a vita heves, de a cél megoldás keresése, alternatívák feltárása.

Rendhagyó foglalkozásunknak egy kis falu, Csővár adott otthont (Budapesttől kb. 54 km-re). Nyugodt környezetben, a természet ölelésében boncolgattuk aktuális témánk, a Füstös képek tartalmát és elmélkedtünk Cséplő Gyuri életútjáról.

Az utazás körülményessége és az időjárás kedvezőtlen volta ellenére lelkesedésünk nem lankadt. Pihenésképp ismerkedtünk Váccal, elmélkedtünk a főtér felújításának szükségességéről. A zenepavilon alá menekültünk az eső elől, ahol a harangjáték festette alá a váci élménybeszámolókat. Csővárra mint ázott verebek érkeztünk meg, de a cserépkályhák adta melegben később már mint egy nagy család álltunk neki a kései ebéd előkészítésének, mialatt a falu nevének eredetéről, történelméről és a ház történetéről kaptunk ismertetőt. A ház nyüzsgő hangyabollyá vált, ahol mindenki megtalálta a helyét és feladatát. Az ebéd vacsorává nyúlt, mert nem fogytunk ki a kérdésekből és témákból.

Cséplő Gyuri történetét a táborok hangulatát idézve néztük – matracokon a földre kuporodva. Új csoporttagot is avattunk, egy tündéri dalmata, Daisy személyében, aki nem szűnő szeretetéhségével lófrált körülöttünk, s szerzett nekünk vidám perceket, s olykor lelkiismeret-furdalást, mikor egy-egy falatot nem osztottunk meg vele. Mindenki kedveskedett valamivel a csoportnak, így nem volt hiány a finomabbnál finomabb, saját készítésű süteményekből és kiváló borokból, melyek folyamatos utánpótlást biztosítottak a torkos csoportnak.

A beszélgetés moderátora ezúttal egyik csoporttársunk lett, akinek kezdetben meggyűlt a baja a csoporttal, hisz a jó hangulatból ódzkodva merültünk bele egy kényesebb, aktuálisabb témába. Szilvi nem adta fel a harcot, s vezénylésével mindenki szóhoz jutott és az előzetesen felvázolt elvárások – úgy mint jókedv, aktivitás, vita, új nézőpont megismerése – mind teljesültek, a félelmek pedig alaptalannak bizonyultak. Segítő kérdései mentén felidézhettük az olvasottakat, rendszerezhettük saját gondolatainkat. A felvetődött kérdésekre, ha választ nem is találtunk – legalábbis nem egyezőt – de mindegyiket érintettük. Teljes egyetértés csak kevés dologban volt, így most csak néhány szó felvillantásával vázolnám a közös pontokat, melyekben megállapodás született arra vonatkozóan, hogy hogyan lehetne a kisebbségi közösségek és a többségi társadalom erős szembenállását enyhíteni: empátia, attitűdváltozás, tolerancia, elfogadás, megismerés. Teljes volt az egyetértés abban, hogy a megoldás keresése generációnk feladata, de csak későbbiekben érződik majd a tettek bárminemű hatása. A hajnali 4-ig tartó beszélgetés a saját tapasztalatok, életesemények megosztása miatt, hol szívszorító, hol mulatságos, hol megdöbbentő volt, erős érzelmektől nem mentes.

Megoldást egyelőre nem találtunk. De hogyan is tudnánk egy körülbelül 20 éve tartó problémát orvosolni röpke 5 óra alatt?! Mindenesetre feltártuk – ha meg nem is értettük – a kulturális különbségeket, a feltörekvő, kitörni vágyó cigányok helyzetét saját közösségükben és a társadalomban, a pedagógusok felelősségét, a média szerepét a különbségek mélyítésében vagy a feszültségek csökkentésében és még sorolhatnám.

Mintha csak egy tábortüzet ültünk volna körbe, úgy gubbasztottunk a földön, s ezt az érzést csak erősítette a cserépkályhában pattogó tűz, s talán ennek is köszönhetően a beszélgetés fesztelen volt, a saját élmények megosztása könnyebbé vált. A beszélgetés, az aktivitás felett győzedelmeskedett a fáradtság, de a téma tovább él. A konfliktusok egyszer lappanganak, máskor új erőre kapva osztják meg a társadalmat. Kimeríthetetlen ez a téma. Kérdés, hogy van-e bátorságunk véleményt formálni róla, s ezt megosztani másokkal. Nekünk volt lehetőségünk és bátorságunk is.

Ezért köszönet illeti Baranyai tanárnőt és férjét, akiknek hála egy rendkívül kellemes és tanulságos hétvégét tölthettünk együtt és ismerhettük meg mind jobban egymást.

A foglalkozásról képek is készültek, melyek itt találhatók!

Címkék: