„Éhe kenyérnek, éhe a Szónak” – jegyzetek és olvasmányajánlások a népi irodalomhoz 1. rész

Baranyai Katalin képe

A népi irodalommal és mozgalommal, Illyés Gyula szociográfiájával és mindezek százéves hatástörténetével foglalkoztunk a hétvégén. Amit a Talpalatnyi föld c. film képsoraiból a kenyér, az „élet” és a megélhetés fogalmairól megtanultunk, azt a két háború közötti szegény vagy nincstelen parasztok naponta megtapasztalták. De nem csak kenyérrel él az ember…
A téma eleven, máig ható érvényessége miatt beszélgetésünk sokfelé ágazott, és minden irányban kérdéseket, nyitott mondatokat hagyott ránk. Ezek közül nem egyet érdemes bekapcsolni az életünkbe, kutatásainkba, vagy egyszerűen érdemes tájékozódni, hozzáolvasni e kevéssé ismert magyar jelenség értelmezéséhez, legyen akár radikális(abb) demokrata, akár népi demokrata az ember.
Olvasmányajánlóm a legerősebb munkákat emeli ki, mind a népi írók művei, mind az utódok, mind pedig a témát feldolgozó szerzők írásai közül.

Nem sorolom fel Móricz Zsigmond és Németh László műveit, mert mindkét írót mindenestül ajánlom. Németh László tehetségét érdemes a Tanú egyszemélyes folyóirattól kezdve tanulmányain, programesszéin át (Nép és író, Sznobok és parasztok, Debreceni káté, A minőség forradalma) kiváló regényeiben követni (Gyász, Iszony, Irgalom), de nem mellőzném pl. Galilei c. nevezetes drámáját és az Anna Kareninát az ő fordításában, vagy iskolakísérletének, lányai nevelésének és iskolaorvosi működésének tényirodalmát.


I.
Elsőként az Illyés Gyula szerkesztésében és a Nyugat folytatásaként megjelenő Magyar Csillag első számában (1943) közzé tett „Együttes vallomás” aláíróira hívom fel a figyelmeteket, költőkre, írókra:
lllyés Gyula
Nehéz föld, Sarjúrendek (versek); Pusztulás (1933, esszé), Magyarok (1938, napló-jegyzetek), Puszták népe (1936), Ebéd a kastélyban (1947,  szociogr.); és későbbi művei, pl. drámái Ozorai példa, Fáklyaláng, Dózsa, Kegyenc és a Szellem és erőszak (1988). (Mindegyik digitalizálva a Digitális Irodalmi Akadémia oldalain)
Erdélyi József
IbolyalevéI (1922), Rokonok (vers), Fehér torony (vál. versek)
Sinka István
versei és Fekete bojtár vallomásai (kifejezetten ajánlom hangoskönyvben)
Kodolányi János
Baranyai utazás (1941, szociogr.); Vas fiai; Boldog Margit; Julianus barát  (történelmi regények)
Tamási Áron
Ábel-trilógia, Jégtörő Mátyás (r.), Énekes madár, Tündöklő Jeromos (színmű);
Veres Péter
Válogatott művei, esszéi (Szépirodalmi K.) Számadás c. regény stb.


II.
A szociográfiai irodalomból – ismételve a szombati előadásokat – kiemelem:
Az Írás és Szolgálat sorozatból:
Szabó Zoltán A tardi helyzet (1936), illetve a Cifra nyomorúság (1938) c. szociográfiáját és a Szerelmes földrajz című irodalmi szülőföld-rajzát 1942-ből.
A Magyarország felfedezése sorozatból, amelyet az egész országra kiterjedő, tízkötetes sorozatnak terveztek, végül két kötet jelenhetett meg:
Erdei Ferenc Futóhomok (1937) és Féja Géza Viharsarok* (1937) című írásai. (*Azóta is így nevezik ezt a Békés megyei tájat.)
Sorozaton kívül jelent meg:
Illyés Gyulától a Puszták népe (1936), Veres Pétertől Az Alföld parasztsága (1936), Darvas Józseftől A legnagyobb magyar falu (1937) c. szociográfiákat. A legutóbbi a tanulással felemelkedő ember keserves küzdelmeiről is elég sokat ír.

Bizonyára emlékeztek a középiskolából, hogy
József Attila A Dunánál c. versét a Szép Szó c. folyóirat 1936-os könyvnapra szerkesztett Mai Magyarok Régi Magyarokról című különszámába írta. Fejtő Ferenc felkérésére.
Érdemes újraolvasni!

Tények emlékeztetőül a Talpalatnyi föld c. film (Bán Frigyes, 1948) hátteréhez, amelynek forgatókönyve Szabó Pál azonos című regénytrilógiája (1941-43) alapján készült:
•    A népi mozgalom a húszas évek közepétől indul, a harmincas évek legelejére teszik a kezdetét, ’34-37-ig felfelé ível, majd politikai jellegű hasadás indul meg, de a programadó szárszói találkozó – ne felejtsük – 1943-as!
•    1930-ban az ország lakosainak 16,6 %-át teszi ki Budapest, 19.6%-át a vidéki városok és 63,8 % a falvak népességének az aránya!
•    1930-ban a népesség 15 éven felüli korcsoportjában 1000 főből 13% végzett el 8 osztályt, és kb. ugyanennyien voltak analfabéták.
•    1930-ban a lakosság 43%-a aktív dolgozó volt, akiknek a fele fizikai munkát végzett, és felénél is többet a mezőgazdaság foglalkoztatott. Nincstelen gazdasági cseléd 215 896 fő (segítő családtagokkal) és mezőgazdasági munkás, napszámos 472 749 fő.
•    Az egy holdas gazdák aránya még bizonyos reformok után, 1941-ben is nagyobb, mint 13%, és az öt hold alatti birtokosok aránya meghaladja az 50 %-ot. Ahogy tanultuk: az agrárnépesség több mint fele törpebirtokos, az összes földterület csaknem felével a földtulajdonosok 1%-a, a nagybirtokos réteg rendelkezett.

III.
A politikai-eszmetörténeti háttérhez:
Bibó István
Megvásárolható: Eltorzult magyar alkat, zsákutcás magyar történelem, Az európai politikai fejlődés értelme, Bibó István munkái - Centenáriumi sorozat; Bibó-breviárium, Argumentum Kiadó, Bibó István Szellemi Műhely
Könyvtárban: Bibó István összegyűjtött munkái I-IV., szerk. és sajtó alá rendezte Kemény István és Sárközi Mátyás, Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern,
A korhoz: Beszélgetés Bibó Istvánnal, Huszár Tibor interjúja. Valóság, XXIII. évf. 9. sz. (1980. szeptember), 27–49. l.

Címkék: