Decemberi BOM-találkozó

A november hipp-hopp elrepült, és december 1-jén ismét egy bolyais napra virradtunk. Reggel kilenckor találkozott a csapat az Uránia előtt, hogy megkezdje egy újabb érdekes és tartalmas téma boncolgatását, melyet A motoros naplója című film és Cervantes Don Quijote című regénye adott. Miután délben elfogyasztottuk ebédünket az Építész Pincében, a Petőfi Irodalmi Múzeumban gyűltünk össze, hogy megosszuk egymással gondolatainkat a könyv és a film kapcsán.

A beszélgetés elején felmerült bennünk a kérdés, hogy miképp lehet, hogy a Don Quijote mind a mai napig a legolvasottabb, legnépszerűbb művek közé tartozik? Mi lehet ennek az oka? Magyarázhatjuk egyfelől azzal, hogy számos művészt megihletett a mű az évszázadok során, s így maga Don Quijote alakja kultikussá vált. Ám ez a magyarázat még nem tekinthető kielégítőnek. Minden kultusz mögött kell lennie valamiféle különleges tartalomnak, mely megragadja az emberek fantáziáját, és a művet megóvja a veszendőségtől. A beszélgetés során úgy tűnt, ez az érték a könyv sokoldalú értelmezési lehetőségében rejlik, mindenki megtalálhatja a maga igazságát a sorok között. Tekinthetünk a főhősre, mint bolond, szánalmas öregemberre, csak úgy, mint tiszteletreméltó, elhivatott hősalakra. A könyv szimbolikája már annyira elterjedt, hogy alig van ember, akinek a szélmalomharc szó hallatán ne jutna eszébe a kóbor lovag képe. Dulcinea, Rocinante, Sancho figurái karakterességük miatt szintén kiállták az idő próbáját, s számos művészeti alkotásban visszaköszönnek.

Első ránézésre a könyvvel párhuzamosan feldolgozott film kissé meglepően hathat. A motoros naplója, mely az ifjú Che Guevara kalandos utazását eleveníti meg, úgy tűnhet, fényév távolságra van az egykori lovag világától. Ennek ellenére hamar ráeszmél az ember, hogy a motiváció közös, mindketten kalandot vágyva indulnak neki a nagyvilágnak. Csak míg Don Quijote utazása egy ember ép eszének elvesztését, addig Guevara utazása egy eszme születését vetíti elénk. A két műben felsejlik egy-egy letűnt kor dicsősége, pompája. Olyan koroké, melyeket hőseink értékekkel ruháznak fel, és képviselni kívánnak. Don Quijote számára ilyen a már leáldozott lovagi életmód eszménye, mely hagyományaiban és értékrendjében, kalandos mivoltában a valóságnál is vonzóbbnak bizonyult számára. Che Guevara pedig a lepusztult indián városok és a nyomorral való szembesülés során eszmél rá arra, hogy az általa ismert társadalomban valami rosszul működik, reformokra lenne szükség, talán vissza kellene nyúlni a régi értékekhez és berendezkedéshez.

Mindkét férfi életében központi motívumként szerepel az igazság, az igazságos világba vetett hit és annak reménysége, hogy van erejük, képesek változást véghezvinni, jobbá tenni a világot. (Ezen a ponton már lassan túlhaladunk a filmen, és szükséges ismernünk Che Guevara történelmi szerepét is.)

A műhelyfoglalkozás végeztével felmerült bennünk a kérdés, hogy a fantázia, a kreativitás, a kalandvágy, azok az erők, melyek hőseinket mozgatták, hogyan is képesek az emberiséget előrébb mozdítani. Hol van jelen a kaland a mai fiatalság életében? Mi a különbség a kreativitás és a fantázia között? Melyik az a pont, ahol az embert ezek az erők még fejlődésre sarkallják, és melyik az, amikor irányíthatatlanná válnak? Ezekre a kérdésekre nem lehet nagy bölcsességekkel választ adni, mindenki maga képzelheti el, találhatja meg saját kalandjait! Csak a fantáziánk szabhat határt!

(A beszámolót írta: Anik Barbara és Tóth Petra.)

Címkék: