Operatív napok

Csonka Zsófia képe

A Bolyai Önképző Műhely operatív csapata – a tanárok javaslata alapján szerveződött csapat – november 18-19-én Egerben tanácskozott. Az operatívok ezentúl rendszeresen összejönnek, és még csatlakozni is lehet.

Egerben tett látogatásunk megkapta az „építő” jelzőt, amihez események sora járult hozzá. A csapatban keveredtek a bolyais innovatív emberek és gondolatok, amiből több jó ötlet született a jövő programkínálatát és a kommunikáció szervezését illetően. A szombati megérkezést és az egri Eszterházy Károly Főiskola pazarul felújított épülete előtt csapatos várakozást  a különleges termek látogatása követte, a könyvtár polcait évtizedek óta húzó könyvek megtekintése és egy igazán maradandó élmény, a camera obscura. Ez az a szerkezet, amivel nem találkozunk egy kodak szaküzletben, azonban nagyobb élvezet egy 3D-s mozifilmnél nagy popcornnnal, mert élőképet látunk egy padlásszobában egy asztalon.

A különös légkörből távozva és elégedett teli hassal elfoglaltuk a főiskola egyik termát, összegyűltünk és együtt gondolkoztunk egy kicsit olyan kérdésekről, mint: Mi is a Bolyai? Egy irodalmi kör, vagy egy egyetemközi szakkollégium, esetleg egy szellemi közösség? Nem akartuk ott és akkor eldönteni, és nem is kell, a nyitott kérdések előre lendítenek. Ehhez a körhöz tartozik a programban részvevő könyvlista és a szerveződő filmklub is, még nincs készen, mert együtt rakjuk össze. A hosszúra nyúlt elmélkedést egy kis pihenés, a „gyilkosos játék” követte, azonban a szokástól eltérően abba kellett hagynunk, mert várt minket Ilcsi, a gőzölgő leves és a távolban egy pincészet, meglepően hosszú lajstromú borkóstolóval, pontosabban 18 féle borral.

A pincészet fiatal a körülötte lévőkhöz képest, de kínálata széles. A kínáló gazdánk kezében megfordult a gyöngyöző Champagne-cuvée-től, a 2011-es Rajnai rizling-en át a záró Sirazig (ritka, azonos nevű szőlőfajtából). Az est sikeréhez a kísérő falatok, a kedves háziasszonyunk és a szomszéd pincészet ünnepi tüzijátéka is hozzájárult, azonban nincsen csapat botlás nélkül, ez nálunk is igaznak bizonyult. Az este szépen belenyúló kóstoló után otthon vettük észre két fontos társ elvesztését (pontosabban Fidel és Tamás eltűnését), amire a magyarázatot másnap reggel kaptuk meg, de a részletekről őket kérdezzétek.

A frissítő reggeli után az egri alpolgármester fogadta a bolyaisok megmaradt tagjait, beszámolt a város jelen helyzetéről, terveiről és egy kis reklámmal öregbítette városa nevét. A kazamaták azonban feledtették a hivatalos látogatás hangulatát, mert a kiállítás ezen részét vezető úr mély benyomást tett ránk, a kirándulás alatt kifejtettük egymás közt elképzeléseinket mesebeli szerepeiről, tengerészkapitánytól cukrászig minden típusba megpróbáltuk besorolni, végül maradt önmaga. A várlátogatást Gárdonyi Géza titkosírásának fejtegetésével zártuk, amellyel 16 évig dolgozott és 14 ív történetet, emléket hagyott hátra ilyen írásjelekkel. A hazaúton nem gondoltunk komoly dolgokra, esőfelhővel a nyomunkban megérkeztünk a mellbevágóan sűrűbb levegőjű Újpestre. A hétvége után a sikertelen szó senkiben nem merült föl, a csapatépítés ezután elmaradhatatlan része a bolyais életünknek. 

Címkék: