Utas és holvilág - Beszámoló a novemberi csoportfoglalkozásról

Novemberi témánkat Szerb Antal: Utas és holdvilág című regénye, és a 2007-ben elhunyt Erdőss Pál rendező azonos című filmje adta. 

A mindenszentek ünnepével bővült hosszú hétvége és az őszi oktatási szünet miatt sajnos csak kevesen vettünk részt a filmvetítésen és a foglalkozáson. A kis létszám ellenére tartalmas, érdekes beszélgetést folytattunk. 

A film rövid, alig egy óra, ezért a vetítés csak 10 órakor kezdődött. Korán érkeztünk meg az Építész Pincében megrendelt szokásos ebédre is. Miközben várakoztunk az összetolt asztaloknál megkezdtük a film megbeszélését. 

Érdekes, nehezen meghatározható műfajú a film. Követi a regényt, narrátora szó szerint idézi  Szerb Antal szövegét miközben gyönyörű, festői felvételek teremtik meg a könyv hangulatát. Ezen túl – egy dokumentumfilmhez hasonlóan – magyarázatokat, háttérinformációkat ad a regénnyel kapcsolatban. Megkérdezett szakértők beszélnek a regény keletkezésének körülményeiről, Szerb Antal életének eseményeiről, amiket kapcsolatba hoznak a regény egy-egy momentumával. Szó esik az író gyerekkori barátairól, iskolatársairól, akik hasonlóságot mutatnak a regény szereplőivel, de Szerb Antal fiatalkori, titkosított gyorsírással írt naplója is megjelenik a vásznon. Ezek az intimitások, érdekességük ellenére egy kicsit zavaróak is. Az író bizonyára azért írta titkosírással a naplóját, mert a tartalmát nem másoknak szánta. A „tisztelő” utókor tudós kutatói ennek ellenére, fáradságot nem kímélve megfejtik, és ha nem is szó szerint, de mégiscsak nyilvánossá teszik a tartalmát. Érdekes kérdés, hogy egy közszereplő. író, művész esetén van-e, és hol van a magánszféra határa? 

Összegzésként a beszélgetők többsége egyetértett azzal, hogy a film segített elhelyezni, jobban megérteni a regényt, sőt, képi világával, hangulatával ki is egészítette azt. Kedvet  csinált egy későbbi itáliai utazáshoz is. 

Ebéd után a beszélgetést egykori felvételink helyszínén, az alapítvány Örs vezér téri irodájában folytattuk. Itt már döntően a regényről volt szó.

Az Utas és holdvilág a magát kereső ember önelemző regénye, egyúttal a mediterrán hangulat, életérzés és szemléletmód, de a klasszikus kultúrát őrző Itália lenyűgöző bemutatása is. A regénynek épp ez a sokrétűsége vet fel számos izgalmas kérdést. A beszélgetés indításaként megpróbáltuk megfogalmazni, hogy kinek mit adott a könyv, az olvasás során mi fogta meg? Meglepően sokféle válasz született. Ennek nyilván az a magyarázata, hogy alapvetően sokfélék vagyunk, különböző az érdeklődésünk, más az ízlésünk, temperamentumunk. Meghatározó valószínűleg az is, hogy milyen korábbi tapasztalataink, élményeink vannak, amik a regényt olvasva újra életre keltek. Másként olvassák a regényt azok, akik már jártak Velencében, esetleg maguk is szorongást éreztek öreg házak közti szűk sikátorokban, vagy jártak a római protestáns temetőben. Természetes, hogy azok a momentumok hatnak ránk egy könyv olvasásakor, amire saját élményeink birtokában rezonálni tudunk. Beszélgettünk a könyv szereplőiről. Egyetértettünk abban, hogy egyik szereplő sem az a kiegyensúlyozott, boldog ember, akinek szívesen „belebújnánk a bőrébe”. Igaz azonban, hogy Szerb Antal hősei jellegzetes figurák, akiknek egy-egy tulajdonságát mi is felismerhetjük magunkban és közvetlen környezetünkben is. Mihály, a főhős nem igazán tudja, mit akar az élettől, tulajdonképpen sodródik. Talán épp ezért imponálnak neki azok, akik határozott egyéniségek, a polgári konformizmus ellen lázadó Ulpius testvérek, hitéért a kemény aszkéta-életet vállaló Ervin, vagy akár a kizárólagosan a tudományért rajongó vallástörténész. Érdekes alakja a regénynek Erzsi, a nászúton magára hagyott feleség. Erzsi szereti a gondtalan életet, és várja a nagy Őt. Miután nem találja az igazit, visszamegy egykori férjéhez, ahol legalább a gondtalan élete megvan. A férj, akit elhagyott Mihály kedvéért, jómódú üzletember, de karakterként átlagos figura. Különös azonban, hogy ő az egyetlen a regényben, aki kitartóan küzd valamiért – volt feleségének visszaszerzéséért –, és sikeresen el is éri a célját. 

Szerb Antal hősei számára meghatározó erejűek a gyerekkori emlékek, mégis valamennyien  távol, külföldön keresik a boldogulásukat. Érdekes, megfejtendő kérdés, hogy vajon napjainkban miért gondolkozik sok fiatal hasonlóan, miért gondolják úgy, hogy kint ígéretesebb számukra az élet? A regény hősei közül ketten végül mégis hazatérnek: Erzsi, aki feladva álmait visszamegy volt férjéhez, és Mihály, akiért apja jön el, és viszi haza, mint egy gyereket. Mihály nem tiltakozik, megy „élni” – „ mint patkány a romok közt”.

 „De mégis élni. És ha az ember él, akkor még mindig történhetik valami.” – fejezi be az író a regényt.

Címkék: