Mások válaszain keresztül kerestük sajátjainkat

Hrecska Renáta képe

Első találkozásunkra október 6-án került sor, amikor is Gyarmathy Lívia Együttélés című filmjéről és Losonczi Ágnes Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben című könyvéről beszélgettünk.

„Mind a művészet, mind a tudomány a világot tükrözi vissza. A nagy különbség, hogy utóbbi objektivitásának végén a tudóstól független törvény születik. A művészet ezzel szemben az alkotó és a befogadó szubjektivitásán alapul.” – ezzel a gondolattal nyitotta meg első találkozónkat Juhász András tanár úr, aki arra kérte a csoport tagjait, egy mondatban mindenki foglalja össze, hogy számára miről szólt Gyarmathy Lívia Együttélés című alkotása. 

A kérdés megvitatása során kiemeltük, hogy Gyarmathy filmje a házasságon keresztül hitelesen, őszintén mutatja be az ellentétek forrását – még annak ellenére is, hogy az alkotás születésének idejében a témáról nem lehetett beszélni. A „Rómeó és Júlia” szállal a rendező személyessé tette a történetet, a pár sorsában benne volt a nép sorsa is: a szerelmesek hajlamosak lettek volna kompromisszumokra, de a felmenők miatt ez nem jött létre és sejteti a film, hogy nem is fog.

Ezzel kapcsolatban különösen fontos annak ábrázolása, hogyan birkóznak meg egy életet tönkretevő felsőbb utasítással az érintett társadalmi csoportok. „Milyen fantasztikus emberek voltak, akik újrakezdték életüket és képesek voltak megfordulni, mondani: az ott az én házam” – hangzott el beszélgetésünkön. Gyarmathy megtartotta a távolságot alanyaitól, így nem volt egyoldalú, manipulatív a film. A történet során jellegében ugyanarról a dologról két nézőpontból hallhatunk, és tanulságként levonhattuk: két eltérő kultúrkörből származó népcsoportot egy helyre raktak. Ennek ellenére nem kommunikáltak, pedig hasonlókon mentek keresztül. A film remekül érzékeltette az elfogadás és annak hiánya, a kommunikáció és annak hiánya jelentőségét.

Andrásfalvy Bertalantól hangzott el a filmben, hogy a béke feltétele nem az eljellegtelenedés, elszürkülés, hanem pontosan az egyéni értékek megőrzése. A filmben szereplő két társadalmi csoport minden nehézség ellenére megőrizte büszkeségét és azonosságtudatát. E gondolat kapcsán felmerült, hogy Andrásfalvy ugyanakkor azt is mondta, hogy végső soron a beolvadás a sorsunk. Ez a tendencia aktuálpolitikai folyamatokban is megfigyelhető – gondoljunk csak a határon túl élő magyarság helyzetére.

Különös problémát jelentett a filmben, hogy vajon megtanítja-e majd gyermekét saját nyelvére a fiatal szülő. Ha a közeg ezt elvárja, szinte biztos, hogy így tesz. Ha nem, úgy csak rajtuk múlik – állapítottuk meg. Mindez ma már nem csupán érzelmi kérdés, hiszen a több nyelv ismerete egy újabb érvényesülési lehetőséget jelent – a szórványnyelv ismerete megtartó erő, a többségié szükség.

A téma utolsó kérdéseként felmerült, hogy vajon a filmben látott házasság első lépés lehet a közeledés felé? Megtudtuk, hogy a forgatócsoport tíz évvel később újra bekopogtatott, de nem engedték őket dolgozni. A párnak akkor már volt háza, de feltételezhetően a családi konfliktusok nem csitultak.

Albert Gábor Őslakosok és telepesek című könyve hasonló kérdéseket feszeget. A kötet Hidas község református lakosságának eltűnését mutatja be és az ezt követő betelepítéseket. Juhász Tanár Úr elgondolkodtató felvetésével zártuk a kérdéskört: Vajon a német nőt, aki az öt éves kislányával – ragaszkodva németségéhez – többször kísérli meg a Magyarországra való visszaszökést – mondván, itt van otthon –, németnek vagy magyarnak kell tekintenünk? 

Ezt követően a film legkifejezőbb jeleneteit szedtük össze. Mindenkiben keltett valamilyen érzést, a kocsiban dohányzó vőlegény képe – abban viszont nem született megállapodás, hogy magatartása csupán stresszoldás vagy már elengedettség? Sokat elárult számunkra a házaspárban dúló érzelmi folyamatokról az, amikor az ifjú férj elsírja magát a lakodalmi tánc közben. Hasonlóan kiemeltük azt a pillanatot is, amikor a lány fordult el látszólagosan nyugodt hangvételű beszéde közben, hogy letörölje könnyeit. Talán jellemző, hogy bár a szerelmi szál az Együttélés mellékes eleme volt csupán, legtöbben az ide köthető motívumokat tartottuk fontosnak. Az esküvő szomorú ünneplésének képsorait azzal magyaráztuk, hogy gyermekük döntésével saját nemzetiségük jövőjét vesztették el a szülők. Megerősítette ezt az álláspontot, a halottaskocsikat is megszégyenítő fekete esküvői autó képe.

Nem múltak el nyom nélkül azonban az idősek vallomásai sem, különösképpen az „az ott az én házam” és az  „ezek az ő bútoraik” – jelenetek. József Attila óta tudjuk, hogy a múltat „békévé oldja az emlékezés”, a Gyarmathy által ábrázolt valóságban viszont nem volt mód emlékezésre, megbeszélésre. Ez generációkon keresztül okoz problémát az érintettek között.

Losonczi Ágnes Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben című könyvét mai életünk helyzeteinek megfelelően elemeztük. A két téma közötti összekötést az a szál adta, hogy nem is szükséges az Együttélésben bemutatott nemzetiségi különbségeknek fennállnia, a háttér és életmód is okoz épp elég konfliktust. 

Megállapítottuk, hogy az életmód adottságokat jelent. Sok helyzet keresztmetszetébe születünk, az egyes elemek hatásai összekapcsolódnak, de életmódunk főbb meghatározói az alábbiak:

  • gazdasági helyzet
  • társadalmi státusz
  • értékszemlélet
  • vallás
  • erkölcs
  • közvetlen környezet elvárásai
  • kultúrkör
  • életkor

Beszélgetésünk során arra az álláspontra jutottunk, hogy nincs két azonos életmódot folytató ember. Felvetődött, hogy talán az „életmód” fogalom alatt nem is kellene azonosságokat keresnünk, hiszen az csupán egy irányt jelöl a köznyelvben (gondoljunk például az egészséges életmód kifejezésre, amelyet minden ezt követő ember más és más elvárásokkal, célokkal, eszközökkel tölt ki). Mivel ez az értelmezés ellentétben állt Losonczi könyvében foglaltakkal, feltettük a kérdést: megváltozhatott-e a fogalom tartalma az elmúlt harminc évben? Megállapítottuk, hogy ma már nem lehet egyenes határvonallal kategorizálni az embereket.

Annyit rögzítettünk, hogy a mai fiatalok életmódja értékrendben és kultúrában is más. A film és a könyv is felvetette körünkben a generációk közötti ellentétek témáját. Mint Juhász Tanár Úr mondta, „saját válaszaidat mások válaszain keresztül leled meg”. Ezért mindig is létezett ilyen konfliktus – igaz, koronként eltérő megjelenési formával. Amennyiben nem történnek extrém dolgok, akkor természetes folyamat, a konfliktusok során helyezi el magát a gyermek – foglaltuk össze. Szó esett továbbá az életmód tárgyiasult jeleiről is: napjainkban ilyennek tekinthetők a luxusterepjárók.

Földes Ferenc társadalmi osztály-statisztikája kapcsán arra a kérdésre is választ kerestünk, hogy napjainkban kiket tekinthetünk csúcsértelmiségieknek? Véleményünk szerint magas szintű társadalmi-szakmai megbecsültség szükséges. Megosztotta azonban a csoportot, hogy klasszikus értelemben vett műveltséggel rendelkeznie kell-e az illető tudósnak, vagy elegendő saját területén eredményeket elérnie?

Általában úgy véltük, hogy csupán a szellemi produkció elengedhetetlen, nem kifejezetten feltétel az irodalmi tudás – ennek ellenére az ilyen emberek között nem találunk „szakbarbárokat”.

Juhász András Tanár Úr az alábbi gondolattal zárta első találkozásunkat: „Ahhoz, hogy minél tartalmasabban megtölthessük életünket, számba kell vennünk a nélkülözhetetlen értékeket, a fontos célokat és a kisebb terveket – ebben a sorrendben. Akkor sem teszünk rosszat, ha a kis dolgokkal kezdünk, de a sok kis érték elfoglalja a helyet az igazán fontosaktól. A stabil értékrend mellett mindig lesz hely a kellemes-hasznos dolgokra is.”

Címkék: