Pünkösdi Bom-(o)lás

Szokásunkhoz híven korán indultunk, hogy minél aktívan töltsük el a napokat, minél többet legyünk a friss hegyvidéki levegőn. Bár viszonylag kevesen voltunk, ámbár lelkesek, talán ennek köszönhetően az időjárás-előrejelzéseknek teljesen ellentmondva verőfényes napsütésben fogadott minket a Mátra.

A szombati nap reggeljén, délelőttjén a méltatlanul elhanyagolt gyöngyösi könyvtárat tekintettük meg, ahol egy ferences rendi szerzetes vezetett körbe minket, majd a számos kultúrtörténeti érdekesség elhangzása után meglepődve tapasztaltuk, hogy érdeklődésünket látva sorra pakolta le könyvespolcaikról a köteteket, hogy a különböző kötési technikákat nemcsak megnézhessük, hanem meg is tapinthassuk. Felejthetetlen élmény volt, most voltak először a kezünkben több mint 500 éves könyvek. Megszeppenve, remegő kézzel álltunk, s alig mertük őket kinyitni. A délelőtt folytatásaként Mátraházára menet a buszon megküzdöttünk a nyugdíjas tömeggel, majd rövid, de annál meredekebb túrával eljutottunk Kékestetőre: A TV toronyból csodálatos látvány fogadott minket, és egy igen terjedelmes szeszesitalos üveggyűjtemény fogadott minket.

Folytatva utunkat a Mátrabérc túraszakaszán ereszkedtünk le egészen a Markazi kapuig, útközben gyökereken bukdácsoltunk, sziklát másztunk, keskeny szakadék melletti ösvényeken mentünk, illetve véletlenül majdnem létrehoztunk egy kisebb kőomlást (jó tanács, ne próbáljatok megmozdítani a hegyoldalban lévő nagy sziklát,mert lehet hogy sikerül...) A Markazi kapu után már egy sokkal barátságosabb Mátrán ereszkedtünk le az Ilona vízeséshez, amely, hála az elöző napokbeli kis esőnek, szépen műkődött.

A nap folyamán rengeteget beszélgetünk komoly illetve komolytalanabb témákról (pl. miért szeretik a nők annyira a csokit...), jó hangulatú nap alatt észre sem vettük, hogy mennyi leg-et teljesítettük: legmagasabb hegycsúcs, legmagasabban fekvő forrás, legmagasabb vízesés. Persze ez könnyű, ha az ember az ország legmagasabb hegyében jár. Este némi borozás, és egy rövid Barát sziklához vezető éjszakai túrával hangoltunk a következő napi éjszakai teljesítménytúrára.

Másnap az egri várat, s kiállításait tekintettünk meg, illetve készültünk az esti túrázásra (elemeket vásároltunk, ettünk egy erőtadó gulyáslevest, kóstultunk egy kis egri bort, ha már a nyitott pincék program is éppen a városban zajlott), sajnos az egri érseki pincerendszerre és könyvtárra nem jutott időnk.

Este résztvettünk a Mátra Csillagok Éjszakai Túrán, bátrak voltunk így sorsunkat a pénzfeldobásra bíztunk: az eredetileg tervezett 15 km-es vagy 25km-es szakasz helyett végül a 40km-es távot választottuk. A túrán több mint 1500 ember vett részt, a túravonal kezdeti közös szakaszát térkép nélkül is megtehettük, hiszen az előttünk kígyózó fényes lámpafoltokat követtük, bár azért sokat előztünk ( „vigyázz, balról 40esek” ). Így is jó volt útközben hallgatni a lassabban menő baráti társaságok tréfálkozásait, ritkán lát az ember ennyi jókedvű, közvetlen embert. Igaz lehet a mondás: „aki a természetet szereti rossz ember nem lehet”. Bár felkészültségünk hagyott maga után némi kivánivalót (sima talpú cipő, nagy hátizsák), a túra mégis felejthetetlen élmény volt, a megvilágított városok fényei, a mátrai napfelkelte, a folyamatos elemcserék (4-5 óránál hosszabb túrára senki nem menjen hagyományos elemlámpás izzóval...), az állomásokon kapott pálinkát, bort, teát, almát, csokit, hagymás-zsíros kenyér ízét, az útközben megismert tájat és embereket örök emlékként fogjuk őrizni. A kiindulási pontra szintidőn belül (röpke 10,5 óra túrázás után) értünk, örömmel vettük át a teljesítért járó oklevelet és kitűzőtt, illetve fogyasztottunk el életünk talán legjobban megérdemelt meleg gulyáslevesét. Hazafelé menet büszkén kitűztünk a 40km-es teljesítésért kapott kitűzött, sorra állítottak meg minket gratulálni. Kicsit fáradtak voltunk ugyan, de már ezekért a pillanatokért is megérte.

Címkék: