Mátrai tavasz

Aki ma izgalmasnak érzi a járást, az meglehet, hogy tegnap áttúrázott velünk a tavaszba a Mátrában. 16 kilométert tettünk meg Vörösmarty nyomában Parádsasvártól – hegynek föl, hegynek le – Mátraháza és Mátrafüreden át Farkasmályig. Gyönyörű időt rendeltünk, haraptuk a friss levegőt, kóstoltuk mellé a körtének induló szilvapálinkát, gyémántfejjel poszt-modern stílusban üveget csiszoltunk, megmásztuk az imbolygó, véget nem érő csigalépcsős Sás-tó melletti kilátót – ami leginkább egy citromsárga rezegő kocsonya érzetét keltette, aminek mi csak finoman pislogtunk a tetején. Továbbá elköltöttük a tavasz első fagyiját – mézes tölcsér híján is:) – majd kisvasúttal robogtunk a kétoldalt dimbes-dombos szőlőtőkék között. (Jótanács: ha vékony a pénztárcád, erősen szorítsd, ha a kisvonat belső ablakának üvegéhez közelíted, mert az ablak melletti résnek hajlandósága van azt szívesen fogadni, s vissza nem adni.) Végül Farkasmályban a Regélő Borház mesélt nekünk – de tudván, hogy az elmélet önmagában kevés, a pogácsa és a borkóstolás gyakorlatára váltottuk a szavakat, miközben egy mókus mutatványozott nekünk a szomszédos fa törzséről. Napkeltével indultunk, napnyugtával érkeztünk, s a megengedett katonai 10%-os emberveszteséget 0 felé konvergáltuk! Vivát!

Címkék: